A black/death metalt indusztriális elemekkel játszó ausztrál The Amenta egy új dallal, a Plague of Locus-szal jelentkezett, amit szépen körbevett „néhány” feldolgozással, így felépítve az azonos című, különleges kiadványt.

Maga a címadó dal – a zenekar jó szokásához híven – nem nélkülözi a barátságtalan, nehezen befogadható témákat, ugyanakkor egy kiváló, gépies alapriffel rendelkezik, ami könnyen beleágyazhatja magát az agytekervényeinkbe.

Nem mondható el ugyanez a beágyazódás a feldolgozások némelyikéről. Például a Sono l’Antichristo Diamanda Galástól, a Rise a Halótól vagy a Totem a Nazxultól még véletlenül sem nevezhetők barátságosnak. Az A Million Years a Wolf Eyestól vagy éppen a Crystal Lakes a Lord Kaostól legalább felvonultat egy-két „könnyedebb” (az idézőjel nem véletlen) témát. Az Asteroid a Killing Joke-tól meglepően „lazára” sikeredett, és úgy gondolom, Pintér Miki szerkesztő kollégánk is gond nélkül végig tudná hallgatni az itt szereplő Alice in Chains-feldolgozást, az Angry Chairt. Végül ott van még a lemezen a My Dying Bride Black Godjának gépies, indusztriális átgyúrása, ami élvezeti értékkel nem sokkal bír, e különleges, a srácok technikai képességeit újfent megcsillantó korong lezárásaként viszont remekül szolgál.