Akár egy vicc is kezdődhetne úgy, hogy az Iron Maiden gitárosa a kocsmában találkozik az ex-Poison gitárossal, de Adrian Smith és Richie Kotzen együttműködése nem poén, hanem akár egy hosszabb távú közös muzsikálás kezdete is lehet. Kettejük albuma – egy feelinges, blues-­alapú klasszikus rock anyag – már meg is jelent, a galopp- és tekerésmentes lemez kapcsán pedig a két eltérő stílusú, de mesteri gitáros el is mondja, ami elmondható.

Részlet a májusi HammerWorld magazinban megjelent interjúból.

Mennyire ismertétek egymás korábbi munkáit?

Richie Kotzen: „Viccelsz? Az Iron Maiden lemezein nőttem fel! Amikor elkezdtem komolyabban gitározni, a Maiden volt az egyik legnagyobb kedvencem. Van is egy régi fotóm, odahaza, kint a falon. 12-13 éves voltam akkor, egy olyan Gibson SG van a kezemben, ami ma már vintage hangszernek minősülne, és nyilván Iron Maiden pólóban feszítek. Imádtam a dalaikat, azt az energiát. És persze igyekeztem leszedni a szólóikat. Hihetetlen volt már a gondolat is, hogy közösen írunk dalokat, hogy közös lemezem lesz Adriannel. Aztán megjelent az album, és amikor a borítón egymás mellett láttam a neveinket, tiszta libabőr lettem. Ha annak idején valaki ezt megjósolja nekem, azonnal faképnél hagytam volna, hogy ne szórakozzon már velem!” (nevet)

Adrian Smith: „Nálam egy kicsit más a helyzet, ugyanis a feleségem volt az igazi rajongója Richie zenéjének. El is cibált annak idején az egyik londoni koncertjére, amit nagyon élveztem. Természetesen tudtam Richie-ről, a korai szólópályájáról, ismertem a Poison-sztoriját is, de igazából a feleségem révén ismer­tem meg a játékát, a zenéjét. Ha nem lenne itt, akkor is azt mondanám, hogy egy átkozott zseni! (nevet) Hihetetlenül gitározik, a hangja fantasztikus, és még dobolni is tud. Egy született zenész. Nem is folytatom, mert még azt hiszed, hogy irigykedem… Ami egyébként igaz!” (nevet)
Más közegben, más korszakban, más országban nőttetek fel. Minek tudjátok be, hogy ennyire egy hullámhosszra kerültetek?

AS: „Mindketten imádjuk a klasszikus rockot és a bluest. Kell ennél több? Tudom, hogy papíron ez egy valószínűtlen kombináció, de a valóságban nagyon is tudtuk egymást inspirálni. Egy olyan kémia van köztünk, amit nem lehet, és talán nem is érdemes magyarázni.”

RK: „Azenei ízlésünk nagyon hasonló. Említettem, hogy a Maiden lemezein, többek között Adrian melodikus játékán nőttem fel, de a klasszikus rockot is imádtam, ahogy a tradicio­n­á­lis rhythm’n’bluest, a soult, és persze sok minden mást is. De Adriannel a blues-alapú rock’n’roll a közös nevező. És persze az sem lényegtelen, hogy nagyon jól kijövünk egymással akkor is, ha nincs gitár a kezünkben.”
AMaiden világától nagyon távol áll ez a muzsika, de attól a zenétől is, amit Richie annak idején játszott a korai szóló­lemezein. Hogyan jutottatok el a bluesos zenékhez?

AS: „Számomra ez visszatérésnek mondható, mert mindig is szerettem a súlyos, érzelemgazdag bluesos rockzenét. ABlack Sabbath és a Deep Purple mellett olyan zenéken nőttem fel, mint a Free, a Bad Company, a Humple Pie. Imádom, amit a Maidennel csinálunk, de talán ideje volt annak, hogy 15 év után megint készítsek valami olyan anyagot, ami többet elárul rólam. Két évtizede tértem vissza a Maidenbe, és két turné között rendre összejöttem a barátaimmal, hogy nyomjunk egy kis bluest, egy kis hard rockot. Már csak azért is, hogy formában legyek. Közben megismertem és megszerettem Joe Bonamassa lemezeit, ő is húzott a blues felé.”

RK: „Az első két szólólemezem idején 19-20 éves voltam, és hát abban a korban, na meg abban a korszakban, a 80-as évek végén, mindenki tekerni akart, villantani. Azok voltak a kezdeti lépéseim. De már a második lemezen elkezdtem énekelni is, a harmadikon pedig már megjelent a blues, a soul… Azóta ebben a világban élek és alkotok.”


A teljes interjút megtalálod a májusi HammerWorld magazinban. Keresd az újságosoknál!

Az interjú első két oldala




SMITH / KOTZEN – Smith / Kotzen (a 2021-es album)