Skip to content

Címke: lemezkritika

Nem mondom, hogy az év lemeze lesz jövőre, ahogy azt sem, hogy feltalálták volna a melegvizet, de azt igen, hogy egy nagyon jó és szerethető lemezt kaptunk, amire bármelyik Sírásó fan elégedetten bólogathat majd.
Nem mondom, hogy az év lemeze lesz jövőre, ahogy azt sem, hogy feltalálták volna a melegvizet, de azt igen, hogy egy nagyon jó és szerethető lemezt kaptunk, amire bármelyik Sírásó fan elégedetten bólogathat majd.
Az egyik legerősebb, egyben legváltozatosabb szóló album készült el a szokás szerint egy óra környéki játékidejű, tucatnyi tételt tartalmazó stúdiófelvétel képében.
Az egyik legerősebb, egyben legváltozatosabb szóló album készült el a szokás szerint egy óra környéki játékidejű, tucatnyi tételt tartalmazó stúdiófelvétel képében.
Nagyon jó lemez a March Of The Unheard, nálam paraszthajszállal meg is ugorja elődjét. Ha pedig legközelebb egy kicsivel még több, tőlük atipikusnak tekinthető elemet is beépítenek majd a dalokba, akkor a maximális pontszámot sem fogom sajnálni tőlük.
Nagyon jó lemez a March Of The Unheard, nálam paraszthajszállal meg is ugorja elődjét. Ha pedig legközelebb egy kicsivel még több, tőlük atipikusnak tekinthető elemet is beépítenek majd a dalokba, akkor a maximális pontszámot sem fogom sajnálni tőlük.
A 41 perces, hat dalt és két rövid instrumentális szösszenetet felvonultató Path To Oblivion bár nem kiemelkedő, de minden tekintetben becsületes és hangulatos doom metal anyag, ami a zsáner keretein belül voltaképpen egész változatosra sikeredett.
A 41 perces, hat dalt és két rövid instrumentális szösszenetet felvonultató Path To Oblivion bár nem kiemelkedő, de minden tekintetben becsületes és hangulatos doom metal anyag, ami a zsáner keretein belül voltaképpen egész változatosra sikeredett.
Bármelyik dal szóljon éppen a Bergart albumról, azt sugallja, hogy alkotójában elevenen él a hagyomány, annak művészi vonulatai.
Bármelyik dal szóljon éppen a Bergart albumról, azt sugallja, hogy alkotójában elevenen él a hagyomány, annak művészi vonulatai.
Végtelenül vad, ugyanakkor szofisztikált, brutális és epikus, szürreális és szinte füllel hallhatóan valószínűtlen, amit a Mitochondrion e visszatértő monstruózus albumon bemutat. Minden határ eltörlése, a pusztítva alkotás/alkotva pusztítás ezer fényben fluoreszkáló megtestesülése a Vitriseptome.
Végtelenül vad, ugyanakkor szofisztikált, brutális és epikus, szürreális és szinte füllel hallhatóan valószínűtlen, amit a Mitochondrion e visszatértő monstruózus albumon bemutat. Minden határ eltörlése, a pusztítva alkotás/alkotva pusztítás ezer fényben fluoreszkáló megtestesülése a Vitriseptome.
Ha szereted a klasszikus heavy metalt, mindenképp érdemes meghallgatnod. Remélem, hogy sokáig velünk maradnak még, mert jó, amit csinálnak.
Ha szereted a klasszikus heavy metalt, mindenképp érdemes meghallgatnod. Remélem, hogy sokáig velünk maradnak még, mert jó, amit csinálnak.
Bár a Trouble klasszikusaival nem ér fel, de tárgyszerűen nézve-hallgatva azért a lemez mindenképpen egy becsületes és hangulatos doom rock/metal anyagnak bizonyul.
Bár a Trouble klasszikusaival nem ér fel, de tárgyszerűen nézve-hallgatva azért a lemez mindenképpen egy becsületes és hangulatos doom rock/metal anyagnak bizonyul.
Párszor leforgattam az immáron Patriarkhként egzisztáló bagázs lemezét, de nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy egy alaposan átgondolt, elég profin tálalt, ám üres luftbalonnal állok szemben.
Párszor leforgattam az immáron Patriarkhként egzisztáló bagázs lemezét, de nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy egy alaposan átgondolt, elég profin tálalt, ám üres luftbalonnal állok szemben.
Ezek a negyvenes fazonok a hatásaikat olyan szinten tették magukévá, hogy gyakorlatilag mint adott nyelvet használják, a saját gondolataik, érzéseik, zenei témáik közlésére.
Ezek a negyvenes fazonok a hatásaikat olyan szinten tették magukévá, hogy gyakorlatilag mint adott nyelvet használják, a saját gondolataik, érzéseik, zenei témáik közlésére.