Kiadó: Season of Mist / Írta: Kánya Ferenc / 8

Nem feltétlenül az én világom ez a zene, de több érdekességet is találtam benne, ami miatt úgy döntöttem, hogy foglalkozni kellene vele. Az egyik, hogy ez egy különleges nemzetközi projekt, illetve egészen pontosan egy nemzetközi nonprofit közhasznú társaság, amelyet Dirk Verbeuren dobos (többek között Megadeth) és egykori kollégája, Sylvain Demercastel gitáros (a francia Artsonicból, ma környezezetvédelmi aktivista) hozott létre azzal a céllal, hogy a Savage Lands minden bevételével – legyen az adomány, támogatás, értékesítésből vagy jogdíjakból származó jövedelem, bármi – a környezetvédelmet, ökoszisztémák és élőhelyek megőrzését segítsék.

Az alapítás 2022-ben történt, a ’23-as Hellfesten pedig már be is mutatkozott a csapat: Demercastel mellett Etienne Treton bőgős és Sébastien ‘Poun’ Gobert énekes alkotja a magot – mindketten a francia thrash/metalcore-os Black Bomb A zenekarból – a dobos pedig Florian Pons lett a crossover/thrasher Loco Muerte soraiból. Verbeuren játéka is hallható a lemezen, de számos más elfoglaltsága mellett a koncerteken többnyire nélkülözniük kell. Az Army of the Trees zenei produktumát részben Verbeuren és Demercastel, részben pedig a meghívott barátok, zenész kollégák írták.

A másik érdekesség itt jött a képbe, ugyanis a sok lelkes francia muzsikus (az ismertebbek a Gojira, a Benighted, a Loudblast vagy a Sinseanum soraiból) mellett olyan nevek csatlakoztak a projekthez segítő szándékkal, mint Andreas Kisser (Sepultura), Alissa White-Gluz (Arch Enemy), John Tardy és Kenny Andrews (Obituary) Kai Uwe Faust és Maria Franz (Heilung), valamint Chris Harms és Pi Stoffers (Lord of the Lost). Támogatóként ott volt Chuck Billy és Eric Peterson, bár ők közvetlenül nem szerepelnek a dalokban – kár! Chloe Trujillo asszony vezetékneve is ismerős lehet, és valóban: ő a Metallica bőgős felesége, sokoldalú művész, zenészként is aktív, itt énekesként közreműködött.

Izgalmas? Az anyag, annak okán, hogy több szerző tollából származik, természetesen meglehetősen színes. Alapvetően keménykötésű dalokat képzeljünk el – a szerzők, közreműködők közül sokan a metal extrém műfajaiból jönnek, tehát valamilyen szinten papírforma volt, hogy nem „What about sunrise? What about rain?ʺ lesz… Ha már itt tartunk, a nóták szövegei kivétel nélkül a környezetünk megóvásával, társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos témákat járnak körül, hol direkt, hol szimbolikus formában, de határozott üzenetekkel.

A megszólalás egy Adair Daufembach nevű brazil szaki munkája, aki sok egyéb mellett Kiko Loureiro szóló munkáinak is producere volt. Nincs jobb szó annál, hogy profi. Az anyag első kislemeze a The Last Howl volt, egy nagyon húsba vágó, kifejező dal, Andreas Kisser munkája. Dirk Verbeuren dobol és John Tardy énekel Poun Goberttel, valamint egy Costa Rica-i köpenyes üvöltőmajom „fry screamjeʺ is hallható benne. Ez a nóta és ez a projekt róluk szól, az élőhelyük jelentős részét emberi tevékenységek miatt veszítették el az utóbbi néhány évben, a populációjuk kevesebb mint felére csökkent. A dal inkább a mondanivalója miatt brutális, egyébként egy viselhető súlyú, dallamos, lassú-középtempós modern metal, hatalmas szólókkal. Az Alissa énekével készült Ruling Queenben Kenny Andrews gitározik, ám ez sem egy túl extrém tétel,  talán úgy írhatnám le, mint egy nagyon fülbemászó témákat mutató, visszafogott sodrású melodeath. Irányultságom miatt nyilván ez a két tétel volt, amit igen szívesen hallgattam, de az alt-nu-metalcore határmezsgyéin mozgó Black Rock Heart és Out of Breath (mindkettőben Mrs. Trujillo énekli a tiszta szólamokat), valamint a finálé jellegű, katartikus modern rockos/nu metalos címadó is az album magaspontjai között vannak.

