Kiadó: EISENWALD / Írta: MILÁN PÉTER / 8
A black metalon belül létezik egy olyan irányvonal, melynek részvevői mintha teljesen összefonódnának a természettel, annak erőivel: együtt futnak a folyókkal, tekergődznek az indákkal, folyondárokkal, repülnek a sasmadarakkal, égig nőnek a fákkal; a gyökerekkel együtt kutakodnak a föld alatt, megbújnak a kövek között, s együtt lélegeznek, leledznek a teremtett világ megannyi csodájával, rezdülésével, születéssel-halállal, az örök körforgással és visszatéréssel. Amerikában jelentős vonulata van az ilyen szellemiségű csapatoknak, elég a Wolves In The Throne Roomra gondolni: tökéletesen élik a természeti misztika világát, mind zenében, mind látványvilágban. A természet láthatatlan erők által mozgatott látható gyönyörűségeit, vadságát, káoszon túl is kirajzolódó rendjét a 2007-ben alakult coloradói The Flight Of Sleipnir is lankadatlan lelkesedéssel festi meg hangokkal, s rajzeszközökkel, hiszen a borítóikat is maguk készítik, jelesül David Csicsey dobos/énekes/gitáros.
A Nature’s Cadence a The Flight Of Sleipnir nyolcadik albuma, s meg kell jegyeznem, hogy a csapat esetében csak részben helytálló a recenzió első mondatában szereplő stílusmegjelölés, ugyanis a kvartett zenéjében a doom metal kezdettől fogva jelen van, ám a black metal esztétikája, a gitárokban megjelenő északi jellegű dallamok, valamint a kérges ének mindenütt átszövi a négyes kompozícióit. Jó példa erre a Madness című tétel, amiben a hagyományosnak tetsző doom metalt, a komótosan pulzáló riffeket, tempókat black metalos gitádallamok gazdagítják, s a melodikus énekrészek közé érdes rikácsok ékelődnek. Ezeket az elemeket jó érzékkel gyúrja össze a kvartett egy organikus egész képét tárva elénk. Ez a megvalósítás a szerzemények zömére érvényes.
Ugyan a csapatról elmondható, hogy kompakt szerzeményeket igyekezneik megformálni, szeretnek kalandozni, zenei kirándulásokat tenni, így az előző bekezdésben említett dalban slide gitár is hallható, jelezve, hogy a csapat olyan, akár egy önfeledten nézelődő utazó aki örömét leli a pazar természeti környezetben, s nem mond nemet egyetlen alkalomra sem, amikor felhághat egy magaslatra, megízlelhet egy húsos bogyót, megszagolhat egy szép virágot. Ily módon a szikár metalos részeket bármikor megszakíthatja egy-egy akusztikus betét, hangulatváltás. De aki ismeri a The Flight Of Sleipnir korábbi lemezeit, nem lepődik meg.
A zenekar jó értelemben válogat a metal és a metalon túli zenei eszközök, formák között (pl. a country hatása is érződik olykor), s ezek közül azokat építik be az adott tételbe, amelyek a leginkább alkalmasak arra, hogy megrajzolhassák a kifejezni kívánt érzéseket, hangulati íveket. Ezt szem előtt tartva a The Flight Of Sleipnir most sem tett másként, mi az előző lemezeken: kiírták magukból a 2021-es Eventide album óta felgyülemlett ötleteket, dallamokat, gondolatokat, és zarándokolnak tovább.
