Ez egy különleges nemzetközi projekt, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy a Savage Lands minden bevételével – legyen az adomány, támogatás, értékesítésből vagy jogdíjakból származó jövedelem, bármi – a környezetvédelmet, ökoszisztémák és élőhelyek megőrzését segítsék.
Az egész album az északi történetek, mítoszok és hagyomány világába kalauzol. Az effajta csapatok valamennyien értékes tevékenységet folytatnak, a Saor saját hangzásvilágot alakított ki az ismert műfajon belül.
A The Great Old Ones már az év elején nagyon magasra helyezte a lécet ezzel a hangulatos, ötletekben bővelkedő, kiemelkedően magas színvonalú albummal.
Tizenöt éve nem született új The Old Dead Tree-nagylemez, igencsak ideje volt tehát már a Second Thoughts megjelenésének. És bár a csapat alapvetően hű maradt saját stílusához és hangzásvilágához, az már első hallgatásra lejön, hogy az új cucc egyértelműen pályafutásuk legváltozatosabb, legszínesebb anyaga.
Kereken két évtizede alapította a Crippled Black Phoenixet Justin Greaves multihangszeres/dalszerző. A jeles jubileum alkalmából Justin egy különleges anyag összeállítására vállalkozott: a The Wolf Changes Its Fur But Not Its Nature + Horrific Honorifics Number Two (2) című dupla album újra vett szerzeményeket és feldolgozásokat tartalmaz, ezzel együtt 2024 egyik kimagasló alkotása. A speciális kiadványról és a CBP első húsz évéről beszélgettünk.
A Thy Catafalque 12. stúdióalbuma A gyönyörű álmok ezután jönnek címmel jelent meg november közepén. A minden korábbinál több vendéget felvonultató, TC mércével mérve is igen gazdag albumról Uzseka Norbert kérdezte ki Kátai Tamást.
Ha nem is az év lemeze a Coma, a Gaerea továbbra is a maga útját járva formálja a black metalt, ami ha extrém is, sokszor már alig ismer rá saját magára.
A XII. album szinte már csak nüansznyi újdonságot tesz hozzá az életmű korábbi részeihez. Hogy erre sem tudok 10 pontnál kevesebbet adni, az a személyes megélésen túl azért is van, mert ezen az anyagon is mások az arányok, és ezekben az apró részletekben is rejlik Kátai zsenialitása.
Nehéz zene, a sötétsége ellenére mégis képes gyöngéden magához ölelni.
Frost dobjai egészen brutálisak, néha már-már fékevesztettnek tűnnek, a gitár és a basszus örvényként kavarog, Ravn torka pedig forrong. Jó lemez ez, az öreg harcosok ereiben ma is folyik az olvadt fém.