Tudomásom szerint a Sleep Of Monsters Finnországban, a megalakulás után egészen jó nevet szerzett magának az ottani undergroundban, s noha fogalmam sincs, mi arrafelé a státuszuk, nálunk elég kevéssé ismert a csapat. Pedig az énekes, Ike Vil, komoly zenekarban frontemberkedett régebben, bár tény és való, a Babylon Whores sem volt sokkal ismertebb formáció hazánkban. Pedig a King Fear és a Death Of The West (profetikus cím) remek lemezek voltak – most is azok.
A Babylon Whores-nak 2004-ben vége lett, Ike Vil pedig 2013-tól egy új zenekar, a Sleep Of Monsters élén találta magát. Különleges év volt a finnek számára 2013, ugyanis felléptek a Helldone fesztiválon a HIM előtt, és abban az évben jelent meg a Produces Reason debütalbum. Kitűnő lemez volt, meg is interjúvoltam a frontembert, miután a Svart Records 2014-ben megjelentette az albumot. Két évvel később kiadták a Poison Garden című lemezt, de szerényebbnek találtam elődjénél. Elég hosszú ideig semmit sem lehetett hallani a Sleep Of Monsters felől, de ez év tavaszán, váratlanul ért, megjelent a harmadik teljes lemez, a görög tematikájú ΓΓΓ.
A finnek a görög mítoszok világa felé fordultak, s az antik történetek, misztériumok köré szőtték az új albumot. A ΓΓΓ sem hatott olyan könnyen, mint a Produces Reason, azok a dallamok, bár elég rég hallgattam a lemezt, jó értelemben voltak fülbemászók, míg a ΓΓΓ több hallgatást igényel. Közhely, de Ike Vil azok közé az énekesek közé tartozik, akiknek a hangja külön hangszerként szolgálja az összképet, sőt, e kép egyik markáns színárnyalataként funkcionál. A Babylon Whores óta ismerem és szeretem markáns orgánumát, nagyon jellegzetes, szinte borízű darkos hangját, s ez alkalommal is felüdítő élmény pusztán az éneket hallgatni. Ugyanakkor jót tesz a lemeznek, a változatosságnak, hogy egyes dalokban női ének is hallható, mint pl. a Melinoe-ban, vagy a koncepcióhoz illően görögös hangulatú, fél-akusztikus Mother Of Phantoms-ban. Ez utóbbi a ΓΓΓ egyik legjobb dala: fülbemászók a dallamok, a közös férfi-női ének.
Aki ismeri a Sleep Of Monsters két előző lemezét, nem lepődik meg, hogy a zenekar hangzásképében a darkos, „ős”-rockos világ mellett egy popos felhang is megtalálható, leginkább a ’80-as évek világát idézve. Mindez azonban nem a jelenlegi trendekhez igazodva jelenik meg a finnek zenéjében, hanem a Sleep Of Monsters sajátos zeneiségébe integrálva. Ha kisebb-nagyobb kalandokat tesz is Ike Vil és zenekara, hangszeres „kirándulásokat” (pl. Ivory And Horn), a ΓΓΓ dalcentrikus album, amely úgy olvasztja magába a különféle zenei irányokat, hogy annak eredményeként egy egészen egyedi és organikus kép születik meg. Élőben is meggyőzőek lehetnek.
