Skip to content

Címke: lemezkritika

Ha a debüt erősebb is volt, tekintetbe kell venni, hogy ez egy formálódó félben lévő alakulat, pontosabban zene. Lehet, hogy az adja majd a speciális ízét, hogy minden lemez az aktuális változások lenyomata lesz.
Ha a debüt erősebb is volt, tekintetbe kell venni, hogy ez egy formálódó félben lévő alakulat, pontosabban zene. Lehet, hogy az adja majd a speciális ízét, hogy minden lemez az aktuális változások lenyomata lesz.
Nagy vonalakban azt lehetne mondani, hogy a Feversea zenéje kortárs atmoszferikus/melankolikus metal, amelyben megtaláljuk a black metalt, a darkos hangulatokat, az akusztikus részeket, s mindezt úgy tálalják, hogy néha egészen filmzenei élményt nyújt az anyag.
Nagy vonalakban azt lehetne mondani, hogy a Feversea zenéje kortárs atmoszferikus/melankolikus metal, amelyben megtaláljuk a black metalt, a darkos hangulatokat, az akusztikus részeket, s mindezt úgy tálalják, hogy néha egészen filmzenei élményt nyújt az anyag.
A Dolven zenéjének csak áttételesen van köze a metalhoz, ugyanis az In My Grave...Silence teljes egészében akusztikus zene. A promólapon akusztikus doomnak nevezik a Dolven stílusát, ami valójában helytálló megjelölés.
A Dolven zenéjének csak áttételesen van köze a metalhoz, ugyanis az In My Grave...Silence teljes egészében akusztikus zene. A promólapon akusztikus doomnak nevezik a Dolven stílusát, ami valójában helytálló megjelölés.
A hozzáállás és a sound is sokkal keményebb, mondhatnám, metalosabb, mint annak előtte. Na, nem lettek Judas Priest vagy Iron Maiden, de jóval szigorúbbak a riffek és kevésbé “sziruposak” az énektémák.
A hozzáállás és a sound is sokkal keményebb, mondhatnám, metalosabb, mint annak előtte. Na, nem lettek Judas Priest vagy Iron Maiden, de jóval szigorúbbak a riffek és kevésbé “sziruposak” az énektémák.
Amikor ezt a muzsikát akarom hallgatni, én nyilvánvalóan egy Death-lemezt fogok elővenni. Szívesen és örömmel hallgattam viszont a Gruesome zenéjét saját magáért, mert a belefektetett energiát és emóciókat abszolút képes továbbadni.
Amikor ezt a muzsikát akarom hallgatni, én nyilvánvalóan egy Death-lemezt fogok elővenni. Szívesen és örömmel hallgattam viszont a Gruesome zenéjét saját magáért, mert a belefektetett energiát és emóciókat abszolút képes továbbadni.
Habár mind dalszerzésben, mind egyéni és zenekari teljesítményben alulmúlja elődjét, a katalógus egy újabb emlékezetes, bár könnyen lehet, hogy valamelyest megosztó darabbal gazdagodott.
Habár mind dalszerzésben, mind egyéni és zenekari teljesítményben alulmúlja elődjét, a katalógus egy újabb emlékezetes, bár könnyen lehet, hogy valamelyest megosztó darabbal gazdagodott.
Az egész album olyan, hogy akár lehetne egy hard rockosabb, dalközpontúbb Dream Theater műve is. De bármit varázsoljanak a zenészek, bármiről szóljanak a szövegek, az A2Z²-t Ray dallamai uralják.
Az egész album olyan, hogy akár lehetne egy hard rockosabb, dalközpontúbb Dream Theater műve is. De bármit varázsoljanak a zenészek, bármiről szóljanak a szövegek, az A2Z²-t Ray dallamai uralják.
A Justice egy szorgalmas banda tök korrekt hangzóanyaga, tíz dalnyi old school gyökerű, riffelős brit metal 45 percben, kellemes dallamvilággal és hangulattal, ízes gitárjátékkal.
A Justice egy szorgalmas banda tök korrekt hangzóanyaga, tíz dalnyi old school gyökerű, riffelős brit metal 45 percben, kellemes dallamvilággal és hangulattal, ízes gitárjátékkal.
Aki éli az olyan csapatokat, mint az epikus Bathory, a régi Candlemass, az angol Solstice, az Atlantean Kodex, és egy ezeknél is epikusabb magaslatokra törő zenekarra vágyik, s még nem ismeri a Fer De Lance-t, alsóneműt kell majd cserélnie már az első hangok után.
Aki éli az olyan csapatokat, mint az epikus Bathory, a régi Candlemass, az angol Solstice, az Atlantean Kodex, és egy ezeknél is epikusabb magaslatokra törő zenekarra vágyik, s még nem ismeri a Fer De Lance-t, alsóneműt kell majd cserélnie már az első hangok után.
A Darkenhöld a '90-es évek black metalját tekinti kiindulópontnak, és ezt ereszti át a saját látásmódján, értelmezésén, érzésein, majd ebből születik meg a maguk franciás ízű black metalja. Nem alapmű a Le Fléau du Rocher, de hangulatos lemez a sorban.
A Darkenhöld a '90-es évek black metalját tekinti kiindulópontnak, és ezt ereszti át a saját látásmódján, értelmezésén, érzésein, majd ebből születik meg a maguk franciás ízű black metalja. Nem alapmű a Le Fléau du Rocher, de hangulatos lemez a sorban.