Kiadó: SUN & MOON RECORDS / Írta: MILÁN PÉTER / Értékelés: 8
Tavaly volt húsz éves az Erdélyben, Hargita megyében székelő Siculicidium, ám 2023-ban nem jelent meg lemezük. Viszont idén nyáron két album is világot látott a Pestifer és Lugosi Béla törzstagok által működtetett csapattól. Különleges ötlet, nem sok csapatnak jut eszébe ilyesmi. Dupla, de akár tripla lemezre is van példa, de hogy két különálló anyagot jelentessen meg egy zenekar ugyanabban az időpontban, az ritkaságszámba megy. A Siculicidium finoman szólva nem hétköznapi zenekar, semmilyen szinten nem az, így ez a lépés beleillik minden téren formabontó világukba.
A halál tengely a két album közül a metal-kiadvány, s ilyenformán a hagyományosabbnak tekinthető anyag. Mindazonáltal aki ismeri a zenekar korábbi lemezeit, tudja, hogy ugyan a Siculicidium nem egy progresszív csapat, képesek a fejlődésre, és a lemezek mindegyikén hallhatunk olyan elemeket, amelyek pluszt jelentenek a korábbiakhoz képest. Az új CD kapcsán meg kell említeni a produkció kérdéskörét. E téren határozottan előrelépett a gárda, és ez valójában az összes hangszeren érzékelhető. Professzionálisabb a hangzás, mint bármikor korábban, de ügyeltek rá, hogy a csapat védjegyét jellemző nyers gitárhangzás ne tűnjön el. Ezzel együtt is szépen szólnak a riffek, a harmóniák, s ennél is feltűnőbb a dobhangzás teltsége. Először furcsálltam a pergő megszólalását, de idővel hozzászoktam. A basszusgitár sem tűnt el a mixben, a dobokkal együtt felállítják a dalok talapzatát.
Mint mondottam, a Siculicidium nem progresszív zenekar, azonban több számot is hallhatunk, ahol egészen ambiciózus zenei részekkel, betétekkel találkozhatunk. Ilyen az Egy akasztás rövid története, vagy a Belső utazás, ahol a riffek és a kiegészítések, hangulatemelő díszítések vonalán egészen sok újdonságot vonultatnak fel. Ritmikailag is sikerült összefésülni a zenei részleteket, gondolok arra, hogy Lugosi szövegei ezúttal jobban passzolnak az egyes versszakokhoz. Egyébként kántálós stílusát gyakorta felváltja a monologizáló szövegolvasás, mely eszközzel már korábban is élt. Nem lehet könnyű e számokhoz megfelelő énektémákat kreálni, még akkor sem, ha ez a leginkább black metal-közeli zene nem feltétlenül igényli a dallamokat. Érvényes az extrém metal kapcsán sokszor citált kijelentés, miszerint az ének leginkább narráció, vagy éppen extra feltét a lemezen.
Ha A halál tengely összképét nézem, látom a csapat ismert körvonalait, azonban zeneileg változatosabbak lettek, még akkor is, ha nem minden részletet érzek kiemelkedőnek. Kiemelendő azonban az egyedi szövegvilág, amelyben az élet és a halál, az elmúlás, a szenvedés és hasonló témák kerülnek elő, néha kimondottan magyaros tálalásban (két dal szövege egy Petőfi- és egy Kányádi-vers nyomán született). A CD tokjának két oldalán magyarul és angolul is olvasható egy nagyon igaz gondolat, miszerint manapság nem a szellemi, hanem pusztán az anyagi javak számítanak, és ez a szemlélet civilizációnk pusztulását fogja okozni. A folyamat már előrehaladott állapotban van. Ez a sarkigazság legyen a végszó.
