Kiadó: Century Media / Írta: Kánya Ferenc / 9
Általában figyelem a közelgő megjelenéseket, elsősorban nyilván azoknak a műfajoknak a környékén, amiket szeretek. A The Haunted több halmaznak is metszete, egyfelől svéd, másfelől jó kis elegye a groove, a thrash és a dallamos death metalnak, rég adtak ki lemezt, meg hát alapvetően ők a The Haunted. Ha valakinek esetleg nincs meg, hogy mi ez a dolog, akkor annyit mondok csak, hogy a banda a svéd melodeath legenda, az At The Gates első feloszlása után, annak tagjaival alakult 1996-ban. Azóta rengeteg dolog történt, persze személyi változások is. Máig tíz teljes albumot jelentettek meg, a legfrissebb ugye a Songs, a legutóbbi pedig a nyolc éve, tehát arcpirítóan régen kijött Strength in Numbers, ami egy afféle „vissza a gyökerekhez“ album volt, és a hárommal korábbi Versust követő leszállóág (Unseen ’11, Exit Wounds ’14) után ismét egy erősődő bandát mutatott.
Többnyire semmi garancia nincs arra, hogy egy ilyen erősödés trend, vagy csak egy medvepiaci rally volt a Strength, mindenesetre várós volt az új lemez. Sokáig várattak is vele. A felvezető Warhead és In Fire Reborn kislemezekkel együtt már úgy nézett ki a kép, hogy ha ilyenek az új nóták, akkor a Songs erős anyag lesz. Két dalból persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de végül a teljes anyag nem okozott csalódást, vannak még izom dalok. Sőt!
A gyors, agresszív groove-death szörnyeteg Death to the Crown vagy a d-beates thrash témára épített Unbound legalább olyan erős, ha nem erősebb, mint a kislemezesek. A To Bleed Out meg szebb. Igen, ez a szinte szokatlanul dallamérzékeny, katartikus darab az anyag egyik legfényesebb pontja. A Through the Fire az album pusztítója, a Labyrinth of Lies pedig a tempóját, a melodikus témáit, a szólóját és a hangzását tekintve is olyan, mintha egy Ghost feldolgozás lenne. De ez csak hangulati átfedés, ez egy 100%-ban Ola nóta. A Collateral Carnage szintén az ő dala, ennek a bevezetőjében meg egy olyasmi delayes-reverbes témával játszik, amilyennel a Guns Welcome to the Jungle-ja kezdődik, fene se tudja mennyire szándékosak ezek.
De a lényeg tényleg a lényeg, rég adósak voltak a svédek ezzel a cuccal, most meghozták, oda is tették rendesen. Változatos, izgalmas anyag, a második felében mondjuk több a repülős téma, viszont az elejében meg a tempó és a dallamok dominálnak. Rengeteget kell még hallgatnom!
–
(A lemezkritika eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámban jelent meg.)
„Nyolc év után csak ilyen anyaggal van értelme visszatérni. Azonnal felismerhető hangzás és markáns stílusjegyek, erős dalok, magával ragadó produkció.”
– Gyuricza Ferenc / 8
„Az At The Gates tejtestvérei le sem tagadhatnák a rokonságot, ez az intenzív, néhol slayeres melothrashdeath több szempontból is egy tőről fakad az ott hallhatóakkal. Minőségi muzsika, habár akadt már erősebb lemezük a svédeknek. De még így is sokan csak tiszteleghetnének nekik.”
– Schmidt Péter / 8
„Csak hogy klasszikust idézzek: HORZSOL.”
– Szénégető Richárd / 8
„Nincs benne annyi, mint a legjobb lemezeikben, de azért így is veri a mezőny zömét.”
– Uzseka Norbert / 8
„Nem lehet azt mondani, hogy az elmúlt nyolc évben tűkön ülve vártam volna a svédek új lemezét. És igazából most sem lennék szomorú, ha újabb nyolcéves albummentes időszak következne a banda történelmében. Korrekt munka ez, de olyan extra élményeket számomra nem okoz.”
– Zubor Olly / 8
„Egy egykori nyomdahiba miatt én már csak úgy emlékszem rájuk, hogy ‘a Hanuted’. De ez nem von le a zene minőségéből. Svéd acélról beszélünk ugyanis. Na, jó, svéd thrashről. A minőség ennek megfelelő. De akkor sem ragadott magával.”
– Cselőtei László / 7
„Számomra a The Haunted Peter Dolvinggal az igazi, de bizonyára jó oka van annak, hogy az utóbbi kb. tíz évben nem ő állt a mikrofonnál, hanem ismét a klasszikus éra torka. Ezen a korongon nincsenek nagy megfejtések, de jó, hogy itt vannak.”
– Gáti Viktor / 7
„Sosem kapott el a The Haunted, és most sem érzem, hogy újra meg akarnám hallgatni ezt a lemezt. Érdemei elismerése mellett.”
– Kiss Gábor / 7
„Tisztességes, becsületes munka annak ellenére, hogy a dalok címét egy ‘random metal-számcímkreátor’ program is összerakhatta volna. És ez engem zavar, ennél azért zenei nézőpontból sokkal erősebbek a dalok, kár, hogy ennyire klisé irányba mozdult ezen a téren a banda.”
– Pintér Miklós / 7
