Skip to content

Címke: lemezkritika

Aki a hangulatokban szinte feloldódó, azokkal eggyé váló black metalt kedveli, szinte nem evilági ködökben úszó szerzeményeket, kedvére fog tenni a Time Lurker új albuma.
Aki a hangulatokban szinte feloldódó, azokkal eggyé váló black metalt kedveli, szinte nem evilági ködökben úszó szerzeményeket, kedvére fog tenni a Time Lurker új albuma.
A száz százalékosan old school módon megszólaló, Kris Verwimp stílusos borítójába csomagolt anyag egyfelől roppantul változatos és szórakoztató, másfelől pedig zenei szempontból nagyon is komoly és tiszteletet parancsoló teljesítmény.
A száz százalékosan old school módon megszólaló, Kris Verwimp stílusos borítójába csomagolt anyag egyfelől roppantul változatos és szórakoztató, másfelől pedig zenei szempontból nagyon is komoly és tiszteletet parancsoló teljesítmény.
Ezen az albumon egyfajta nyugtalanító jelleg érződik, igazodva a zenészek katonás imidzséhez. Mintha egy hatalmas csatározás lenne az egész album, amiről nem tudhatjuk, hogy vereséggel vagy győzelemmel fog végződni.
Ezen az albumon egyfajta nyugtalanító jelleg érződik, igazodva a zenészek katonás imidzséhez. Mintha egy hatalmas csatározás lenne az egész album, amiről nem tudhatjuk, hogy vereséggel vagy győzelemmel fog végződni.
Henrik Brockmann énekes neve leginkább a feketeöves Royal Hunt-fanoknak lehet ismerős. A Royal Hunt zenéje nagyszabásúbb, grandiózusabb lett, ez az album meg a maga módján a korai, még szikárabb hangzású éra újraélesztésének tekinthető.
Henrik Brockmann énekes neve leginkább a feketeöves Royal Hunt-fanoknak lehet ismerős. A Royal Hunt zenéje nagyszabásúbb, grandiózusabb lett, ez az album meg a maga módján a korai, még szikárabb hangzású éra újraélesztésének tekinthető.
Általánosságban véve spórolósabb, alapjáratosabb most a megközelítés, ami valószínűleg tudatos döntés eredménye, csak nálam ez itt és így kevéssé működik.
Általánosságban véve spórolósabb, alapjáratosabb most a megközelítés, ami valószínűleg tudatos döntés eredménye, csak nálam ez itt és így kevéssé működik.
A Supercharged egy ereje teljében lévő zenekart mutat közel négy évtized után is. Egészen elképesztő, hogy elfogultság nélkül sem hallom rosszabbnak a lemezt, mint fanboy üzemmódban. Ha valami, ez teljesítmény!
A Supercharged egy ereje teljében lévő zenekart mutat közel négy évtized után is. Egészen elképesztő, hogy elfogultság nélkül sem hallom rosszabbnak a lemezt, mint fanboy üzemmódban. Ha valami, ez teljesítmény!
Olyan szépen folynak egymásba a legdurvább deathcore-os szaggatások mondjuk a tiszta énekkel megspékelt szellős, progos részekkel, ahogy az egész lemez hangzása lassan, finoman terjed szét a szobánkban és/vagy a koponyánkban. Valahogy annyira természetesnek tűnik az egész.
Olyan szépen folynak egymásba a legdurvább deathcore-os szaggatások mondjuk a tiszta énekkel megspékelt szellős, progos részekkel, ahogy az egész lemez hangzása lassan, finoman terjed szét a szobánkban és/vagy a koponyánkban. Valahogy annyira természetesnek tűnik az egész.