A kiadó nagylemezként, a Metal Archives EP-ként szerepelteti a Tour D’Ivoire bemutatkozó anyagát. Fél óránál pár perccel hosszabb kiadványról van szó, tehát bármelyik verzió lehetséges. Érdekesebb, hogy a lemez egy olyan trió műve, melynek tagjai a francia BM-undergroundban már több zenekar révén jelezték a műfaj iránti érzéküket. A Tour D’Ivoire konkrétan Hyver gitáros/billentyűs gyermeke, akit éppen a Hyveren keresztül ismerhetünk – egyebek mellett -, de az Antiq is az ő kiadója. Már első hallásra olyan volt ez a négyszámos anyag, hogy azonnal tudtam, ismerős, barátságos terepen vándorlok. Nem azért, mert annyira kiszámítható az anyag, inkább azért, mert belül megpendít valamit.

Nem állítanám, hogy roppant eredeti a Tour D’Ivoire anyaga, azonban az atmoszferikus black metal, amit a franciák játszanak, rendkívül magával ragadó. Érzékelhető a „sword’n’sorcery”-hangulat, amit nem kell ecsetelni azoknak, akik szintén kedvelik az efféle „eszképista” produkciókat, „elvarázsolt” zeneműveket. Számos hasonlóan mély-underground formációt hozhatnék példaként, amelyek ehhez hasonló vizeken eveznek, s tény, hogy a monumentális billentyűsökkel ellátott epikus BM-tételek egy komplett fantasy-világot hoznak létre. Nyilván vannak, akiknek szüksége van az ilyen jellegű művészeti alkotásokra a túléléshez, bár fejbúbig nem érdemes belemerülni az ilyen birodalmakba, mert kellő kontroll hiányában elmélyítheti a válságot a létezés egyéb, kijózanító, banális, lapos, szürke aspektusaival, amelyeket egyáltalán nem könnyű kiküszöbölni. Mindenesetre megfelelő hozzáállás esetén nagyon élvezetes és magasabb állapotok felé is elvezethet (meditációs objektum) egy jól sikerült, igényes műalkotás.

A Tour D’Ivoire nyers hangzású, vízesésszerű gitárokkal ellátott, tündeszerű női énekkel dúsított „varázs”-black metalja biztosan megtalálja azokat a kóbor lelkeket, akik földi siralomvölgybeli szenvedéseire balzsamként hatnak a nem evilági melódiák. Mintha Lovecraft világát ültetnék zenébe.