A Spirit Possession egy black metal duó Portland városából. A formáció a férfi/nő-kettősségre épít olyanformán, hogy Ashley Spungin, aki dobol, emellett a csekély mértékben megjelenő billentyűsöket kezeli, nő — Steve Peacock gitáros/frontember pedig férfi. 2020-ban jelent meg a zenekar nevét viselő debütalbum, s szűk három év elteltével megérkezett a folytatás, az Of The Sign…
A duó a black metal meglehetősen zaklatott formáját műveli: valahányszor elindítom a lemezt, ezt állapítom meg. Az alapoknál megfigyelhető az old school mentalitás és hatások megléte, olyan csapatokon keresztül visszamenve, mint a Deströyer 666, egészen az európai (német) thrashig, s Peacock ezt a ’80-as évekbeli riffelést maratja szét black metalos savas esővel. Más szavakkal: ha megnézzük a zene vázát, halljuk az említett blackthrash-riffeket, azonban a zenekar kaotikus – valószínűleg szándékoltan – játékstílusa, a zajos hangzás következtében egy sokszor kifejezetten zilált, kusza képet kapunk. Mintha egy őrült avantgárd festményt néznénk, tele foltokkal, éles szögekkel, vastag festékfoltokkal, s bármennyire szeretnénk, nehezen tudunk rendet vágni a látott képen. Ebből következően nehéz konkrét szerzeményekre bukkanni az albumon.
Érdekes a 21. század underground metal-megközelítése, mert sok zenekar nem azzal hoz kvázi újat, mert annyira eredeti dolgokat játszik, hanem a tálalással, az ismert stíluselemek, riffelési stílusok, műfaji jegyek összegabalyításával, szétbontogatásával, majd zsákvarrótűvel való durva összefércelésével. A Spirit Possession albumára tökéletesen helytállónak tartom ezt a jellemzést. A bábeli hangkavalkád befogadását ráadásul a vad sikolyok, blackes károgások tovább nehezítik. Neo-old-school black metalt kavargat a duó.
