Régebben, ha egy zenekar kiadott két rossz lemezt és egy közepesnél nem jobbat, az esélytelenek nyugalmával szemlélődhetett körbe. Ez a tétel ma már nem áll. Itt van például a brazil, Sepultura névre hallgató négyes, akiknek egy kis egzotikumot kölcsönöz származásuk nemrég megjelent negyedik albumuk egész jól sikerült!

Nem nevezhetjük a Sepultura első három albumát  – Bestial Devastation (csak Brazíliában jelent meg), Morbid Visions, valamint Schizophrenia – felejthetetlennek. A dalok igen közeli hasonlóságot mutattak a Slayerrel és a Destructionnel, a riffek nem voltak eredetiek, és a hangzás is gyengécskének bizonyult. Az igazság kedvéért meg kell persze említenünk, hogy a Sepulturaék, mint kezdő thrasherek nem rendelkeznek óriási összegekkel, nem volt saját felszerelésük, és nem tudtak kifizetni egy jobb stúdiót és egy neves producert.

„Semmiről nem volt fogalmunk akkoriban. Örültünk, hogy egyáltalán lemezt csinálhattunk” – meséli Max Cavalera gitáros/énekes a telefonba, meglepően jó angolsággal. – „Egy igazán jelentéktelen kiadóval álltunk szerződésben, rossz volt a terjesztőnk és amikor stúdióba mentünk, a barátainktól kellett kölcsönkérni a szükséges felszereléseket.”

A Sepultura számít Brazília legsikeresebb thrash zenekarának: a Morbid Visions 10 ezer, a Schizophrenia 15 ezer példányban kelt el a szambák földjén. Sikerük egyik magyarázata a brazil heavy metal igen jelentős fellendülése.

„Mi voltunk Dél-Amerika első death metal bandája. Korai sikereink nyomán gombamód szaporodtak a thrash csapatok. A thrash élet mára teljesen kifejlődött, és habár még nem olyan profin felépített mint Amerikában vagy Európában, azért nemzetközileg is elismert egypár zenekar.”

Azt azonban már senki nem veheti el a Sepulturaéktól, hogy ők voltak az ország első, nemzetközi lemezkiadóval szerződést kötött thrasherei. Az új album, amely a Beneath The Remains címre hallgat, a zenekar életében első alkalommal, amerikai producer segítségével készült. Az LP-t kiadója, a Roadrunner/Roadracer cég kisebb fajta death metal szenzációnak reméli. A Sepultura ezúttal megtalálta saját hangzását, és zenei elődjei árnyékát is maga mögött hagyta. Különböző nemzetközi thrash-szaktekintélyek, mint például az amerikai Roadrunner irodában dolgozó Monte Conner (nevéhez fűződik az Annihilator első szerződésének tető alá hozatala), odáig merészkednek, hogy a Beneath The Remainst csupán a Slayer monumentális mesterműve, a Reign In Blood képes felülmúlni. Azt hiszem ezzel kapcsolatban némi túlzás is becsúszott, de kétségtelen, hogy a Sepultura rendkívül nagyot fejlődött zenei téren a Schizophrenia óta.

„A Beneath The Remains sokkal jobban sikerült, mint bármelyik elődje. De ez várható is volt, hiszen első alkalommal sikerült profi körülmények között dolgoznunk és előzőleg hónapokig keményen próbáltunk, és csiszoltuk a dalokat!”

Az első három korong gyengéjének a harmatos produkción és az eredetiség hiányán túl, a rossz dalszövegek bizonyultak, amelyek mindenféle mondanivalót nélkülöztek.

„Egyszerűen nem tudtunk olyan jól angolul, hogy értelmes szövegeket írhattunk volna. Összeillesztettünk egy-két ismert kifejezést, szavakat raktunk egymás mellé, de ma már többet akarunk ennél. Manapság nagyon fontosak a jó szövegek, és úgy érzem, ebben az irányban is nagyot léptünk előre.”

Érdekes kérdés az, hogy vajon a Sepultura mennyire foglalja be dalaiba a brazil társadalmi problémákat.

„Természetesen olyan dolgokról írunk, amik körülöttünk történnek, és persze rengeteg kellemetlen élményünk van. Azonban vigyáznunk kell, hogy miről írunk, például a brazil rendőrségről nem érdemes, mert nem szabad ujjat húzni velük. A felesleges kellemetlenségektől meg akarjuk kímélni magunkat. A brazil középosztályhoz tartozunk, egy jó szinten megélünk, de olyan luxusról, mint egy jobb erősítő mondjuk, csak álmodozni tudunk.”

Talán az álmok hamarosan valóra válnak. Mindenesetre a Sepultura mostanában játszik Európában a Sodom társaságában, akik még talán erősítőt is kölcsönöznek a brazil kollégáknak! 

– Götz Kühnemund

-x-

Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hunga­rica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást! 

METAL HAMMER HUNGARICA No. 3 (1989/3) – TARTALOM
HAVI METAL – Újságtéboly
METALLICA – Kar és láb nélkül
MÖTLEY CRÜE – Fő az egészség
RUNNING WILD – Rejtvény – Csak szakértőknek!
HÍREK – Forró Drót
HANGPRÓBA – Győztesek és vesztesek
SOKKOLÓ KORONGOK – Black Sabbath, Accept, Lord és még több
LEATHERWOLF – Kaliforniai farkasok
HELLOWEEN ÉS KAI HANSEN – Felek válás után
NICKO McBRAIN – Mr. Lapos Orr, a dobosok legdobosabbika
POKOLGÉP – A titkosítás ideje lejárt
METAL HAMMER FESZTIVÁL – Szerény szülinapi szórakozás
BLACK SABBATH – A legenda folytatódik
ÉLŐ FÉM – Manowar, Zed Yago és mások
SEPULTURA – Brazil srácok
WHIPLASH – Új lemez új címmel, új énekessel
DEMONSTRÁCIÓ – Szalaghegyek
GITÁRMÁNIA – Szekeres-tanfolyam
TELEGRAM – Rossz hírek és jó hírek a „táviratban”
KREATOR – A gyűlölet zászlaja az Akropoliszon
KREATOR – Amit Mille gondol a friss lemezről

Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld

A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw003/