Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hungarica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Terveink szerint ezek a régi lapszámok havi rendszerességgel kerülnek fel a digitális terjesztésbe. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást!
Aki azt hiszi, hogy a thrash/speed stílus teljesen egységes, az roppantul meglepődött volna ezen a bulin.
Az Overkillék által elővezetett program inkább épült a puszta intenzitásra, mint a precizitásra. Blitz kétségkívül hangszál-problémákkal bajlódott, egyéni hangja itt nem érvényesült. Emiatt viszont a szokottnál is több vokállal segítették ki a többiek, annak ellenére, hogy utóbbi lemezük legtöbb kritikája ezt hánytorgatta fel nekik. Már tudniillik, hogy ezek a vokálok igencsak egy másik New York-i csapat kelléktárába valók. Mindenesetre én hiányoltam Rat Skates egyéni dobolását, az új srác nem annyira markáns – legalábbis még nem az.
A közönség sem mutatott elég türelmet az Overkill számára, képzelem, hogy akkor mit kapott tavaly a Malice ezen a turnén! De sebaj, Araya és három társa azért csak előkerült. Legelőször is azt szögezném le, hogy a Slayerék nem ugrálják magukat izzadtra. Helyesebben szólva inkább azt mondanám, hogy alig-alig moccannak. Azonban az igazsághoz tartozik az is, hogy technikai gikszernek még halvány jele sem volt. Brilliáns precizitás! Na, de hogy is nézne ki, ha Araya fel-alá ugrálva, mosolyogva hörögné, hogy “hamarosan elpusztulsz”. Azt hiszem akkor senki sem járna Slayerre.
Egyelőre ez a veszély nem fenyegeti a zenekart, hiszen koncertjük a maga eredetiségében zseniális volt. Jól operáltak a fényekkel, végre olyan koncertet láttam thrash bandától, ahol a világításnak is megvolt a feladata. Még ha hozzám közelebb áll is Hanneman és King gitárosok példaképeinek játéka, azért elismerem, hogy ők sem keveset gyakorolhatnak. Számomra a pálmát újra Dave Lombardo dobos vitte el a koncerten, akárcsak a lemezeken – játéka olyan, mintha Bill Wardot hallanám, csak húsz évvel fiatalabban, és két lábbal gazdagabban. Káprázatos!
Most mondjam, hogy a koncert után két nappal újra a Spill the Blood tolult a fülemben? Mert így volt. Biztos tolult előbb is, de két napra volt szüksége a fülemnek ahhoz, hogy ismét információkat juttasson el a központba! Még szerencse, hogy Slayerék évente csak egyszer járnak Európában!
L. L.
METAL HAMMER HUNGARICA No. 1 (1989/1) – TARTALOM
HAVI METAL – Szerkesztői gondolatok
ANTHRAX – Miért maradt el az Európa-turné? Ian és Frank mentegetőzik
SKID ROW – New Jersey-ből jöttünk
MAGYAR HÍREK – Langyos drót
HÍREK
ÉLŐ FÉM – Koncertek és tapasztalatok
DORO – Miről is szól a szőke énekesnő szólóalbuma
EDDIE TÖRTÉNETE – Hogyan változott át a külvárosi csavargó robotrendőrré?
OSSIAN – Metal-kezelés alatt a sörivók
GARY MOORE – Egy háborús veterán emlékezik
DON DOKKEN – Don túlélési receptjei énekeseknek
VIVALDI – Egy olasz zeneszerző reinkarnációja
GITÁRMÁNIA – Hogyan fejlesszük gitárjátékunkat? Mindezt és még többet elárul Szekeres Tamás
SOKKOLÓ KORONGOK – Miért jó, ami szerinted rossz
DEMO
UDO – A smirglihangú törpe visszatér
BADLANDS – A Jake E. Lee Blues Band
EXODUS – A Zetrodus visszavág
JUDAS PRIEST – A Metal Istenek is halandókként kezdték
Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld
A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw001/
