Már javában folyik a munka egy új Scorpions albumon, a jelen tervek szerint októberben újra stúdióba vonul a legendás német banda, a brit Hammer számára pedig Rudolf Schenker válogatta és rakta sorrendbe azokat a lemezeket, amelyeket a legjobbnak tart a Scorpions-diszkográfiából.
10. MOMENT OF GLORY (2000)
„Amíg a Berlini Filharmonikusoktól nem érkezett egy jelzés, hogy velünk akarnak dolgozni, eszünkbe sem jutott, hogy nagyzenekari lemezt készítsünk. Csakis velünk akartak dolgozni, senki mással. Még a Pink Floydnak is nemet mondtak!
Az egész esemény óriási élmény volt, a hangszerelésen pedig nagyon keményen dolgoztunk. Nem vagyok nagy híve a klasszikus zenének, de a Scorpions dalok így egy extra élt kaptak. Ha az MTV Unlplugged megmutatta, hogy akusztikus környezetben is meggyőzőek tudunk lenni, akkor ez a lemez azt bizonyította, hogy egy világklasszis nagyzenekarral is képesek vagyunk kooperálni.”
9. MTV UNPLUGGED (2014)
„2001-ben elkészítettük az Acoustica lemezt, így amikor jött a felkérés az MTV Unplugged bulira, azt másképp akartuk megcsinálni. Rendszerint a bandák ilyenkor csak pár tucatnyi embernek játszanak, mi viszont jó nagy közönség előtt akartunk fellépni egy különleges helyszínen. Azért is mentünk Athénba, a híres lükabéttoszi amfiteátrumba.
A dalok nyilván mind nagyon erősek, de úgy érzem, hogy az extra hangszerelés nagyszerűen működött. A hangulat pedig csodálatos volt. Szerintem bebizonyítottuk, hogy egy akusztikus koncerten is tudjuk hozni a nagyon magas szintet.”
8. RETURN TO FOREVER (2015)
„Eredetileg egy olyan lemezben gondolkodtunk, amelyre összegyűjtjük a 70-es és 80-as években félretett dalainkat. Így is kezdtünk a munkának, de aztán egy nap a kezembe akadt egy notesz, amit a mamám őrzött meg. 1965. szeptemberi feljegyzések voltak benne arról, hogy mennyi pénzzel tartozom még az apámnak, akitől kölcsönt kaptunk, hogy turnéra mehessünk. A mamám alaposan feljegyezte, hogy áll a kölcsön, hogy tényleg mindent visszafizessek.-
Amikor a menedzserünknek megmutattam ezt a noteszt, azonnal felpörgött, mert akkor ugrott be neki, hogy 2015-ben lesz 50 éves a Scorpions. Kevés banda éri el ezt a mérföldkövet, így aztán ragaszkodott hozzá. hogy az albummal ezt a jubileumot kell megünnepelnünk.
Végül felhasználtunk ugyan néhány régről megmaradt ötletet, de új dalokat is írtunk a Svéd Rockmaffiával (Mikael Nord Andersson és Martin Hansen). Az albumon végig ott van a 80-as évek szellemisége, hangulata. Szerintem tökéletesen passzolna a Love At First Sting és a Savage Amusement lemezeink közé.”
7. SAVAGE AMUSEMENT (1988)
„Mindig is úgy tartottam, hogy a legjobb dalaink közül jó néhány ezen a lemezen jelent meg, de a hangzás nem lett az igazi, azzal sosem tudtam megbarátkozni. Mire elérkeztünk ehhez az albumhoz, már pontosan tudtuk, hogy mit csinálunk, hogy mit akarunk. Nagyon is elcsíptük a groove-ot, már ami a Scorpions stílusát és hangzásvilágát illeti.
Nem azt mondom, hogy önmagunkat ismételtük, de itt már mindannyian tisztában voltunk a szerepeinkkel. Bárcsak a lemez megszólalása jobb lenne…”
6. CRAZY WORLD (1990)
„Az 1975-ös In Trance lemez óta Dieter Dierks producerrel dolgoztunk, ennél az albumnál viszont lehetőségünk nyílt nélküle felvenni a dalainkat. Eredetileg Bruce Fairbairn producerrel akartunk dolgozni, és el is repültünk Los Angelesbe, hogy találkozzunk. Rajta keresztül kerültünk kapcsolatba Jim Vallance-szel, mert Bruce úgy gondolta, hogy a dalszerzés terén Jim besegíthetne a munkába.
Annyira jól kijöttünk Jimmel, hogy összesen hét dalban is társszerző lett. De aztán az utolsó pillanatban kiderült, hogy Bruce kapott egy ajánlatot az AC/DC-től, akikkel már régóta együtt akart dolgozni. Így végül a mi lemezünket nem tudta elvállalni. Az albumot aztán Keith Olsen producerrel vettük fel, aki nagyszerű munkát végzett. A felvételek java az ő stúdiójában készült, a Goodnight LA-ben, de Klausnak voltak problémái a hangjával, így az éneket Hollandiában rögzítettük a Wisseloord stúdióban, ahol aztán a lemez keverése is zajlott.