A teljes anyag elérhető a kiadó csatornáján. Igényes és példaértékű munka, hallgasd meg, és ha lehetőséged van, album vagy merch vásárlásával támogasd te is az ügyet, hiszen ez mindannyiunké! Egyszerű vállat vonni és azt gondolni, hogy „majd valaki másʺ, de ha mindannyian ezt gondolnánk, akkor ki cselekedne? A gyerekeinknek, unokáinknak lehet már nem lesz lehetősége. Jó volna olyan világot örökül hagyni nekik, amire mi is vigyáztunk.

–

(A lemezismertető eredetileg a márciusi digitális különszámunkban jelent meg.)

–

„Dirk Verbeuren kiváló dobos, és nem meglepő, hogy kiáll egy ilyen nemes ügy mellett az ötletgazda Sylvain Demercastel gitáros/aktivista és további remek zenészek oldalán. A muzsika jól tükrözi az ügy súlyát és szenvedélyességét.”
– Gáti Viktor 8

„Meglehetősen vegyes a zenei anyag, ami egy ilyen ’projektzenekar’ esetében teljesen érthető. A cél viszont nemes, így hozzáad a pontszámhoz is. Meg eleve, amiben John Tardy benne van, az csak jó lehet.”
– Kiss Gábor 8

„Na, így is lehet frontcsajos metalt játszani! Ez egy feelinges, kemény, arcbamászó cucc! Csak ajánlani tudom!”
– Szénégető Richárd 8

„Elsőre túl vegyesnek éreztem, de kapott még esélyt, és elkezdett tetszeni.”
– Uzseka Norbert 8

„Sztárparádé – egy nemes ügyért. Megsüvegelendő, amiért Dirk Verbeuren és Sylvain Demercastel létrehozták a Savage Lands nonprofit szervezetet. A természetvédelmi törekvések nálam alapból 10 pontot érnek! Igaz, itt most a zenét kell pontozni – de szerencsére az is rendben van! Nem hiába állt össze ez az elképesztő névsor ’némi’ közös ’jammelésre’.”
– Zubor Olly 8

„Zenei sokszínűsége és a felvonultatott közreműködők sokasága miatt nehezen tudom albumként értelmezni ezt a dalgyűjteményt. Pontot adni is sokáig vonakodtam rá, ez amolyan kényszer szülte értékelés. A Savage Lands projekt létrehozásának szándéka elismerésre méltó, a dalok többségével sincs bajom, de nálam albumként, mint önálló, egységet alkotó entitásként ez így nem működik.”
– Gyuricza Ferenc 7

„A produkció aktivizmus részét – kiállás a környezetvédelem mellett, harc a Costa Rica-i erdőirtás ellen – nagyon elismerem és támogatom. Végre valakik kiállnak valami (fontos dolog) mellett! Zenei szempontból kevésbé vagyok lelkes, de a Savage Land esetében a hangok úgyis csak az információ célba juttatására szolgálnak.”
– Pintér Miklós 7

„Francia ökometal. Ami annyit tesz, hogy a szövegeiben erőteljesen megjelenik a környezetvédelem. Vannak benne erős pillanatok, de az ének gyenge, sokszor black metalosan károgós, amikor dallamos, akkor viszont hamisnak tűnik. Pedig a vendégsereg csupa hírességből áll, Alissa White-Gluz, Andreas Kisser, stb.”
– Cselőtei László 6

„Az überdobos Dirk Verbeuren környezetvédelmi tematikájú projekt­albuma zeneileg sajnos többet akar markolni, mint ami számomra emészthető. Vannak pedig tök jó pillanatok itt, de összességében több az információ a kelleténél. A kevesebb – mint annyiszor – több lehetne.”
– Schmidt Péter 6