Kiadó: InsideOut Music / Írta: PINTÉR MIKLÓS / 8
A szokásos, lassan rém unalmassá váló előzetes kérdést – vagyis, hogy a finn zeneipari tömegtermelés újabb tucattermékével vagy kivételesen valami valóban különleges produkcióval állunk-e szemben a Royal Sorrow esetén – csak azért nem kellett feltennem, mert Posta Jani kollégánk már jó előre jelezte, „a Temic után a prog metal gyártósor újabb 10 pontos albuma lehet” az Innerdeeps. Igaza volt, még akkor is, ha a The Progressive Subway EP alapján előrevetített 10 nálam a debüt LP-vel 8-ra redukálódott.
A Helsinkiben működő banda tagjainak története teljesen szokványos: gyerekkorukban kezdték a pályát, iskolai rendezvényeken és kisebb helyi klubokban léptek fel, majd több évnyi együtt zenélés után megalakították a Royal Sorrow-t (illetve annak elődjét). A sztori tehát eddig nem túl izgalmas – de mi a helyzet a frissen megjelent bemutatkozó lemezzel?
Egyértelmű pozitívum, hogy a Markus Hentunen énekes/gitáros köré épülő trió/kvartett pazar technikai tudása nem öncélú, nagyzoló megnyilvánulásként, hanem jól funkcionáló eszközként szolgál, így bőven a befogadható szinten marad. Jó példa erre a csodaszép középrésszel, ízléses, filmzenés hangulatokkal díszített Bloodflower. A szövegek – amik megírásában a tagok mindegyike részt vett – kifejezetten fontos alkotóelemei a daloknak: önvizsgálatról, identitásról, belső küzdelmekről szólnak, míg a Survival Complex erős kritikát fogalmaz meg a társadalom képmutatásáról.
Nagyon jól hallgatható, gyakorlatilag üresjáratok nélküli, értelmes album az Innerdeeps, ami miatt mégsem éri el (még?) a Royal Sorrow a kategória legjobbjainak – TesseracT, VOLA, Leprous, Voyager, stb. – szintjét, az leginkább a markáns egyéni vonások, az újdonság és az érzelmi hullámvasutazás hiányának tudható be. A Petőfi Sándor-fizimiskájú frontember hangja például egyáltalán nem rossz, de az izgalom és dráma helyett sokszor túl tökéletesre csiszolt, olykor popos, meglehetősen karakter nélküli végeredményt hallunk. Pontosan ugyanez köszön vissza a botrányosan tátogósra vett, plasztikus videóklipekből is. (Mikrofonállvány, emberek, mikrofonállvány!)
És ha már pop: az okosan adagolt elektronika és billentyűhasználat talán csak a Release Your Shadow-ban csordul túl, az a dal egy kicsit ki is lóg a lemezről – jó, hogy nem ez a fő irányvonal! A meglepően koszos riffel kezdődő címadó Innerdeeps még éppen időben, zenei szempontból kifejezetten erős, rekesztős, dühös hangulatban zárja le a lemezt (bár egyes szirupos dallamok itt is a határon egyensúlyoznak). Szóval 45 perc pont elég a megfejtésekből!
A Royal Sorrow bemutatkozó LP-je nagyszerű hallgatnivaló, ám több olyan bátor kísérlet, mint ami a Bloodflowerben is hallható, még elfért volna rajta. Ennek ellenére ez egy érett, összeszedett, átgondolt, ugyanakkor ambiciózus és ígéretes debütáló lemez lett. Az igazán nagy dobás azonban minden bizonnyal a banda következő kiadványa lesz!
„Valami ilyesmit várnék manapság egy jó modernebb felfogású zenekartól. Hangulat, dalok, dallamok, kiváló hangzás. Kellemes meglepetés, főleg, hogy egy debütáló lemezről beszélünk!”
– Szénégető Richárd / 9
„Érdekes, hogy az ilyen metal alapú, fifikás progrock bandáknál az énekes szinte mindig karakteres. Itt ezt most egyáltalán nem érzem. Nem rossz, de valahogy nincs meg benne az egyedi szín és átütő erő.”
– Cselőtei László / 8
„Ígéretesnek tűnik ez a zenekar, akik valahol a Haken/Leprous/Vola háromszögön belül igyekeznek megtalálni a saját hangjukat.”
– Gáti Viktor / 8
„Lebilincselő dallamvilág, műfaji sokszínűség, amely a poptól a djentes prog-metalig feszíti szét a határokat, játékosan könnyed hangszerkezelés, valamint határozott, kifejezetten bátornak tűnő zeneszerzői elképzelések jellemzik ezt az albumot. Hibátlannak nem mondanám, például az ének lehetne markánsabb, de egyértelműen biztató kezdet, jó belépő a színtérre.”
– Gyuricza Ferenc / 8
„Azt gondolná az ember erről az érett és kifinomult progos groove-djent muzsikáról, hogy harcedzettebb rókák pakolták össze, de fiatalok voltak. Szépen bemutatkoztatok, gyerekek. :)”
– Kánya Ferenc / 8
„A poptól a Dream Theaterig, a modernségtől az egészen klasszikus témákig sok minden van itt, megfejelve erős finn dallamokkal és hangulattal. Jó anyag.”
– Uzseka Norbert / 8
„Zeneileg ritka izgalmas album az Innerdeeps. Ezeket a fajta modern/progos dalokat akár instrumentális változatban is meghallgatnám. Éppen ezért furcsa, hogy Markus Hentunen amilyen változatosan, ízesen gitározik, annyira biztonsági játékot játszik éneklés közben. Mintha nem akarná (nem tudná…) kiénekelni a magasabb hangokat, pedig azzal még többet lendíthetne a dalok színvonalán.”
– Zubor Olly / 8
„Elektronikával is flörtölő modern progmetal, valahol félúton a Haken és Vola neve által fémjelzett vonal és a hagyományosabb gitáros-billentyűs irány között. Az énekdallamok kimondottan erősek, tetszik a dalcentrikus megközelítés is, ellenben a hangzást túlcsiszoltnak érzem – ez viszont ízlés dolga. Összességében jó a lemez, van ígéret a csapatban.”
– Schmidt Péter / 7
