Skip to content

Címke: lemezkritika

A The Radiant Veil eleven cáfolata annak a dőre kijelentésnek, hogy a 21. században nem lehetséges igazán ötletes és semmit és senkit nem másoló súlyos gitárzenét alkotni. Minden meghallgatással újabb és újabb kalandokat kínáló, kiemelkedő színvonalú album.
A The Radiant Veil eleven cáfolata annak a dőre kijelentésnek, hogy a 21. században nem lehetséges igazán ötletes és semmit és senkit nem másoló súlyos gitárzenét alkotni. Minden meghallgatással újabb és újabb kalandokat kínáló, kiemelkedő színvonalú album.
Ugyan jó black metal már a világ számos pontján születhet és születik is, amíg olyan zenekarok emelik fel a zászlót, mint a Helheim, telve kreatív energiákkal, ötletek ármádiájával, a hangulatteremtés, a kompozíciós készség ilyen szintű kinyilvánításával, addig Norvégiában nem huny ki az északi fény.
Ugyan jó black metal már a világ számos pontján születhet és születik is, amíg olyan zenekarok emelik fel a zászlót, mint a Helheim, telve kreatív energiákkal, ötletek ármádiájával, a hangulatteremtés, a kompozíciós készség ilyen szintű kinyilvánításával, addig Norvégiában nem huny ki az északi fény.
Ha nem veted meg az ilyen válogatásokat, érdekel hogy nyomja az új felállás a régi nótákat stúdióban és hogy szólnak disznó módon a bőven 40 pluszos punk alapvetések, akkor ezt hallgasd meg!
Ha nem veted meg az ilyen válogatásokat, érdekel hogy nyomja az új felállás a régi nótákat stúdióban és hogy szólnak disznó módon a bőven 40 pluszos punk alapvetések, akkor ezt hallgasd meg!
Ha a debüt erősebb is volt, tekintetbe kell venni, hogy ez egy formálódó félben lévő alakulat, pontosabban zene. Lehet, hogy az adja majd a speciális ízét, hogy minden lemez az aktuális változások lenyomata lesz.
Ha a debüt erősebb is volt, tekintetbe kell venni, hogy ez egy formálódó félben lévő alakulat, pontosabban zene. Lehet, hogy az adja majd a speciális ízét, hogy minden lemez az aktuális változások lenyomata lesz.
Nagy vonalakban azt lehetne mondani, hogy a Feversea zenéje kortárs atmoszferikus/melankolikus metal, amelyben megtaláljuk a black metalt, a darkos hangulatokat, az akusztikus részeket, s mindezt úgy tálalják, hogy néha egészen filmzenei élményt nyújt az anyag.
Nagy vonalakban azt lehetne mondani, hogy a Feversea zenéje kortárs atmoszferikus/melankolikus metal, amelyben megtaláljuk a black metalt, a darkos hangulatokat, az akusztikus részeket, s mindezt úgy tálalják, hogy néha egészen filmzenei élményt nyújt az anyag.
A Dolven zenéjének csak áttételesen van köze a metalhoz, ugyanis az In My Grave...Silence teljes egészében akusztikus zene. A promólapon akusztikus doomnak nevezik a Dolven stílusát, ami valójában helytálló megjelölés.
A Dolven zenéjének csak áttételesen van köze a metalhoz, ugyanis az In My Grave...Silence teljes egészében akusztikus zene. A promólapon akusztikus doomnak nevezik a Dolven stílusát, ami valójában helytálló megjelölés.
A hozzáállás és a sound is sokkal keményebb, mondhatnám, metalosabb, mint annak előtte. Na, nem lettek Judas Priest vagy Iron Maiden, de jóval szigorúbbak a riffek és kevésbé “sziruposak” az énektémák.
A hozzáállás és a sound is sokkal keményebb, mondhatnám, metalosabb, mint annak előtte. Na, nem lettek Judas Priest vagy Iron Maiden, de jóval szigorúbbak a riffek és kevésbé “sziruposak” az énektémák.
Amikor ezt a muzsikát akarom hallgatni, én nyilvánvalóan egy Death-lemezt fogok elővenni. Szívesen és örömmel hallgattam viszont a Gruesome zenéjét saját magáért, mert a belefektetett energiát és emóciókat abszolút képes továbbadni.
Amikor ezt a muzsikát akarom hallgatni, én nyilvánvalóan egy Death-lemezt fogok elővenni. Szívesen és örömmel hallgattam viszont a Gruesome zenéjét saját magáért, mert a belefektetett energiát és emóciókat abszolút képes továbbadni.
Habár mind dalszerzésben, mind egyéni és zenekari teljesítményben alulmúlja elődjét, a katalógus egy újabb emlékezetes, bár könnyen lehet, hogy valamelyest megosztó darabbal gazdagodott.
Habár mind dalszerzésben, mind egyéni és zenekari teljesítményben alulmúlja elődjét, a katalógus egy újabb emlékezetes, bár könnyen lehet, hogy valamelyest megosztó darabbal gazdagodott.
Az egész album olyan, hogy akár lehetne egy hard rockosabb, dalközpontúbb Dream Theater műve is. De bármit varázsoljanak a zenészek, bármiről szóljanak a szövegek, az A2Z²-t Ray dallamai uralják.
Az egész album olyan, hogy akár lehetne egy hard rockosabb, dalközpontúbb Dream Theater műve is. De bármit varázsoljanak a zenészek, bármiről szóljanak a szövegek, az A2Z²-t Ray dallamai uralják.