Kiadó: LES ACTEURS DE L’OMBRE PRODUCTIONS / Írta: MILÁN PÉTER / 7
A posta jóvoltából tavaly ősszel lemaradtam erről a CD-ről, azonban az illetékes kedves, lelkiismeretes promós orvosolta a problémát, így megemlékezek a francia csapat második albumáról. A Les Acteurs De L’Ombre Productions kiemelt istálló nálam, kiadványaikat folyamatosan nyomon követem, mivel kezdettől fogva minőséget képviselnek, a black metal leginkább figyelmet érdemlő zenekarai közül szemezgetnek évről évre. Prioritást élveznek náluk a francia bandák, de olykor más nemzetek csapataival is foglalkoznak. A Sordide első lemezei az Avantgarde Musicnál jöttek ki, s a LADLO az utóbbi két albumot jegyzi.
Ainsi finit le jour címmel jelent meg tavaly októberben a Sordide ötödik albuma, s noha emlékszem, hogy anno hallottam az első lemezeket, ezek az emlékek eléggé megfakultak. E pangó vízbe becsapódó kavicsként hatott a francia csapat minden formátumban napvilágot látott lemeze.
Több mint tíz éve működik a csapat, s számos kiadvánnyal a hátuk mögött is tombolnak bennük az elemek, az Ainsi… alapján nem érezni, hogy kezdenének lehiggadni. Az album alapján már első hallásra kialakult bennem egy kép, amely minden további alkalommal tovább finomodott, de az első impresszió körvonalai megmaradtak. A hangzás meglehetősen nyers és goromba, tömény és helyenként kaotikus, de black metalhoz szokott füleknek ez egyrészt nem lehet szokatlan, másrészt könnyedén lehet érzékelni, hogy mit játszanak. Julien Payan gitáros/ énekes (lásd még: Ataraxie, Void Paradigm) egymásba átfolyó témái, hol tremoló, hol disszonáns, hol hagyományosabbnak tűnő megoldásai a black metal hangképében mutatkoznak, de ezen belül viszonylag nagy teret biztosítanak maguk számára a kísérletezésre, arra, hogy adott esetben akár a noise rock területeire is áttévedjenek.
Megközelítésében, a zabolátlan erők megidézésében néha a Sólstafir debütalbuma, egyik kedvenc lemezem, az Í blóði og anda jut eszembe, de az izlandiak azért pár lépcsőfokkal feljebb álltak már akkor is. A black metal zordságán, zajosságán atszűrődő, helyenként érezhető punkosság jelenthet még hasonlóságot. Nem alapmű a Sordide lemeze, de energiafelkorbácsolás terén nem áll rosszul. Ötletek terén sem.
