A hetvenes évek közepén a progresszív rock kánonját elsősorban brit zenekarok, a Yes, a Genesis és az Emerson, Lake & Palmer határozták meg, miközben Észak-Amerika inkább követő szerepet töltött be. A Rush azonban nem állt be a sorba, hanem saját stiláris nyelvet dolgozott ki. Az ezt kísérő kivételes fejlődési ív eredményeképpen, negyedik nagylemezére a trió egyértelművé tette, hogy Kanada nem periféria, ők maguk pedig nem csupán csendes résztvevői a progresszív rock színtérnek, hanem önálló alkotói gócpont.
A Rush 1968-ban alakult Torontóban. Kezdetben heavy blues/hard rock tónusú, direktebb zenét játszottak. A döntő fordulatot Neil Peart 1974-es csatlakozása jelentette: a zseniális dobos nemcsak technikailag emelte új dimenziókba a triót, hanem szövegíróként a dalszövegekbe filozófiai és irodalmi színvonalat hozott.
A Fly by Night és a Caress of Steel LP-k már progresszív irányba mutattak, azonban kereskedelmi szempontból nem hozták a várt eredményeket. Az 1975-ös turnét Geddy Lee később „Down the Tubes Tour”-ként emlegette, a csökkenő nézőszámok és pénzügyi nehézségek pedig valódi válaszút elé állították a zenekart. Lee visszaemlékezése szerint:
„Komoly adósságban voltunk… és úgy voltunk vele, ha már elbukunk, akkor bukjunk el rendesen – egy húszperces dallal papokról!”
A 2112 felvételei 1976 januárjában zajlottak Torontóban, Terry Brown producerrel, teljes alkotói autonómiában. A címadó, több mint húszperces szvit a lemez A-oldalát foglalta el, és egy disztópikus jövőt ábrázol, ahol a Solar Federation parancsuralma alatt a Syrinx templomainak papjai minden kulturális megnyilvánulást ellenőriznek, így még azt is, milyen zenét hallgat az ember. A történet közvetlen inspirációja Ayn Rand Anthem című kisregénye, ám a dal ennél tágabb értelmezési síkon mozog: a művészi szabadság és az intézményes hatalom konfliktusának metaforájává emelkedik.
Zeneileg a Rush itt találta meg azt a hangot, amely elsősorban addigi fejlődésének csúcsát, majd végső soron teljes karrierjének non plus ultra manifesztumát jelentette. Geddy Lee basszusjátéka egyszerre ritmikai motor és dallamvezető erő, a Minimoog szintetizátor pedig különleges, elmélyülő narratívát ad az összhangzatnak. Alex Lifeson gitárjátéka a feszes riffektől az atmoszferikus textúrákig ível, míg Neil Peart dobolása kompozíciós logikával, bámulatos érzékkel beillesztett virtuóz villanásokkal szervezi a darabokat. A B-oldal öt rövidebb tétele a zenekar földközelibb arcát mutatja, finom humorral kevert, érzelmi érettséggel kísért hangnemben.
A rajongói fogadtatás azonnal pozitív volt – a 2112 gyorsan kultikus státuszt ért el, az intenzív élő előadásoknak nagyban köszönhetően. Az 1976–77-es turnékon a címadó szvit részleteiben, majd teljes egészében is rendszeresen elhangzott, a Rush pedig klubzenekarból rövid időn belül méretesebb koncerthelyszínekre váltott. A három teltházas, 1976. júniusi, torontói Massey Hall-koncert anyaga később az All the World’s a Stage élő album alapjául szolgált, míg a zenekar európai bemutatkozása – az Egyesült Királyságban és Nyugat-Európában – új közönségrétegeket szólíthatott meg.
„Nem akarjuk megváltoztatni az emberek rock and rollról alkotott képét, csupán azt akarjuk megmutatni nekik, mi mit gondolunk róla.” — Alex Lifeson, 1976
Kereskedelmi értelemben a 2112 hozta meg az áttörést: Kanadában az 5. helyig jutott, az Egyesült Államokban pedig – a Rush történetében először – bekerült a Billboard Top 100-ba. Hosszú távon az album több mint hárommillió példányban kelt el az USA-ban, és triplaplatina minősítést ért el. A siker legfontosabb hozadéka azonban a művészi autonómia visszaszerzése volt. Lee szavaival: „Mivel sikeres lett, onnantól kezdve egyszerűen békén hagytak minket – gyakorlatilag a teljes további pályánk során.”
Az életmű folytatásában a 2112 egyszerre origó és mérce. Az A Farewell to Kings és a Hemispheres tovább mélyítette a progresszív formanyelvet, a későbbi korszakok pedig letisztultabb struktúrák felé nyitottak, de az itt megfogalmazott ethosz – az alkotói szabadság következetes védelme – végig megmaradt.
A 2112 nem pusztán klasszikus, hanem bizonyíték arra, hogy a kompromisszummentes vízió hosszú távon is működőképes. Emellett pedig egy olyan egyedülálló életmű legfontosabb alapköve, amely egyaránt vonzza a szigorúbb, de a lelki rezdülésekre is érzékeny metal és az igényes popzene rajongóit is.
Kulcsdalok: 2112, A Passage to Bangkok, Something for Nothing
__
Rush – 2112 (LP)
Megjelenés: 1976. március (Kanada)
Kiadó: Mercury Records
Felvétel helye, ideje: Toronto Sound (Toronto, Kanada), 1976. január
Producer: Rush, Terry Brown
Hossz: 38:42
A-oldal
- 2112
I. Overture
II. The Temples of Syrinx
III. Discovery
IV. Presentation
V. Oracle: The Dream
VI. Soliloquy
VII. Grand Finale
B-oldal
- A Passage to Bangkok
- The Twilight Zone
- Lessons
- Tears
- Something for Nothing
__
__
