Minden szakítás fájdalmas, minden szakítás veszteséget jelent, légy akár a kezdeményező, akár az elszenvedő fél, vagy legyen szó akár közös megegyezésről is. Fáj, mert fel kell ismernünk, hogy nem azt az embert kerestük, akit a társunknak véltünk hónapokig, sőt akár évekig, évtizedekig is, és fáj azért, mert kudarcként éljük meg ezt a nehéz döntést.
A szakítást, mint a társunk, a szerelmünk elvesztését szintén egy gyászfolyamat követi, amelyet ha tagadunk vagy nem élünk meg rendesen, akkor esélyünk sincs arra, hogy tiszta lappal újra ringbe szálljunk az igaziért!
Most összeszedtük azokat a tipikus hibákat, amelyeket szakítást követően könnyen véthetünk.
Lépj túl a múlton!
A videopszichologus.hu szakemberei szerint szakítás esetén az első és legfontosabb, hogy nem szabad benne ragadni a múltadban, azaz szigorúan tilos idealizálni a volt partnered, mint ahogy azt sem szabad hinned, hogy a ti szerelmetek volt az igazi nagybetűs szerelem.
Nem, nem volt az, hisz ha az lett volna, akkor a mai napig együtt lennétek, így érdemes inkább úgy felfogni a szakítást, hogy esélyt kaptál arra, hogy valóban megtalálhasd az igazi másik feledet!
Persze gyászolj, engedd el a volt partnered, a közös élményeket és a közös ábrándokat tedd el egy jól záródó dobozba a lelked mélyén, és tanulj a hibáidból!
Ne keress bűnbakot!
Hasonlóan fontos gyászfolyamati lépés a múlt elengedésének a fázisában, hogy nem keresel bűnbakot, annál is inkább, mert mindig kettőn áll a vásár. Sem az nem jó, ha saját magadat okolod mindenért, magadra vállalva mások gyarlóságát, sem az nincs rendben, ha mindenért más a hibás, te pedig maga vagy a tökély.
Egyik nézőpont sem fedi a valóságot, így ha nem akarod magadat tévútra vinni a párkeresés során, akkor lépj hátrébb kettőt, és próbáld meg minél tárgyilagosabban szemlélni a kapcsolatotokat.
Éld meg a fájdalmat, de nem kell egyedül!
Végül, de nem utolsósorban elkerülhetetlen, hogy megéld a szakítás minden gyötrelmét. Ha tagadod magad előtt, azzal nem lerendezed a problémát, hanem elodázod a megoldását.
Nehéz megtalálni az arany középutat, hiszen nem jó sem belesüppedni a fájdalmadba és az önsajnálatba, de persze belemenekülni egy újabb párkapcsolatba sem tűnik észszerű megoldásnak.
Természetesen van olyan, amikor nem tudjuk egyedül feldolgozni a szakítást, de akkor se egy új partnertől, hanem sokkal inkább egy pszichológustól várjuk az iránymutatást és a segítséget!
Csak emelt fővel előre!
Egy fikarcnyi szégyenérzet se legyen benned egy esetleges szakítás után, hiszen ez aztán tényleg biztosan mindenkivel megesik. Persze lásd reálisan magatokat, értékeld mindkét fél teljesítményét, gondold végig a szakításhoz vezető okokat, kiváltképp azt, hogy te miben hibázhattál, és miután szertartásosan elköszöntél a múltbéli partneredtől, megújulva, megerősödve vághatsz neki újra a társkeresésnek!
