Kiadó: NUCLEAR BLAST / Írta: ZUBOR OLLY / Értékelés: 6
Nem lehet azt mondani, hogy a finn indusztriális banda, a Turmion Kätilöt tagjai lassítanának, hiszen a tavaly megjelent Omen X album után máris itt a folytatás, a Reset képében és hangjában. Mondjuk, a rosszmájúak már rá is vághatnák, hogy abban a diszkós stílusban, amit MC Raaka Pee-ék művelnek, könnyű futószalagon legyártani a nagylemezeket – és tulajdonképpen igazuk is lenne.
A Reset ugyanis semmiféle meglepő dolgot nem tartalmaz. Sőt, tovább megyek, tulajdonképpen semmi olyat nem tartalmaz, amit a bandától korábban ne hallottunk volna. Az egyetlen bökkenő, hogy míg a finnek korai albumain akadt egy-két kiemelkedő, úgymond slágeresebb szerzemény, addig ilyenről ezen a lemezen már nem igazán beszélhetünk. Még talán a végén hallható Schlachter tartozik a „fülbemászó” kategóriába, de lehet, ebbe is csak azért öltek egy picivel több energiát, hogy aztán meg tudják bele hívni vendégszerepelni a Lord of the Lost frontemberét, Chris Harmsot.
Mondjuk, MC Raaka Pee, a zenekar énekese egy vele készült interjúban elmondta, hogy a dalszerzés az egyszerűségre való törekvés jegyében zajlott. A Pulssi című számban például az volt a cél, hogy az alapriffje annyira könnyen eljátszható legyen, mint a Deep Purple Smoke On The Waterének jellegzetes témája.
Na most… A lemez egyetlen problémája az – hogy szinte nincsenek rajta riffek! És itt elérkeztünk az egyetlen különbséghez is, ami a Reset albumot megkülönbözteti az elődeitől: hogy szinte teljesen lemaradtak róla a metalos dolgok. Az első igazán vaskosabb riff a lemez feléhez érkezve, az Otava című szerzeményben bukkan fel, addig viszont a húros szekció témái tulajdonképpen eltűnnek a diszkós, csilingelő szólamok tengerében. Így a súlyt csak az énekesek, a szokás szerint hörgésekkel operáló MC Raaka Pee és Spellgoth szállítják. De úgy hiszem, ez nem csak nekem, hanem a banda több ősrajongójának is kevés (lesz…).
Végeláthatatlan diszkómetal (sicc…) bulik lejátszási listáiba ez az album is simán beleillik, de amúgy különleges zenei értékkel nem igazán bír… Én inkább maradnék is a banda korai lemezeinél…
