Skip to content

Címke: lemezkritika

A Wind Rose remekül ráült a jelenleg felfutóban lévő B vonalas bandák által kitaposott útra és próbálnak ők lenni a következő Sabaton vagy Powerwolf. Ezzel önmagában nem lenne semmi baj, de hiába a sajátságos imázs, a zene közel sem annyira felismerhetően karakteres, mint a két említett banda esetében.
A Wind Rose remekül ráült a jelenleg felfutóban lévő B vonalas bandák által kitaposott útra és próbálnak ők lenni a következő Sabaton vagy Powerwolf. Ezzel önmagában nem lenne semmi baj, de hiába a sajátságos imázs, a zene közel sem annyira felismerhetően karakteres, mint a két említett banda esetében.
Sokat merítettek a ’70-es évek progresszív rockjából, amennyiben szabadon kalandozott a zene, de nagyon is kifejező, átható módon. És annyi mindent tettek hozzá, a népzenétől a metalig.
Sokat merítettek a ’70-es évek progresszív rockjából, amennyiben szabadon kalandozott a zene, de nagyon is kifejező, átható módon. És annyi mindent tettek hozzá, a népzenétől a metalig.
A nóták másképp szólnak most, mint a Cobra Speed vagy a Destroyer idején. Disznók, de az az igazi mocsok röfögés valahogy eltűnt azzal, hogy C-ről vissza vannak húzva D-re a gitárok. Egy folyamatos ellentétet is érzek, a dalokban legtöbbször egyidejűleg akar jelen lenni az atomvillanás fényességűre polírozott zenészi technika és a vérparaszt előadásmód.
A nóták másképp szólnak most, mint a Cobra Speed vagy a Destroyer idején. Disznók, de az az igazi mocsok röfögés valahogy eltűnt azzal, hogy C-ről vissza vannak húzva D-re a gitárok. Egy folyamatos ellentétet is érzek, a dalokban legtöbbször egyidejűleg akar jelen lenni az atomvillanás fényességűre polírozott zenészi technika és a vérparaszt előadásmód.
A kínosan vicceskedő törp- és kalózmetal bandák tömkelege közepette baromi jól esik egy olyan feltörekvő zenekart látni-hallani, akik a lényegre koncentrálva képesek esszenciális jelleggel játszani ezt a minden ízében hagyományos fémzenét.
A kínosan vicceskedő törp- és kalózmetal bandák tömkelege közepette baromi jól esik egy olyan feltörekvő zenekart látni-hallani, akik a lényegre koncentrálva képesek esszenciális jelleggel játszani ezt a minden ízében hagyományos fémzenét.
Zsíros-radírozós riffelés és váltott szólózás, megkoronázva Dave elemi erejű sikolyaival, maga a nagybetűs Power Metal, annak eredeti jelentésében és valójában. Piszok jó lemez az Immortalizer.
Zsíros-radírozós riffelés és váltott szólózás, megkoronázva Dave elemi erejű sikolyaival, maga a nagybetűs Power Metal, annak eredeti jelentésében és valójában. Piszok jó lemez az Immortalizer.
A furcsa név és a nem túl figyelemfelkeltő borító viszonylag sablonos, ámde bomba hangzású, alapvetően dallamos metalcore zenét takar.
A furcsa név és a nem túl figyelemfelkeltő borító viszonylag sablonos, ámde bomba hangzású, alapvetően dallamos metalcore zenét takar.
Öt év szünet után érkezett meg nemrégiben a harmadik nagylemez, amin viszont kisebb iránymódosítást vélhetünk felfedezni - a zene ezúttal egyértelműen elmozdult egy masszívabban riffelős, fajsúlyosabb, komorabb irányba.
Öt év szünet után érkezett meg nemrégiben a harmadik nagylemez, amin viszont kisebb iránymódosítást vélhetünk felfedezni - a zene ezúttal egyértelműen elmozdult egy masszívabban riffelős, fajsúlyosabb, komorabb irányba.
JB-ék a korábbi három-négy lemezen kijátszották az azelőtt megalapozott kártyáikat, és aktuálisan nem maradt elég muníciójuk a további, lehengerlően meggyőző teljesítményhez.
JB-ék a korábbi három-négy lemezen kijátszották az azelőtt megalapozott kártyáikat, és aktuálisan nem maradt elég muníciójuk a további, lehengerlően meggyőző teljesítményhez.