A The Tangent húsz éve indult „csak úgy” projektként, a svéd prog rock olyan óriásaival, mint Roine Stolt és Jonas Reingold. Alapító volt még Andy Tillison, Guy Manning, David Jackson és a magyar származású dobos, Zoltan Csörsz (ld. még The Flower Kings, Karmakanic, stb.) is. Számos tagcsere történt, azonban a csapat céljai egyre komolyabbá váltak, és ez a költői című lemez már a tizenkettedik a sorban.

A zenekar anno fontos szerepet játszott abban, hogy a klasszikusok mellett a 2000-es évek prog rockjához is közelebb kerültem. Ebben tőlük elsősorban az A Place In The Queue lemez és annak Lost In London dala segített. Nem váltam minden lemezüket faló rajongóvá, de fontos, elismerésre méltó csapatnak gondolom őket.

Az eredeti felállásból Tillison billentyűs/énekest és Reingold basszer/énekest találjuk ma is a bandában, jelenlegi társaik Theo Travis fúvós, Luke Machin gitáros és Steve Roberts dobos. Mindhárman számos elődöt követnek a maguk posztján. Sokat elmond az együttes működéséről, hogy bár több tucat zenész fordult meg itt, az egyébként tág zenei karakter érdemben nem változott. Időnként erőteljesebb a fúziós (Comm), a pszichedelikus/filmzenés (Le Sacre Du Travail) vagy a direktebb rock vonal (Codpieces And Capes), sőt akár az elektronikus hatás (Proxy), ám az új anyagra is igaz, hogy alapvetően a Yes/Genesis/Kaipa/TFK képviselte irányvonalat követi, saját eszközökkel tovább gondolva.

A szerzői hatékonyság a The Flower Kingsével rokonítható, hiszen (közel) egyenletes színvonalú, nagy terjedelmű albumok követik egymást néhány évente. A bónusszal (egy U.K. dalt is magában foglaló témafüzér) együtt öt, átlagosan 15(!) perces darabból áll a friss album, egyetlen rövidebb nótával, az 5 perc alatti, könnyed kettőnégyre és fúvósokra épülő Wasted Soullal.

Érdemes nekifutni a nyitó, 17 percet meghaladó, színes, fordulatos, emlékezetes dallamokat sem nélkülöző The Changesnek, aztán minél jobban elmélyedni ebben az albumban, és akár e remek zenekar korábbi munkásságában is.