Kiadó: DARKNESS SHALL RISE / Írta: MILÁN PÉTER / 8
A black metalban mindig is szokásban volt a projektezés, a zenészek már a ’90-es években is sok alkalmi formációt hoztak létre, szólólemezeket adtak ki, hogy kreativitásukat minél változatosabb formákban juttassák kifejezésre. Annak idején Fenriz, Ihsahn, Satyr és sokan mások is éltek a maguk kialakította lehetőségekkel, számos zenész több formációban is játszott párhuzamosan. És ez a tendencia a mai napig tart. Trym Torson személyében újabb zenészt üdvözölhetünk, aki a projektezés területére lépett.
Thrymr vagy Þrymr néven egy olyan műfajban próbálja ki magát, amit eddig még nem hallhattunk az ex-Enslaved/Emperor-dobostól. Hangszerelésileg ugyan kevéssé, ám hangulatilag annál több közös vonás van a black metal és a dark ambient között, Torson ugyanis e hónapban ez utóbbira emlékeztető szólólemezzel jelentkezik Saga Of The North címmel. Az album első dala, a Landsbyen kissé megtévesztő lehet, ugyanis egy lendületesebb, akár valamelyest harsánynak is tekinthető, mi több vidám pillanatokkal is rendelkező szerzemény, ám a lemez nem ebben a mederben folytatódik.
A Trusselen tételtől kezdődően átveszik az uralmat a többnyire halkan morajló, visszafogottan építkező kompozíciók, melyeknek inkább meditatív a jelenléte. Számonként eltér, hogy melyik milyen hangulattal bír, mit sugároz a hallgató felé, ennek következtében vált ki érzéseket a befogadóban, de az anyag egységesnek tekinthető azon vonatkozásban, hogy zajos megoldásokra, nagy kirobbanásokra egyáltalán nem kell számítani. Éppen ellenkezőleg: a Saga Of The North nem észak sokszor egészen vásáriként, színes vurstliként láttatott giccsparádéját mutatja be „köszönhetően” egyes bandáknak, hanem a természet szépségét, az elemi erők mozgása alatti szunnyadását, mintegy a vihar előtti csendet; annak a világnak a nyugodt fensőbbségét, ami tisztában van az erejével, önnön nagyságával, s éppen ezért szükségtelen, hogy ezt folyamatosan bizonygassa, kinyilvánítsa. Elég egy magaslati sziklás kiszögellésről lepillantani a gyönyörű fjordra, hogy minden hang elnémuljon, lélegzet elakadjon. Erről szól a Thrymr albuma, erről beszél egy olyan tétel, mint a záró Håpet, egy zongorás, neoklasszikosokkal is távoli rokonságot sejtető szép szerzemény. Másutt fenyegetőbb hangulatokkal is találkozhatunk, ahol az effektek, zajok kísérteties atmoszférával telítettek.
A Saga Of The North nem a nagy csaták, harcok lemeze, nem a hódítások, a vad ünneplések zenéje – legalábbis a zene egyáltalán nem ezt láttaja –, inkább észak fenségességéről beszél: a határtalanság érzéséről és megéléséről, a véghetetlennek tűnő természet megannyi arcáról, ami északon különösen szép, egyben szélsőséges formákban képes megmutatni magát. Egy olyan zenész, mint Trym Torson, aki mind a bensőjében, mind monumentális zenekaraiban (Emperor, Enslaved) mindezt sokszor kinyilvánította, magában hordozza ezt a világot és világmegélést. Ennek a lenyomata a Thrymr albuma, a mély tapasztalatok külsővé, mások által is befogadhatóvá tétele; művészi, zenei megnyilvánulása.
