Kiadó: SUN & MOON RECORDS / Írta: MILÁN PÉTER / Értékelés: 9
Az erdélyi Siculicidium júniusban megjelent két albuma közül Az elidegenedés melankóliája elüt a zenekar ismert diszkográfiájától, akár kakukktojásnak is nevezhetnénk, ugyanakkor jelzi az anyag, hogy Pestifer és Lugosi Béla, vagyis maga a zenekar nem állít maga köré korlátokat. Minden bizonnyal összegyűlt egy adag ötletük, amelyek nem illettek a metal-lemezekre, így készült ez az akusztikus/ambient-kiadvány. A Siculicuidium gárdája eddig is a maga útját járta, de kifejezetten kísérletező jellegű anyaguk nem született. Mostanáig…
Több szempontból is meglepetés ez az album, melyek közül az egyik az, hogy a szerzemények egy része, csaknem a lemez fele, instrumentális. De például egy olyan dalból, mint a Székely blues, nem is hiányzik az ének, így teljes. Hangulatában, egyes hangszerelési megoldásaiban a VHK-ra emlékeztet. Az Áradás a Siculicidium eleddig nem ismert experimentális oldalát villantja fel, az egyetlen ismerős elem Lugosi Béla suttogásszerű szövegmondása. Kísérleti ambient-szerzeménynek mondanám, amelyet az Együttérzés és bölcsesség követ, amiben az ősi szent hindu/buddhista mantra, az „om mani padme hum, om mani peme hung” hangzik el. Hangulatos tételről van szó, amit akár ambient-rocknak is nevezhetnék.
Érdekes Az elidegenedés melankóliája cím, ugyanis ilyen dal nincs az albumon. Minden jel szerint ez a Siculicidium szellemi/spirituális lemeze, az imént említett Együttérzés és bölcsesség mellett erre utal az Ima, melynek szövege részlet a székely miatyánkból, egyben egy fohász Erdélyért, valamint a Létforgatag (szanszkritul: Samsara), ami a hindu hagyományban a nirvána, vagyis az ellobanás, a megszabadult/felébredett állapot kvázi ellentéte. Leegyszerűsítve a samsara a létörvénnyel, a létesüléssel, a születés-halál körforgásával analóg valóság: mindaz, ami a földi, teremtett létünket alkotja, ami a halállal szertefoszlik, s csak a múlhatatlan mag (atma) marad meg, ami az örökkévalósággal (brahman) azonos. Mindig örömmel tölt el, ha egy zenekar ennyire komoly témákról ír, a Siculicidium zenéjét is bevilágítja ez a magas rendű tematika.
A CD-n különösebbnél különösebb szerzemények váltják egymást, a Kék iszap is egy sajátos zenei kísérlet, az említett Ima melankolikus búsongása pedig a nehéz múlt és a bizonytalan jövő megéneklése közepette, elmerengésében is szép. Mindkét Siculicidium-album borítóját a rejtélyes Grafit és hamu készítette, a kiadványok kiviteléért Fülöp Lóránt felelt. Megkapóak az illusztrációk, Az elidegenedés melankóliája borítóján Boldogasszonyra emlékeztető kép látható, akit fenyegető csápok, kígyók vesznek körül. Legyenek mégoly rémisztőek, az örök fény végül mindig győzedelmeskedik.
Nehéz megmondani, miért, de egy fokkal jobban tetszik ez a lemez, mint A halál tengely, bár mindkettőt szívesen hallgatom. Talán a hangulati plusz miatt ért hozzám közelebb ez a korong. Miként elődei, az idei két album is rendre elő fog kerülni. Zenében, szövegben egyaránt van egy olyan láthatatlan bölcs szál a Siculicidium lemezein, ami kiemeli őket a megjelenések tengeréből.
