Kiadó: AUERBACH TONTRÄGER/PROPHECY / Írta: MILÁN PÉTER / 8
A Thurnin székhelyét Hollandiában találjuk, a fiatalember, aki életre hívta, Jurre Timmer. Timmer két doom/death-zenekart is működtetett, melyek közül az I, Forlorn elvileg ma is létezik, azonban az Algos már a múlté. Évekkel ezelőtt tervbe vett egy akusztikus EP-t az Algos neve alatt, azonban úgy döntött, hogy inkább egy önálló projekt keretén belül valósítja meg az ilyen jellegű ötleteit. Nagyjából ez vezetett el a Thurnin megszületéséhez. Menhir címmel 2021-ben jelent meg az első album, 2023-ban pedig a folytatás, az Útiseta, melynek megjelenésekor meginterjúvoltam az alkotót. Bő egy évvel később elkészült a harmadik album, tárgyunk, a Harmr.
A „harmr” kifejezés óizlandi, s annyit tesz: szomorúság. Utalást olvashatunk arról, hogy az elveszett szerettek mekkora fájdalmat okoznak az embernek, s ez máris előrevetíti a lemez tematikáját. A zene a dream folk, azaz álomfolk megjelölést kapta, s ugyan a promólap hangsúlyozza, hogy az Útiseta anyagánál sötétebb a Harmr, én nem érzek jelentős változásokat e tekintetben. Ezúttal is Timmer akusztikus gitárján van a hangsúly, amit csak néha egészít ki egy-két effekt, színesítés s vokál. Egy dalban (Gefera) két vendéget is hallhatunk gitározni: Nathanael Larochette és Rafa Merwar járult hozzá a szerzemény kiteljesítéséhez.
A Thurnin zenéje ezúttal is nagyon szép; melankolikus és léleknyugtató hatású. Annyi emelnék ki különbség gyanánt, hogy talán az új lemezen kevesebb a fülbemászó dallam, mint az Útiseta anyagán. Timmer érzéssel kezeli az akusztikus gitárt, játéka számomra egyszerre idéz fel tündérmeséket és hozza el azt az élményt, amikor egy szép tájon barangolunk. A szemlélődés megélését is képes megidézni. Ezekben az ihletett pillanatokban nem a racionális, analitikus gondolkozás tudatfolyamatában időzünk, hanem egy annál jóval mélyebb régióban, amit a szemlélődés mindenség/teljesség felé nyitott aktusa képes az emberben feltárni. Egy festmény, egy virág, egy mély beszélgetés, egy gyönyörű épület éppúgy el tudja hozni az embert a szemlélődés hétköznapi szféráján túl lévő állapotába, mint egy olyan zene, mint amit a Thurnin játszik. S ilyen minőségében szertefoszlik annak a jelentősége, hogy alaphelyzetben milyen az adott témák „minősége” vagy „eredetisége”. Ezek a szempontok elenyésznek az szemlélődés emelkedett, időfeletti tapasztalásában.
Az álomfolk, amit a Thurnin játszik, képes lehet a mindent beborító fátyol fellebbentésére.
