MMXX címmel január közepén látott napvilágot a második albuma a Sons Of Apollo-nak, annak a prog metal csapatnak, amit az ex-Dream Theater dobos Mike Portnoy hozott össze pár éve Billy Sheehan basszusgitárossal (Mr. Big, The Winery Dogs), Ron „Bumblefoot” Thal gitárossal (ex-Guns N’ Roses), Derek Sherinian billentyűssel (ex-Dream Theater) és Jeff Scott Soto énekessel.

A februári HammerWorld magazinban egy interjút is találsz Mike Portnoy-jal az új Sons Of Apollo lemez kapcsán.

Jó hír, hogy az új album turnéjából sem maradunk ki, a Sons Of Apollo 2020. március 25-én játszik majd a Barba Negrában.

www.facebook.com/SonsOfApollo1


A budapesti koncert Facebook oldala

Említetted, hogy ez az új lemez könnyebben állt össze, mint az első album. Hogy zajlott a folyamat?

„Rendkívül gyorsan! (nevet) Pár nap kellett csak hozzá és nálam dolgoztunk, Pennsylvaniában. Előzőleg persze mindenki elküldözgette nekem az ötleteit, aztán úgy másfél hétre beköltözött hozzám Derek és Bumblefoot, hogy a témákból rendesen meghangszerelt dalokat faragjunk, illetve írjunk még ezt-azt. Amikor megvoltak a zenei alapok, Jeff nekiláthatott a dallamoknak és a szövegeknek. Én ezúttal is amolyan fő szervező vagy zenei igazgató voltam, akárcsak a legtöbb csapatomnál. Egyébként az első lemez is nagyon hasonlóan állt össze.”

Melyik új dal született meg elsőként?

„Az elsők egyike a ballada volt, a Desolate July, de eredetileg annak egész más volt a jellege. Egy komor, súlyos téma volt, nem véletlen, hogy a Sabbath munkacímet viselte. Hangulatában olyasmi volt, mint a Children Of The Sea a Black Sabbath-tól. Végül egy szomorú, de nagyon melodikus szám lett belőle, David Z emlékére. David volt az Adrenaline Mob basszusgitárosa, aki abban a tragikus közúti balesetben hunyt el 2017 nyarán, turné közben. Előzőleg meg Jeff szólócsapatában játszott, de a Trans-Siberian Orchestrában is együtt zenéltek. Egy remek srác volt, egy remek zenész. Nagyon közel állt hozzánk.”

SONS OF APOLLO – Desolate July (a 2020-as MMXX albumhoz)

Nekem nagy kedvencem lett a King Of Delusion is, különösen a nagyszerű zongora-dob duótok miatt…

„Az a szám Derek zongoratémájából fejlődött ki. Meg is lepett, amikor először megmutatta, mert ilyen típusú zongorázást még sosem hallottam tőle. Aztán persze egy csomó témát tettünk hozzá, és a közepén az a zenei váltás is nagyon érdekes lett azzal a szimfonikus hatású résszel.”



Van némi 90-es évekbeli Ozzy-hangulata is.

„Nekem nem tűnt fel, de Bumble­foot is ezt mondta, úgyhogy lehet benne valami! (nevet) De elárulok egy műhelytitkot is: beledolgoztunk egy korábbi Derek-témát is az egyik szólólemezéről, a 2003-as Black Utopiáról. Acímadó számból a groove-ot és a riffek egy részét. Ó, hogy fogja utálni, hogy elárultam neked!” (nevet)

AResurrection Day-ről viszont egy régi Dream Theater dal jutott eszembe, a Just Let Me Breath. AFalling Into Infinity lemezen együtt zenéltetek Derekkel…

„Ebben csak az a vicces, hogy azokat a témákat Bumblefoot írta! (nevet) Annak a dalnak egyébként Persia volt a munkacíme a keleties hangulatú gitártémák miatt… De nyilván van némi Dream Theater-jellege annak, ha együtt zenélek Derekkel, ez elkerülhetetlen, hiszen ilyen a játékstílusunk. Mellesleg a Falling Into Infinity lemez legjavát John Petrucci írta, az viszont tagadhatatlan, hogy kettőnk játékmódja, stílusa ma sem más, mint annak idején. Az új lemez nyitódalában, a Goodbye Divinity-ben ez szerintem különösen hallatszik. Ott egészen olyasmi hangzással és hangulattal rukkolt elő Derek, mint a Falling Into Infinity nyitódalában, a New Milleniumban, így aztán én is olyasfajta dobtémákat dolgoztam ki a dalhoz. Ilyen tekintetben abszolút stimmel, hogy van némi kapcsolat a 90-es évek Dream Theaterje és a Sons Of Apollo között. De másutt meg egész más jelleget ölt a zenénk.”



Az új album zárótétele a csaknem 16 perces New World Today, amelyben aztán van minden, progról a thrashig. Az hogy született meg?

„Apránként, lépésről-lépésre. Mintha egy épületen dolgoztunk volna. Az született meg utoljára. Tulajdonképpen több dalból raktuk össze és mindnek megvolt a maga munkacíme. Az egy igazi progresszív tétel, rengeteg váltással. Derek néhány billentyűstémája miatt az olyan régi csapatokat juttatja eszembe, mint például a UK. Ez egy olyan eposz, ami a régi időkben egy teljes lemezoldalt kitett volna, ahogy a Rush csinálta annak idején a 2112 dallal. És persze Ron is őrült jó riffeket hozott hozzá. Az első lemezünkön is volt egy hasonló szám, az Opus Maximus, csak annyi a különbség, hogy ez most nem instrumentális. Egy nagyon technikás nóta, tele van eszement témázásokkal, de jóféle dallamokkal is. És Jeff nagyszerű szöveget írt hozzá. Visszafogottan, de határozott szarkazmussal írja le a mai világunkat. Lényegében ez az új lemezünk egyenes folytatása annak, amit az elsőn hallhattak tőlünk az emberek, csak most mindenből több van a dalokban. Súlyosabb is, progresszívebb is, és jobban megírtak, kidolgozottabbak a nóták.”



És mire lehet számítani a tavaszi koncerteken?

„Most már csakis a két Sons Of Apollo lemez dalaira akarunk koncentrálni, szóval nem lesznek feldolgozások. Már a saját dalainkkal is könnyedén ki tudjuk tölteni a játékidőt. Ez pontosan így történt annak idején a The Winery Dogs és a Flying Colors esetében is. Vegyesen fogunk játszani a két lemezről, de az új dalokra akarjuk helyezni a hangsúlyt. A pontos programot persze még nem beszéltük meg.”


A teljes Mike Portnoy interjút megtalálod a HammerWorld magazin februári számában.

A februári számunkat már megtalálod az újságosoknál:

A Livesounds bemutatja:

SONSOFAPOLLO
MMXX World Tour
2020. március 25.
Bp., Barba Negra


Belépő:
– early bird 8500 Ft
– normál elővételben 8900 Ft
– a koncert napján 9500 Ft.

Online jegy:
Rock1Tixa
valamint a Ticketportal és az Eventim rendszerében

SONS OF APOLLO – MMXX (a 2020-as album)