Skip to content

Címke: lemezkritika

Ezen az albumon egyfajta nyugtalanító jelleg érződik, igazodva a zenészek katonás imidzséhez. Mintha egy hatalmas csatározás lenne az egész album, amiről nem tudhatjuk, hogy vereséggel vagy győzelemmel fog végződni.
Ezen az albumon egyfajta nyugtalanító jelleg érződik, igazodva a zenészek katonás imidzséhez. Mintha egy hatalmas csatározás lenne az egész album, amiről nem tudhatjuk, hogy vereséggel vagy győzelemmel fog végződni.
Henrik Brockmann énekes neve leginkább a feketeöves Royal Hunt-fanoknak lehet ismerős. A Royal Hunt zenéje nagyszabásúbb, grandiózusabb lett, ez az album meg a maga módján a korai, még szikárabb hangzású éra újraélesztésének tekinthető.
Henrik Brockmann énekes neve leginkább a feketeöves Royal Hunt-fanoknak lehet ismerős. A Royal Hunt zenéje nagyszabásúbb, grandiózusabb lett, ez az album meg a maga módján a korai, még szikárabb hangzású éra újraélesztésének tekinthető.
Általánosságban véve spórolósabb, alapjáratosabb most a megközelítés, ami valószínűleg tudatos döntés eredménye, csak nálam ez itt és így kevéssé működik.
Általánosságban véve spórolósabb, alapjáratosabb most a megközelítés, ami valószínűleg tudatos döntés eredménye, csak nálam ez itt és így kevéssé működik.
Leginkább komolyan odafigyelve és egyben végighallgatva mutatja meg erényeit a Portrait hatodik nagylemeze.
Leginkább komolyan odafigyelve és egyben végighallgatva mutatja meg erényeit a Portrait hatodik nagylemeze.
A Supercharged egy ereje teljében lévő zenekart mutat közel négy évtized után is. Egészen elképesztő, hogy elfogultság nélkül sem hallom rosszabbnak a lemezt, mint fanboy üzemmódban. Ha valami, ez teljesítmény!
A Supercharged egy ereje teljében lévő zenekart mutat közel négy évtized után is. Egészen elképesztő, hogy elfogultság nélkül sem hallom rosszabbnak a lemezt, mint fanboy üzemmódban. Ha valami, ez teljesítmény!
Olyan szépen folynak egymásba a legdurvább deathcore-os szaggatások mondjuk a tiszta énekkel megspékelt szellős, progos részekkel, ahogy az egész lemez hangzása lassan, finoman terjed szét a szobánkban és/vagy a koponyánkban. Valahogy annyira természetesnek tűnik az egész.
Olyan szépen folynak egymásba a legdurvább deathcore-os szaggatások mondjuk a tiszta énekkel megspékelt szellős, progos részekkel, ahogy az egész lemez hangzása lassan, finoman terjed szét a szobánkban és/vagy a koponyánkban. Valahogy annyira természetesnek tűnik az egész.
A fiúk finom egyensúlyt találtak a modern, durva, üvöltözős metalcore és a szinte már a pop határait súroló – sőt, néha azt meg is haladó - dallamos, a ‘80-as évek billentyűsoundjait újrahasznosító, diszkó- és némi progresszív rock hatást is felmutató elemek között.
A fiúk finom egyensúlyt találtak a modern, durva, üvöltözős metalcore és a szinte már a pop határait súroló – sőt, néha azt meg is haladó - dallamos, a ‘80-as évek billentyűsoundjait újrahasznosító, diszkó- és némi progresszív rock hatást is felmutató elemek között.
A Satan egy olyan csapat, aminek nem azért ismerik sokan a nevét, mert mainstream, hanem mert kult. Egy élő lelet a NWOBHM éveiből.
A Satan egy olyan csapat, aminek nem azért ismerik sokan a nevét, mert mainstream, hanem mert kult. Egy élő lelet a NWOBHM éveiből.
Egyértelműen örömzene jellege van a Kings Of Merciának, azaz minden pillanatán érződik, hogy rutinos, öreg rókák nyomják szerelemből, különösebb elvárások nélkül. A banda nem akarja megfejteni a világot, egyszerűen csak tolják a kedvenc muzsikájukat.
Egyértelműen örömzene jellege van a Kings Of Merciának, azaz minden pillanatán érződik, hogy rutinos, öreg rókák nyomják szerelemből, különösebb elvárások nélkül. A banda nem akarja megfejteni a világot, egyszerűen csak tolják a kedvenc muzsikájukat.