Március 3-án, azaz kedden az A38 Hajón lép fel Rudán Joe és akusztikus formációja, ugyanis meghívást kaptak az M2 Petőfi TV Akusztik Legendák sorozatába, így tévéfelvétel is készül az eseményről.

„Az idén 10 éves Rudán Joe Akusztik mindkét jubileumi koncertjén több vendégzenész is színpadra áll Joe és Tóth László gitáros mellett. A honi rock/metal színtér egyik legkiválóbb hangú és – nem túlzás – legsokoldalúbb énekesétől egy személyes ajánlót kértünk a rendezvényekhez, de egy rövid évértékelés, az egyéb aktualitások felvázolása, és néhány személyesebb téma megválaszolása sem volt ellenére…

www.facebook.com/rudanjoeofficial

Rudán Joe Akusztik TV-felvétel a Facebookon

Idén 10 éves a Rudán Joe Akusztik, amit Tóth László gitárossal indítottál anno.

„2010. február 26-án, Bólyon adtuk az első koncertünket Lacival, és akkor még nem sejtettük, hogy a tíz év alatt több, mint 500 ilyen lesz!” (nevet)

Mivel készülsz, készültök a keddi fellépésre?

„A pályafutásom során sikerre vitt dalokat játsszuk majd el akusztikus hangszerelésben, de lesznek olyan nóták is, amiket most hallhat először élőben a közönség. Mindkét koncerten a Rudán Joe Band zenészeivel lépünk színpadra. A basszusgitáron Gyenes Attila, a billentyűs hangszereken Gyenes Máté, a dobok mögött pedig Matus Péter játszik majd, de további vendégzenészek is bekapcsolódnak a koncert folyamán, ők: Divják László ütőhangszerek, Sára Zsófi hegedű, Makovics Dénes fuvola és szaxofon, illetve Nemes Kölyök Gábor akusztikus gitáron.”

Ha picit visszatekintünk, milyen esztendőt tudhatsz a hátad mögött?

„Szerencsére a 2019-es is ugyanolyan mozgalmas volt, mint az azt megelőző. Pedig a Dinamitból is távoztam a nyáron, mert egy fenékkel már nem akarok több lovat megülni, a P. Mobil / Pokolgép párosítás is gyilkos volt tíz éven keresztül. A jubileumi, Vikidálos nagy bulira természetesen örömmel elmentem, de utána közösen megbeszéltük, hogy távozom. Most már én is úgy látom és érzem, hogy furán néz ki, ha egy zenekar frontembere egy másik, vagy egy harmadik banda élén is áll.

Az Atilla Fiai Társulatban való szereplés az egy teljesen más dolog, ott öten vagyunk énekesek, a rockoperás felkérések pedig csak alkalmi jellegűek – úgyhogy most nekem a Rudán Joe Band maradt, és bőven elég is. A zenekar mostanra már oda került, ahová eredetileg is szerettem volna pozicionálni. Összeértünk, és bizonyítottunk annyit az elmúlt négy év során, hogy stabilan tudunk működni. Azt is elértük, hogy már nem csak a nevemhez köthető régebbi (Pokolgép, P. Mobil, Coda) dalokkal lépünk fel, hanem a két Rudán nagylemez nótáival is, mert ezeket is igényli a közönség, megszerették azokat a számokat is. Meg ugye ott vannak az imádott rock örökzöld kötelező darabok. Szóval, egyre nagyobb bajban vagyok egy-egy műsor összeállításakor!” (nevet)



Egyetlen kérdés erejéig még a 2018 novemberi Kodály Központos akusztikus koncertedet is felidézném, hiszen kép- és hanganyagként is megjelentek a felvételek tavaly. Ez a rendezvény esetleg dobogós a már négy évtizedes zenei pályafutásod számtalan fellépése közül?

„Egyértelműen! Nyilván erre ráerősített a helyszín, az összeállított program, és az is, hogy kilenc kamerával egy nagyon komoly, színvonalas felvétel is készült az estéről. És remélem, hogy magával az előadással is meg volt elégedve a közönség. (nevet) Az biztos, hogy az ottani visszajelzések egyértelműen pozitívak voltak, és a rendezvényről megjelent kiadványok is elég szépen fogynak. Illetve, a CD verzió jobban megy, úgy látszik, manapság már csak az öreg rockereknek van DVD lejátszója, csak ők igénylik, hogy videóként, képként is meglegyen egy-egy koncertfelvétel otthon. Rohanó világ van, nem ülnek le az emberek a tévé elé. Pedig egy jó hangcuccal, profi minőségben nagy élmény visszanézni egyes bulikat.

Tavaly volt a negyvenedik évfordulója az AC/DC Let There Be Rock koncertfilmjének… Emlékszem, amikor Magyarországon is vetítették, a moziban a négyes, hatos, nyolcas előadásra is bementem. Jegyet nem kellett vennem, mert a nagymamám ott dolgozott, beültem az első sorba, és így egy nap alatt háromszor is megnéztem. Jobb oldalról berohant Bon Scott, bal oldalról Angus Young, és minden jó hangosan dörgött, mert akkoriban még a vászon mögött voltak a hangszórók… hatalmas élmény volt! (nevet)

Én a mai napig gyűjtöm és nézem a klasszikus koncertfelvételeket, rengeteg DVD-m van, és szerencsére ezek a pici lányaimnak is tetszenek.”

