Kiadó: FIXT / Írta: ZUBOR OLLY / 9
A Jonny McBee által 2005-ben alapított The Browning olyan stílusban tolja ipari jellegű deathcore muzsikáját, amit egy kemény zenét kedvelő hallgató vagy nagyon imád, vagy nagyon utál. Szerintem „békés” középút itt nem létezik…
Tulajdonképpen már a zenekar hangszerelése is olyan, amely több fanatikusnál vért kívánhat. Hiszen, az annak idején egyszemélyes projektként induló, 2010 óta viszont (általában…) teljes csapatként funkciónáló The Browning olyan mértékben használja az elektronikus, vagy mondjuk ki, technós/rave-es hangszíneket, amit nem biztos, hogy egy „old school” rocker el (és be…) tud fogadni. Tény és való, nagyon nyitottnak kell lenni ahhoz, hogy az amerikaiak hangzásvilágát minden fennakadás nélkül át tudjuk lökni a hallójáratainkon.
Én azok közé a zenebarátok közé tartozom, akik annak idején kíváncsian, nagy érdeklődéssel fogadtam az elektronikus poszthardcore, metalcore, és pláne deathcore csapatok felbukkanását. A The Browning színre lépésével pedig elégedetten konstatáltam, hogy na, végre egy zenekarnak sikerült az alapból egymástól teljesen idegen stílusjegyeket, hangzásvilágokat tökéletesen összepárosítania.
Mindezek tudatában talán nem meglepő, hogy az OMNI lemezt is hatalmas érdeklődéssel vártam. És nem is kellett csalódnom! Az itt felcsendülő és/vagy felrobbanó szerzemények ugyanis még az elektronikus hangszínek burjánzása ellenére is olyan súllyal rendelkeznek, amilyet sok egyéb, a „szimpla” deathcore stílusban ügyködő zenekar ha megfeszülne sem tudna megvalósítani. A húros hangszerek dübörgő, földrengésszerű megszólalása tökéletes párost alkot a csilingelőbb, technós aláfestésekkel. A stílusban már-már elengedhetetlennek tekinthető, így annak rendje s módja szerint fel is vonuló breakdownok itt simán megférnek a tuc-tuc alapokkal ellátott, metalos (deathcore-os) hangszereket nélkülöző diszkós váltások mellett.
A szokásosnak mondható elektronikus brutalizálás árnyékában némi „gyengédség” is megjelenik a The Browning produkciójában. Ez köszönhető annak is, hogy Jonny felesége, Moon McBee is vendégszerepel a korongon. A csajszi tiszta (diszkós…) énekével ellátott címadó tétel pedig olyan melódiákat, slágeres témákat vonultat fel, amelyek eddig nem igazán voltak jellemzőek a zenekarra. De még mielőtt bárki is megijedne, abban azért biztosak lehetünk, hogy Jonnyék sem ezzel, sem egyéb más dallal nem fognak felbukkanni a rádiós sikerlistákon.
Engem viszont nem érdekel, hogy mindez vért kíván-e, vagy sem, de nálam egyértelműen odakerül az aktuális kedvencek közé az OMNI. Nem kétséges, Jonnyék továbbra is az elektronikus deathcore zászlóvivőinek számítanak, első rangúan bizonyítva azt, hogy az egymástól fényévekre álló hangzásvilágok összepárosításából is lehetséges irgalmatlanul súlyos dalokat komponálni.
