A Bad Blood a modern metalcore-os Setyøursails második albuma, amelynek hallatán máris feltenném magamnak a kérdést: hogy maradhattam én le a csapat első nagylemezéről, a Nightfallról?
Sok frontcsajos zenekarral „találkoztam” már az életem során, de bevallom, kevés tudott nálam elsőre úgy beütni, ahogy azt a Jules Mitch vezette német alakulat tette.
Igen, sokan tudnak egyszerre extrém módon és tisztán is énekelni úgy, hogy a kettő közötti átmenetek totálisan zökkenőmentesen legyenek. De kevesen rendelkeznek olyan előadásmóddal, olyan karakterrel, amellyel így meg tudnak érinteni.
Persze, mit sem érne Jules számomra tökéletes hangja, ha nem lennének jó számok a zenekar repertoárjában. De természetesen vannak! Legyen szó alternatív rockos alapokról, industrial metalos zakatolásokról, post-hardcore-os vadulásokról, a vége szinte mindig ugyanaz: egy szemtelenül fülbemászó, slágeres dallam, Jules megigéző hangjával megspékelve.
Ez utóbbiak közül kiemelkedik a két „rossz” szám, a nyitó Bad Blood és a lemez vége felé hallható Bad Company refrénje. Komolyan mondom, libabőrös leszek, ha ezeket a felemelő dallamokat hallgatom. Nem csodálkoznék rajta, ha ezek a dalok felkerülnének a különböző rockos sikerlistákra.
Nem hosszú a Bad Blood album játékideje, hiszen alig lépi át a félórát. De éppen ennek is köszönhető, hogy semmiféle töltelék nincs rajta, csak remek dalok, különféle hangulatokban, az elsőre ható jelleget mindvégig szem előtt tartva. Ilyen manapság egy jó modern metal(core) lemez!