A tavaly decemberi majdnem „újrázás” hogyan sikerült?

„Az szintén felejthetetlen élmény volt! Más műsorral készültünk mint első alkalommal, és ez nem akusztikus koncert volt. Egy nyolctagú vonószenekar, valamint egy komplett bigband felállás is színpadra lépett a Rudán Joe Band mellett. És erre az estére nem csak a rock/metal vonalról hívtam meg szólóénekeseket, zenészeket vendégnek, hanem barátaimat az opera műfajából is. Valamint vendégem volt a Vivat Bacchus énekegyüttes is, akikkel szintén öröm volt énekelni. Úgy tűnik, lassan hagyománnyá válik ez a rendezvény, idén december 29-én ugyanis – immár harmadjára – egy újabb ilyen jellegű nagykoncertre kerül sor a Kodály Központban. Szerencsére eddig mindkét koncertre már hónapokkal előtte elfogytak a jegyek, és remélem most is ki kell tegyük a megtelt táblát már ősszel!”

Kissé más téma – igaz a média nem verte nagydobra, de –, tavaly koncertekkel és személyes felajánlással is segítettél beteg gyerekek gyógyításának elősegítésében.

„Igen, mert nyilván, segít az ember, ahol tud. Amikor ilyen gyermekkel találkozunk, annál szívszomorítóbb látvány nincs. Úgyhogy, ha úgy véljük, hogy jó célt szolgál a felkérés, és valóban el is jut oda a segítség, ahová kell, akkor örömmel állunk ilyen dolgok mellé.”



Visszatérve a zenéhez. A hangod hogy bírja ezt a rengeteg koncertet? Fiatal énekesek számára van-e esetleg valami praktikád, hogy hogyan lehet karbantartani?

„A legjobb karbantartás, ha folyamatosan énekel az ember, magyarul az a jó, ha edzésben vannak a hangszálak, mint a sportolóknál az izmok. Én próbálok minden nap, vagy minden második nap énekelni valamit, akár otthon, akár próbán, illetve, ezért nem is olyan rossz dolog a sok fellépés. Nálam is előfordult, hogy kihagytam heteket, és utána nehezen állt be a hangom. Mondjuk, én elég gyilkos vagyok magammal, mert még egyik zenekaromnál sem hangoltunk lejjebb egyetlen számot sem, rendes hangnemben vannak a dalok, míg nagyon sok énekesnél nem. Persze, megértem őket, mert ez a korral jár, és ez a természetes, hogy könnyebb legyen énekelni. Nem tagadom, én is elgondolkodtam már rajta, mert a klasszikus rock/metal nóták már elég embert próbáló feladat elé állítanak így 56 évesen, de még tartom magam.

A fiataloknak egyértelműen azt tudom tanácsolni, hogy olyan dalokon gyakoroljanak, amiket szeretnek. Én rengeteg Gillan, Coverdale, Dio, Ozzy, és David Byron számmal edzettem magam, próbáltam leutánozni a kedvenceimet. Feltettem otthon a lemezeket, és nagy erőkkel végigénekeltem azokat. Az udvaron kint lévő szomszéd srácok ezt mind hallották, és röhögtek rajta. Ők fociztak, én meg nyomtam a szobában!” (nevet)

Van olyan dolog, amivel ki lehet téged zökkenteni egy produkcióból, netán felidegesíteni előadás közben?

„Most már nincs! (nevet) Régebben azt is felvettem és visszaszóltam, ha felkiabáltak a színpadra. De én is sokszor láttam hisztiző énekeseket, és azt kell mondjam, nem elegáns semmilyen ‘visszavágás’. A közönség befizeti a pénzét, azért jön, mert szeret, és szórakozni akar. Nyilván, ez az ingyenes rendezvényekre nem vonatkozik, mert ott, mivel nincs belépő, olyanokat is odafúj a szél elénk, akiknek semmi keresnivalója nem lenne… nem is szeretem ezeket a bulikat.”



A zárszó mi más is lehetne? Készül-e esetleg újabb rock/metal albumod a közeljövőben, illetve a Rudán könyv projekt hol tart?

„Mindkettőre azt tudom mondani, hogy úgy néz ki, idén kijönnek. A lemeznek már nekiálltunk, és szerintem karácsony környékén lehet is belőle megjelenés, a könyv esetében akár hamarabb is. A kézirat már nálam van, még személyes sztorikkal, adatokkal kell kibővítenem, illetve várok még néhány kollégától egy pár visszaemlékezést. Sőt – és ezzel remélem nem árulok el titoknak minősülő dolgot –, tervbe van még véve egy Rudán/Kalapács közös metal album, de mivel nem hajt a tatár, ezt nem kapkodjuk el!” (nevet)

K. T. A.