Kiadó: Napalm Records / Írta: Szénégető Richárd / 8

Derék germán barátaink elérkeztek a tizenötödik(!) sorlemezükhöz, ami már önmagában egy megsüvegelendő teljesítmény. Az már más kérdés, hogy van-e még egy zenekarnak mondanivalója harmincnégy év után és egy évvel az előző lemeze után?

Kicsit megijedtem, hogy máris itt az új album, mert előtte három-négy-ötévente jöttek csak a friss dalcsokrok, most meg mint említettem is, egyetlen esztendő után itt is a folytatás. Viszont az a helyzet, az aggodalmam addig tartott, amíg el nem indult a lemez. Az Intro után berobbanó Phönix egy kiváló dal, a címadó Post Mortem pedig egy kifejezetten erős szám, ami úgy húz, mint a gőzmozdony. Már itt feltűnt, mennyire bivaly a sound és egyre azon kezdtem gondolkodni, mi lehet az a felhajtóerő, ami ennyi év után is ilyen minőséget présel ki egy zenekarból? Erre a kérdésre valószínűleg sosem tudjuk meg a választ, lehet nincs is rá egzakt, az azonban egyértelmű, valami történt most arrafelé, mert több, a műfajban otthonosan mozgó csapat méregerős lemezzel jelentkezett idén, elég csak az új dArtagnanra gondolni!

Ez a tizenkét új dal nagyjából mindent tartalmaz, amiért a Subway to Sallyt szerettük (vagy éppen nem) az elmúlt bő három évtizedben és ez szerintem egy friss ízzel, ami a Post Mortemben határozottan ott van, elég komoly erény! Valahogy ezúttal nem annyira érzem hangsúlyosnak a folkos elemeket, sokszor csak színesítés miatt vannak a dalokban, a kirobbanó refrének mellett, ami külön jót tesz az összképnek. Nem is nagyon akarok dalokat kiemelni, mert kicsit feleslegesnek érzem, egyetlen kivétellel, ami a Stahl Aus Stahl és közreműködik benne a Warkings legénysége. Azért emelem ki, mert valahogy így lenne értelme a közös daloknak. Ez ugyanis úgy maradt meg Subway To Sallynek, hogy mellette egyértelmű, hogy a Warkings is besegített. Ez az öröm pedig azért mókás, mert mindkét csapatnak csak távoli szimpatizánsa vagyok maximum, így korántsem volt borítékolható, hogy lenyűgöz a végeredmény!

De lényeg a lényeg: Nem hittem volna, hogy így az év végén még befut egy ilyen lemez, pont olyan helyről, ahonnan nem vártam! Bárcsak minden zenekar így öregedne és ilyen lemezeket csinálna ennyi év után is! Srácok, nem jöttök Magyarországra valamikor? Ha igen, szóljatok, egy jegy már tuti elkelt!

–

(Az albumot a 2024. decemberi digitális különszám Hangpróbáján pontoztuk és véleményeztük.)

„A metalban áztatott, germán népzenei hangzásokban is bővelkedő középkori(as) zene a német nyelvterületen, no meg a cseheknél népszerű igazán, nálunk kevésbé terjedt el. A Subway To Sally a műfaj egyik megalapozója, s egyben az élvonálához is tartozik. A Post Mortem ennek megfelelően nem rossz album, csak az a kérdés, hogy idehaza kinek üti át az ingerküszöbét.”
– Gyuricza Ferenc 8

„Nem semmi tempót diktálnak ezek a derék germánok, ami igencsak dicséretes, főleg, hogy mellette a minőségből sem adnak. Nekem ez a banda még mindig működik! Mea Culpa!”
– Szénégető Richárd 8

„Ha a bandát nem Rammsteinnek hívják, akkor a német nyelvű metalkodás számomra hátborzongató. És nem a jó értelemben. Ráadásul ez az egyszerűbb, kicsit folkos, kicsit mulatós jellegű muzsika egyébként sem a kedvencem.”
– Cselőtei László 6

„Értem, miért lehet szeretni ezt a bandát, és érzem, miért fog tetszeni a rajongóknak ez a lemez is, de ennél több ponton nem tudok kapcsolódni hozzájuk.”
– Gáti Viktor 6

„Leichter Rammstein für den Abend. Faire Arbeit, aber mir gefällt es nicht.”
– Kánya Ferenc 6

„Mintha régebben lett volna jobb lemezük is, bár lehet, hogy rosszul emlékszem. Mindenesetre ez a dajdaj-metal nem mindennapi kenyerem.”
– Milán Péter 6

„Zömében nem az én zeném, de egyes népzenei részek tényleg jók benne. És ők ezt nem divatból kezdték tegnap.”
– Uzseka Norbert 6

„Hát, ez a német nyelv nem lett szebb! És nekem ez a fajta nagyon teátrális előadásmód sem igazán fekszik. Az megsüvegelendő, hogy a folk metalos elemek nélkülözik az idegesítően magas hangszíneket, hangszereket, de ezen felül számomra nem sok pozi­tívumot tartogat a hanghordozó…”
– Zubor Olly 6

„A Skycladet leszámítva sosem szerettem a folk metalt. Ez meg ráadásul németül is van.”
– Kiss Gábor 5

„Ékes németséggel elővezetett folk-industrial-akármilyen metal. Mit is mondhatnék? Nagyon nem nekem szól, ugyanakkor azért az hallatszik, hogy sok munka és törődés van benne. Nálam mindez jelenleg öt pontra elegendő.”
– Schmidt Péter 5