Kiadó: szerzői kiadás / Írta: Uzseka Norbert / 10
A jobbára veszprémi Tengeri Püspök 1998-ban alakult, hol voltak, hol nem (mondhatni, illőn a mende-mondákból vett névhez), aztán 2024 decemberéig kellett várni az első albumukra. A Tool sehol nincs hozzájuk képest… Anno az egyik demójukról írtam, de még az is az előző évezredben volt. Akárhogy is, a mai felállás ’18 óta létezik, s az utóbbi pár évben észrevehetően egyre inkább jelen voltak a színtéren. A Disconnected pedig egy érett, rendkívüli anyag lett.
A csapatból Varga Péter gitáros és Cseh Balázs basszusgitáros tagja a Soundgarden dalokat játszó Superunknowns-nak, és saját zenekarukban is megvan Cornellék hatása. Hohl Árpád dobost a Hollywoodooból ismerheted, na, az kevésbé köszön itt vissza, de tény, hogy emberünknek mind a tördelt, mind a húzós ritmusok zseniálisan mennek. Horváth Barna gitáros és Bartalis Dávid énekes is egyenrangú játékosok, s amit öten összemuzsikálnak, az bárhol a világon megállná a helyét.
Szóval igen, van itt grunge, de a metalosabb fajtából (az Alice In Chainst is meg lehet említeni hatásként). Stoner, sőt vaskos doom riffeknek sincs híján az anyag, de progresszív témákból is bőven akad. A Toolt és a King Crimsont szintén kiérezni itt-ott (sőt, a King’s X-től a Floydon és Doorson át a VoiVodig rakat más is felrémlik pillanatokra), de azt is, hogy ezek a negyvenes fazonok mindezen hatásokat olyan szinten tették magukévá, hogy gyakorlatilag mint adott nyelvet használják, a saját gondolataik, érzéseik, zenei témáik közlésére. Nekem legalábbis nincs az az érzésem, hogy bármit másolnának, egyszerűen csak ismerős a közeg, de egyértelműen nem ezeket hallom, hanem a Tengeri Püspököt.
Az album nincs egészen félórás sem, de annyira sűrű, annyi minden történik rajta, hogy nem érződik túl rövidnek. Az a fajta anyag, ami megdolgoz, amibe munkát kell fektetni, de iszonyatmód meghálálja. Annyi finomság van benne, annyi döbbenetesen jó téma, hogy a sokadik hallgatásnál is csak néztem hitetlenkedve, hogy ez is mi?! Miközben meg olyan súlyos, masszív, sőt nyers riffek is vannak, hogy pusztán metalként is jó hallgatni, olyankor, amikor nincs ideged belemerülni, egyszerűen csak szeretnéd, ha valami kimasszírozná belőled a rosszat. És mindemellett vannak olyan dallamai Dávidnak, amik már elsőre elkezdenek beépülni, és elképesztően jól énekel!
Minden dalt szénné lehetne elemezni, azért a Wrathot emelem ki, mert ami építkezés, fokozás abban megy, amilyen katarzisba csavarodik, az mesteri. Repetitív ritmusra épülő, lassabb, lebegős a kezdése, apránként fokozódik benne a feszültség, a refrénben még tán vokál is van, és a fő riffnek több arcát is megmutatják, ahogy megy előre: épp úgy lehetne kései Soundgarden, lecsupaszított AIC, majd Tool, végül egy pillanatra Mastodon. Aztán érkezik egy csaknem bluesos vagy jazzes szóló, majd a refrén halkan jön vissza, hogy aztán kirobbanjon az üvöltés s vele a riff… Hátborzongató. De valójában a többi nóta is ugyanilyen kalandos, izgalmas és erős.
Az év legelén az Alva adott ki egy 10 pontos grunge/stoner/prog lemezt, az év végén meg a Tengeri Püspök (s még mi minden volt e kettő között!). 2024-et úgy fogjuk emlegetni, mint a magyar rock/metal egyik legerősebb évét.
–
