Kiadó: Season of Mist / Írta: Uzseka Norbert / 8
Az ukrán Stoned Jesus 2009-ben alakult, ez már a hatodik albumuk, és jó párszor játszottak már hazánkban, de most találkozom velük először úgy istenigazából. (Még az ezévi Fekete Zajon sem sikerült összefutnunk, mert nem azon a napon játszottak, amikor én ott voltam, de akik látták, azoktól pozitív visszajelzéseket hallottam róluk.)
A trió motorja Igor Szidorenko énekes-gitáros-dalszerző, aki aktuális ritmusszekciójával igen kellemes albumot rakott össze. Van ebben a zenében csomó minden, stoner-doomtól hard rockon át progresszív rockig, de mindent meghatároz a trió felállásból fakadó szellősebb hangzás. Bár Igor itt-ott hozzátett a zenéhez némi szintiszőnyeget, alapvetően egyik hangszer sincs túleffektezve, túltolva, ennek köszönhetően természetesen szól az album, viszont a metalosabb részek sem hatnak annyira súlyosnak, mint olyan bandák esetében, ahol két gitáros tolja. Ez pl. a Low című dalnál érződik főleg, ahol az énekdallam és a sodró zene is a Mastodont idézi, ám korántsem annyira vaskos és sűrű. Ez nem baj, egyszerűen csak ilyen és kész.
A közel kilencperces nyitódal olyan, mintha egy elmerengős Led Zeppelin-dalhoz kevernénk a Mind Funk elfeledett, stonerbe hajló kettes albumát, míg az egyik legerősebb refrént hozó Shadowland Sabbath, Led Zep, Kyuss és Mastodon emlékeket is idéz. A Lost in the Rain abszolút hozza a címe által sugallt hangulatot, itt nekem a Porcupine Tree, és a szóló alatt a Pink Floyd jut eszembe, ill. egy ponton a The Cure. Szomorú és szép zene.
A See You on the Road ennek ellenpontja, mint az album legnyersebb, már-már Motörheadbe hajló darabja, bár a záró, majd’ 10 perces Quicksandben van egy pillanat, ami ennél is súlyosabb. Ez egy nagyon lassan fokozódó darab amúgy, olyan, mintha a Monster Magnet depressziós lenne, de az egyre gyűlő „I’m tired of…” sorok („elegem van…”) fáradtból kiakadva üvöltésig jutnak, hogy aztán szinte folkos, nyugodt lezárásba torkolljon a dal.
Ha nem is kimondottan úttörő a Stoned Jesus, a felhasznált elemeket ügyesen alkalmazzák, és ezzel a jobbára szellős, érthető hangzással üdítő színfoltot jelentenek a mindent túltoló, túltorzító bandák áradatában.
