A veterán amerikai power metal zenekar, a Vicious Rumors bejelentette a dobos Larry Howe távozását:
„Fontos közlemény: Évekig tartó nézeteltéréseket követően a Vicious Rumors többé nem turnézik együtt régi dobosával, Larry Howe-val – olvasható a formáció hivatalos közleményében. – Bandaként sosem értettünk egyet Larry személyes politikai ambícióival. Bármennyire is nehéz elbúcsúzni egy eredeti tagtól, a VR többé nem tudja tolerálni, hogy Larry személyes véleményei miatt büntessék őket. Ezek a vélemények nem tükrözik a Vicious Rumors álláspontját. A mi üzenetünk egyszerű és egyértelmű: Egység! És együtt ünnepeljük a heavy metalt! Ez az üzenet nem változott a VR 1979-es indulása óta! Olyan dalokat írtunk, mint a World Church, hogy összehozzuk az embereket. Ez a Vicious Rumors üzenete. A VR iránti szeretetéből fakadóan Larry tiszteletben tartja a zenekar elkötelezettségét a The Devil’s Asylum Tour amerikai szakasza iránt. Már csak néhány nap van hátra a február 25. és március 28. között zajló eseményig. Szeretnénk megköszönni Larrynek az évek során a zenekar iránt mutatott elkötelezettségét és hihetetlen zenei tehetségét. Hamarosan bejelentjük az új turnédobosunkat. Most pedig térjünk vissza a heavy metal zenéhez, hadd beszéljen helyettünk az! Hamarosan találkozunk a VR-rajongókkal az amerikai és európai turnén. 75 koncert egy héten belül! Mindent bele!”
Rövid idő múlva a Vicious Rumors a következő kiegészítést tette közzé:
„Mindez a zenéről szól! Nem a politikáról! Larry VR-rel nem összeegyeztethető szélsőséges nézetei miatt eddig négy koncertet kellett lemondanunk. A VR-ben nem arról van szó, hogy melyik oldalt választjuk, hanem arról, hogy mindenki szórakozzon. Amikor a zenekart ilyen súlyosan büntetik, és a koncertjeinket lemondják egy nyíltan hangoztatott vélemény miatt, akkor muszáj változtatni.”
Larry Howe, aki 1985-ben csatlakozott a Vicious Rumorshoz, Instagram-profiljában „rock ’n’ roll patriótának” nevezi magát, és hozzáteszi: „Isten áldja Amerikát, a legjobb országot a világon!”
***
A Skid Row egykori frontembere, Sebastian Bach Ozzy Osbourne és Ace Frehley nemrégiben bekövetkezett haláláról beszélt:
„Úgy gondolom, hogy az emberek gyászolási folyamata különböző. Nálam ez a szomorúság hullámokban tör elő, vagy akkor ér, amikor egyáltalán nem számítok rá. Mint Ace Frehley esetében. Úgy értem, szeretem Ozzyt, de Ace a gyerekkorom… Ő nekem olyan, mint a Mikulás. Olyan, mint egy képregényhős. Nos, Ozzy is az, de a KISS a sminkkel, a jelmezekkel, a képregényekkel és a játékokkal, az teljesen más dolog. A repülőgépen hallgatom Ace első szólóalbumát, és egy olyan dalt, mint a What’s On Your Mind? Nem tudom, mennyire ismered, de vannak bizonyos dalok, amelyekben a gitárjátéka egyszerűen megolvasztja a szívemet. És még ott van a Got To Choose is a Hotter Than Hellről. A dallamérzéke olyan gyönyörű és egyedi volt. A dallamok, amelyeket ezekben a dalokban választott, egyszerűen hihetetlenek. Szóval, nem járkálok sírdogálva, mert őszintén szólva, amikor 2002-ben meghalt az apám, körülbelül egy évig sírva-rívva jártam. Aztán azt mondtam: ’A francba ezzel! Nem hagyom, hogy valaki halála továbbra is elvegye a kedvemet a játéktól.’ Annyit sírtam az apám miatt, amíg ezt kimondtam… Azt hiszem, mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogyan kell elhatárolódnunk. Meg kell tanulnunk, hogyan kell megbirkózni azzal, ha valaki, aki közel áll hozzánk, meghal, de nem hagyhatjuk ott a munkánkat. Nem maradhatunk otthon, csak hogy sírjunk egész nap. Mert én ezt tettem, amikor az apám meghalt. Tényleg. Az már régen volt… Tavaly elvesztettem az unokatestvéremet is, aki Ace barátja volt, ami furcsa. Gyerekként mindketten totál KISS-rajongók voltunk, és ő csak 52 éves volt. Ha valaki halálára gondolok, akkor ő jut eszembe. De ugyanakkor egy részem dühös rá, amiért meghalt, mert olyan fiatal volt. Mintha azt mondanám: ’Cseszd meg! Miért csinálod ezt a te korodban?’ És ez egy nagyon nevetséges gondolat, mert nyilvánvalóan nem akart meghalni. De egy részem dühös lesz, amikor valaki elhagy. És ez irracionális. Irracionális gondolat. De szerintem mindannyian átéljük mindezt.”
***
A Sepultura gitárosa, Andreas Kisser elárulta, szerinte melyik riffet kellene minden zenésznek eljátszania, aki csak hangszert fog a kezébe:
„Nagyon korán kezdtem el heavy metalt hallgatni, amikor még akusztikus klasszikus gitáron játszottam, illetve tanultam játszani. De úgy gondolom, a Judas Priest volt az a zenekar, amelyik valójában az első tanárom volt. Valahányszor valaki megkér, hogy tanítsak neki egy riffet – én egyébként nagyon rossz tanár vagyok, szörnyű tanár, nincs hozzá türelmem –, azt szoktam mondani nekik: ’Hallgassátok meg a Judas Priest British Steel albumát.’ Az egy remek iskola. Ott vannak az olyan dalok, mint a Breaking The Law és a Living After Midnight, nagyon egyszerű, szimpla riffekkel, de mindent képviselnek, ami a metalt jellemzi. Olyan, mint egy heavy metal iskola. A Grinder tartalmazza azt a riffet, amit először hallottam az albumon, és a gitárommal a kezemben vissza tudtam játszani. Nagyon egyszerű, de ugyanakkor van benne egy ritmusrész, ami megadja a pózt, és ha egyszer belekerülsz abba a pózba, máris átmész Judas Priest módba, és ez elképesztő, ha-ha! Szóval nagyon reprezentatív a heavy metalra nézve, és minden gitárosnak tudnia kell ezt. Egyszerű, könnyű, de mindenkinek magának kell eljátszania. Rajta!”
