Hardcore-színterek nemcsak az Államokban voltak, hanem olyan helyeken is, mint pl. Finnország, amire talán nem gondolnánk első körben. Pedig az észak-európai országban már a ’70-es, ’80-as évektől kezdve létezett punk/hardcore-mozgalom. Olyan csapatokkal, mint a Rattus, a Riistetyt, vagy a Terveet Kädet. Utóbbi 2016-ban, negyven évnyi zörgés után, befejezte ténykedését, de mivel ez egy függés, nem lehet egykönnyen leszokni róla, a csapatnál új témák bukkantak fel, és egy teljes lemez is elkészült. Ez a Kaikki Kaikkia Vastaan.
Itt van tehát a finn veteránok új albuma. Mit lehet mondani egy gyors, agresszív és dühödt hardcore-anyagról azon kívül, hogy gyors, agresszív és dühödt? Igazából be is fejezhetném ezt a recenziót, hiszen a csapat azt játssza, amit ettől a műfajtól ők maguk és a táboruk is elvár. Úgy érzem magam, mint a ’80-as években, amikor már hallottam ezeket a rémegyszerű riffeket, tempókat, crustos gitártémákat, közepes tempójú, punkos dörgedelmeket, valamint ezeket a kiabálásokat, ordításokat, majd az elmaradhatatlan zajos, 1-2 másodperces „szólókat”. Mintha örökifjú lenne ez a zene, a csapat, meg tán az is, aki örömmel hallgatja az ilyesmit.
A hangzás kimondottan metalos, ahogyan a primitív riffek között is hallunk fémeseket. Nem tudok sokat mondani erről a lemezről, mindenesetre pozitívum, hogy a Terveet Kädet erőteljes hangzással, brutális basszussal bélelte ki az albumot, és van bennük lendület, tűz.
Zeneileg nekem nem mond sokat ez a lemez, pontszámomban vaskosan benne van a jóindulat, értékelem a kései felparázslást.
