A 2015-ben alapított S.O.O.T. zenekar igazából Kollár Ádám gitáros-sokmindenes projectje, és a kezdetektől nagyon tág keretek között zenélnek benne Ádám és barátai ill. meghívott vendégei. Pusztán a dalok résztvevői miatt sincs két akár csak hasonló daluk, de ennél jóval többről van szó. Ádám rendkívül egyedi karakter, aki annyira szabadon, minden korláttól mentesen muzsikál, hogy nem sok hozzá hasonlót tudnék mondani. A korábbi két album is bizonyította, hogy ez az ember totál máshogy gondolkodik és zenél, mint a többség, de túl a tehetségen, a megírt témák és számok pozitívumain, van az egész produkciónak valami végtelenül bensőséges, személyes, megkockáztatom, szeretetteli hangulata. Örömzenélés, akkor is, amikor épp pusztít az adott dal – hát még, amikor a dallamosabb oldalé a főszerep.
Az albumon szereplők névsora most is rangos, már hazai underground szinten. A legnagyobb meglepetés talán az, hogy Budai Peturt újra énekelni hallhatjuk azok után, hogy kivált az Aebsence-ből – más kérdés, hogy az általa énekelt A köd már korábban megszületett. Attól még tipikus keserű Budai dallam és szöveg, az Aebsence-hez mérten kissé Tool/Crimson-vonalasabb zenével, bár szaggatott, masszív riff itt is akad.
Az anyag rendkívül színes, és biztos mindenkinek meglesznek róla a maga kedvencei – nálam a másik legfőbb favorit az Ember cipelte, melyben Rákóczi Antal (ex-Baby Bone, Nemember) énekel. Ez gyászdal, de még inkább megemlékezés – nem ismertem a dalt ihlető Berci bácsit, de nem akármilyen ember lehetett ezek alapján. A csaknem rap verzét nagyon erős refrén váltja, és a legjobb Baby Bone dalokkal egyenértékű.
A megtekert témákkal operáló, kissé Primus-rokon (bár amúgy bevallottan a Toska zenekar előtt főt hajtó) Toskanium-ot Komáromi Gergely (ex-Omega Diatribe) brutál éneke fordítja feje tetejére, klasszul. Az Everyday Resurrection-ben a jellegzetes hangú Török Viktor (Marcello’s Mystical Mind, stb.) szinte Rush, de még inkább Mars Volta hangulatot hoz – szintén erős nóta. A Black Collar amolyan FNM/Crimson/Eclipse-kevercsnek érződik, és Ádám énekli. A Rólad a Képek ismét emlékdal, valahogy egyszerre törékeny és kemény, Sándor Éva remek énekével, dzsesszel szólóval.
Lőcsei Bence két dalban szerepel, a hangjáról nekem a Filter/Quicksand vonal ugrik be, bár lehet, Ádáméknak ez inkább Mars Voltát meg At The Drive-In-t jelent, mindenesetre a 2024-ben érzek némi tán Deftones hatást, de a Splendor még borultabb, ott a Helmet szikársága találkozik az elvont témákkal, az üvöltés az erős refrénnel. De Csiaki Márk (Zeng) is váltogatja a tiszta és brutkóbb éneket az Alteregó c. dalban, mely zeneileg ismét Crimson irányba mutat borultságával, de lebegésével is. A Dekadens című instrumentális zárás szinte klasszikus gitáros darab – nem tudom máshogy leírni: szép zene.
Ezen kívül az albumhoz készült egy Treasure c. dal is, melyben Michelle A. Julyan (PRS pulse artist, Hot Commodity’s Soul Chain) gitározik, s melybe beleszőttek Ádámék egy részletet a Polly Is Dead kultikus Kincs c. dalából – de az ő szerzeményük egészen más.
Ha szereted azt, ha a zenészek valóban kalandoznak, szó szerint játszanak a zenében és a zenével, akkor a S.O.O.T.-ot érdemes meghallgatnod. Nem mondom, hogy úgy szól, mint egy sok pénzből felvett nyugati anyag, főleg a jellemzően külön, máshol felvett énekeknél érződik eltérés a hangképtől, de mindezt felülírja a dalok ötletessége.
https://www.facebook.com/SOOTbandHU
