Kiadó: Noble Demon / Írta: Gyuricza Ferenc / 8
Vannak zenei stílusok, amelyek magától értetődően, vagy túl egyértelműen kötődnek egyes nemzetekhez. A gótikus elemeket felvonultató, melankolikus, atmoszférikus metalt senki nem játssza olyan természetességgel, mint a finnek.
A The Man-Eating Tree sosem tartozott a stílus krémjéhez, az utóbbi időben ráadásul el is tűntek a ködös szürkeségbe vesző horizontról, az In the Absence of Light című harmadik albumuk több mint tíz esztendeje, 2015 márciusában jelent meg, és emlékeim szerint nem is keltett túl nagy feltűnést. Ennek ismeretében még meglepőbb a The Man-Eating Tree újbóli felbukkanása, egy újabb albumnak a januárban kihozott első kislemezig tényleg semmilyen előjele nem volt, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy 2019-ben adtak néhány koncertet odahaza, Finnországban. Ennyi idő elteltével azon viszont már egyáltalán nem érdemes csodálkozni, hogy a felállás is módosult, az alapító gitáros Janne Markus mellé négy új arc társult. Ebből a legjobb húzásnak egyértelműen az ex-Ghost Brigade-énekes Manne Ikonen leigazolása bizonyult, hiszen nemcsak dallamérzékeny a srác, de a súlyosabb, sötét témák is jól állnak neki, ami az egyébként is igencsak erős finn vokalista színtérről is kiemeli őt.
A Ghost Brigade neve ugyanakkor nemcsak a vokalista, hanem a zene kapcsán is beugrik, nagyon is jó kiindulópont lehet a negyedik The Man-Eating Tree album zenei világának megközelítéséhez. Bár a Night Verses nagyjából ugyanazokat az elemeket használja, mint a The Man-Eating Tree bármikor, a hangulati többlet miatt mégis mintha a Ghost Brigade régebbi albumaihoz is közel állna. A zenekar ezen a korongon nagyon jól játszik a hangulatokkal, érzelmi hullámokat keltenek a dalok. Helyenként határozottan agresszívek, máshol viszont lágyan ölelőek. Manipulatív zene, ami rendkívüli módon hat az érzelmekre. Akárhányszor pörög végig az album, mindig egy fél ponttal többet adnék neki.
–
(A lemezismertető eredetileg a 2025. áprilisi számunkban jelent meg.)
–
„Még nem volt alkalmam túl sokszor meghallgatni a Night Verses albumot, de azt így is meg merem kockáztatni, hogy talán még sosem volt ennyire erős a banda felállása, mint jelenleg. A doomos vezérfonal mellett a gótikus jelleg is szépen megjelenik Janne Markusék produkciójában, és bár akad egy-két monumentálisabb darab is a sorban, a korong egy pillanatnyi üresjáratot sem tartalmaz.”
– Zubor Olly 9
„Elgondolkodós, de nem bárgyú, kemény, de érthető. Ezek a finnek szép ösvényt találtak a hagyományos metal, a gótikus doom és a black metal útvesztőjében. ”
– Cselőtei László 8
„Izgalmas, sokszínű muzsika, remek dallamokkal.”
– Kiss Gábor 8
„Korábban talán meg tudott volna ragadni a csapat zenéje, de egy ilyen, mindenkor erős mezőnyben, mint az északi melo-death, a maguk szellősebb megközelítésével együtt nekik sincs könnyű dolguk. Ettől függetlenül, kitartást és sikereket az új korszakukban.”
– Gáti Viktor 7
„Annyira nem emberevő zene. Találkoztam már velük, alapvetően nemigen változott a véleményem. Amorphis, Katatonia, Paradise Lost, Metallica – ilyenek jutnak eszembe a hallgatása közben. A kivitelezést tekintve igényes hallgatnivaló, egyediség terén annyira nem. Nem rossz hallgatnivaló, magamtól viszont nem venném elő.”
– Kánya Ferenc 7
„Magasfokú muzikalitás, jó dalok, rengeteg jó pillanattal, de valahogy egyben, lemezként nem akar működni.”
– Szénégető Richárd 7
„Egy lágyabb pót-Katatonia?”
– Uzseka Norbert 7
„Imádom a finneket úgy általában, meg is értem, amikor ennyire őszintén adják ki magukból az érzéseiket, a hörgős részeket azonban itt kifejezetten feleslegesnek és kontraproduktívnak érzem.”
– Pintér Miklós 6
„Melankolikus doomos, gótos rock/metal Finnországból. A dallamosabb részekben elég sok Katatoniát hallok, a durvábbakban itt-ott Moonspellt – nem rossz, nem rossz, de annyira nem is jó, hogy igazán lelkesedjek érte. Ahhoz túl magasra pakolták mások a lécet ezen az irányvonalon.”
– Schmidt Péter 6
