Skip to content

Címke: lemezkritika

Roppant hangzatos, önbizalomtól fűtött promószövegekkel lépett ki a fényre pár hónappal ezelőtt ez a formáció – a névsort végignézve ennek lehetett is (volna) alapja, de nálam egyértelmű csalódás az album.
Roppant hangzatos, önbizalomtól fűtött promószövegekkel lépett ki a fényre pár hónappal ezelőtt ez a formáció – a névsort végignézve ennek lehetett is (volna) alapja, de nálam egyértelmű csalódás az album.
Akármennyire is a jelenben tekeri hangszereit az Innumerable Forms, az old school beállítódás nem kérdés: a kiállások, a régi vágású szólók, a váltások, a darálós részek mind-mind felidézik azt az érát, amikor olyan alapbandák kezdtek ténykedni, mint az Asphyx, az Autopsy, az egészen korai Paradise Lost.
Akármennyire is a jelenben tekeri hangszereit az Innumerable Forms, az old school beállítódás nem kérdés: a kiállások, a régi vágású szólók, a váltások, a darálós részek mind-mind felidézik azt az érát, amikor olyan alapbandák kezdtek ténykedni, mint az Asphyx, az Autopsy, az egészen korai Paradise Lost.
A franciák albuma főleg azoknak lehet kedves, akik az említett death-vonalat preferálják. Nem alapmű a Realm Of The Impaled, de a maga területén megbízható színvonalat nyújt.
A franciák albuma főleg azoknak lehet kedves, akik az említett death-vonalat preferálják. Nem alapmű a Realm Of The Impaled, de a maga területén megbízható színvonalat nyújt.
Végre napvilágot látott a marosvásárhelyi banda lemeze, rajta tíz, igencsak változatos szerzeménnyel. A fő csapásirány továbbra is a deathgrind.
Végre napvilágot látott a marosvásárhelyi banda lemeze, rajta tíz, igencsak változatos szerzeménnyel. A fő csapásirány továbbra is a deathgrind.
A La Grande Hérésie kapcsán a görög black metal, leginkább az első lemezes Rotting Christ, de a Varathron és a Necromantia neve is említhető hatásként. Ha néha kissé zavarosnak is tűnik az anyag, ez valódi örömzenélés.
A La Grande Hérésie kapcsán a görög black metal, leginkább az első lemezes Rotting Christ, de a Varathron és a Necromantia neve is említhető hatásként. Ha néha kissé zavarosnak is tűnik az anyag, ez valódi örömzenélés.
Amilyen egyszerű kis dalocskák ezek, olyan sok tapasztalat, mélység van bennük. Kicsit a Once filmzenét csináló Glen Hansard dolgaira emlékeztet, kivéve, hogy itt nincs helye nagyívű, drámai sallangoknak sem.
Amilyen egyszerű kis dalocskák ezek, olyan sok tapasztalat, mélység van bennük. Kicsit a Once filmzenét csináló Glen Hansard dolgaira emlékeztet, kivéve, hogy itt nincs helye nagyívű, drámai sallangoknak sem.
Az Arcadea szintipoppal átszőtt retrofuturisztikus rockzenéje, annak popos vonatkozásában mindenképpen énekcentrikus, így az énekes Brann Dailor (Mastodon-dobos) megmutathatta képességeit.
Az Arcadea szintipoppal átszőtt retrofuturisztikus rockzenéje, annak popos vonatkozásában mindenképpen énekcentrikus, így az énekes Brann Dailor (Mastodon-dobos) megmutathatta képességeit.