Ez a lemezünk nyilván a Wind Of Change miatt is ismert, mert az az akkori idők békehimmnusza lett. De voltak más sikeres nóták is, mint a Send Me An Angel, ami masszív sláger lett Ázsiában. Akkoriban nagyon bejött a grunge, de a Send Me An Angel miatt még így is 20 ezres tömegeknek játszottunk például Malájziában. A grunge mészárlást is azért sikerült túlélnünk, mert ez az album annyira következetes lett.”
5. WORLD WIDE LIVE (1985)
„Ezen a dupla koncertlemezen gyilkos lett minden egyes dal előadása. Több városban is készültek a felvételek (öt helyen), Dieter Dierks producer pedig el is jött a turnéra, majd hihetetlenül sok időt töltött azzal, hogy átrágja magát az összes felvételen. De ki is választotta a dalok legjobb verzióit.
Kemény meló volt, de megérte. Ez a lemez jól tükrözte, hogy akkoriban milyen izgalmas volt számunkra minden, hiszen masszív méretű helyeken játszottunk főbandaként. Egészen az utóbbi időkig ez volt minden idők második legsikeresebb koncertanyaga. Egyedül a Frampton Comes Alive!-ból vettek meg többet.”
4. ANIMAL MAGNETISM (1980)
„A Lovedrive lemez nagyszabású turnéjáról épp csak hazaértünk, szóval nem volt sok időnk az új dalok összeállítására, Matthias Jabs gitáros pedig még a beilleszkedésnél tartott. Mindezek ellenére ez egy rendkívül erőteljes album lett, néhány nóta pedig igazi klasszikussá vált. Make It Real, Don’t Make No Promises, Lady Starlight, The Zoo… Ezek a dalok mind fontos részét képezik a Scorpions történelmének.
Amikor megjelent az Animal Magnetism, jóval nagyobb is lett a banda, szinte mindenhol headlinerként tudtunk játszani. Ez egy alapvető lépés volt számunkra.”
3. LOVEDRIVE (1979)
„Ez volt az a lemez, amelyiknél bizonyítani akartuk, hogy Uli Jon Roth gitáros távozása nem volt hatással ránk. Klaus-szal együtt elszántan meg akartuk mutatni, hogy Uli nélkül is van folytatás. Bevettük a bandába Matthiast, de ő még kereste a saját útját, így aztán én is nyomtam egy szólót, és a tesóm, Michael Schenker is játszott párat.
Michael akkor épp nászúton volt, és azzal hívott fel, hogy visszajött Németországba. Kérdezte, hogy mi van velünk, mit csinálunk, majd amikor közöltem, hogy egy új lemezen dolgozunk, felajánlotta, hogy beugrik a stúdióba és szívesen játszik a lemezen. Ez elég komoly hatással volt az egész hangzásra. Én a lemezborítót is szeretem, mert nagyon figyelemfelkeltő lett.”
2. LOVE AT FIRST STING (1984)
„Ez is egy olyan lemezünk, ahol a dalok nagyon jók. Egyedül talán csak azért teszem a második helyre, mert a hangzást nem érzem annyira telitalálatnak. Itt a stockholmi Polar Stúdióba mentünk, mert valami új környezetre vágytunk. És a Polar az egyik első, teljesen digitális stúdió volt, de az atmoszférája is óriási volt.
Azt a hibát viszont elkövettük, hogy digitális volt a felvétel és a keverés is. A keverést jobb lett volna a régi módszer szerint végezni egy analóg cuccon. Emiatt nem lett igazán jó a hangzás.
Viszont maguk a dalok… A Rock You Like A Hurricane a 80-as évek egyik legnagyobb rockhimnusza lett, a Still Loving You miatt pedig rekordszámú baba született Franciaországban! (nevet) De még a Szovjetunióban is annyit játszották, hogy hatalmas táborunk lett ott, jóval azelőtt, hogy 1988-ban először léphettünk fel ott.”
1. BLACKOUT (1982)
„Ezen a lemezen annyi óriási dal van! De nem csupán ezért tartom a legjobbnak. A hangzás is nagyon erős volt, mert egy rendkívül korszerű, 32-sávos felvevőt használtunk a stúdióban.
De még ennél is többről van szó, ugyanis egy óriási problémát kellett megoldanunk, Klausnak ugyanis elment a hangja, ami óriási nyomást helyezett a bandára. Attól is annyira különleges ez a lemez, hogy ezt is sikerült megoldanunk. A No One Like You meg a legtöbbet játszott rockdal volt 1982-ben az amerikai rádiókban, ami sokat segített abban, hogy a következő szintre léphessünk. Akkor lett belőlünk headliner csapat az USA-ban.
Meg kell említenem a lemezborítót is, mert nagyon szeretem. Volt egy csomó megbeszélésünk Hipgnosis-szal, aki a Lovedrive és az Animal Magnetism borítóit készítette, de valahogy az egyik elképzelése sem passzolt igazán a lemezhez. Aztán épp a Stern nevű német magazint lapozgattam, amikor megakadt a szemem egy német művész, Gottfried Heinwein egyik képén. Tudtam azonnal, hogy az lesz a megfelelő borítókép a Blackout számára. Felhívtam Klaust, aki szintén látta a képet és maximálisan egyetértett velem!”
