Skip to content

ROGER WATERS – Bp., MVM Dome

Roger Waters a Pink Floyd fénykorának elsőszámú dalszerzője és motorja volt. Pályafutása összességében lassan hat évtizede tart, de úgy tűnik, az idén nyolcvan éves művésznek ma is bőven van mit mondania. Aktuális turnéja, a This Is Not A Drill a „legelső búcsú koncertsorozatként” lett beharangozva. A program a 2023-ban ötvenéves (hihetetlen…), a maga idejében – a szakma és a zenekar számára egyaránt – felfoghatatlan sikereket elért The Dark Side Of The Moon és az azt követő Wish You Were Here, Animals, The Wall valamint The Final Cut lemezek mellett a szólópálya legfontosabb állomásaira is reflektált.

Waters mester már a Pink Floyd soraiban híressé – vagy inkább hírhedtté – vált nehéz természetéről és erőteljes nézeteiről, amelyekhez hosszú évtizedek óta tartja magát. Ezek részleteibe nem tisztem e beszámoló keretében belemenni, viszont ehhez kapcsolódik, hogy Waters fellépését több környező országban törölték, a politikai nézeteit a művészetének értékei fölé helyezve…

Bár a mester az utóbbi két évtizedben öt esztendőnél tovább sosem maradt távol hazánktól, jómagam csupán másodszor láttam őt élőben ezúttal (először a hajdani Puskásban, 2013-ban, a The Wall Live turné sokadik felvonásán). Jöjjön hát a legfontosabb, maga az aktuális koncert. A műsort alapvetően az egyes ’Floyd-albumok tagolták, és ezek közé lettek beillesztve a szóló szerzemények. Elsőként a Comfortably Numb – egyik legkedvesebb dalom – kicsontozott verziója hangzott el. Ekkor a kétirányban szimmetrikus kereszt alakban elrendezett kivetítők még takarták a csarnok közepén, minden oldalról látható színpad egyes részeit, amelyen egyelőre nem volt érdemleges mozgás. Elég furcsa, kissé lelombozó is volt így hallani ezt a dalt, de aztán, ahogy a népes zenekar bevette a világot jelentő deszkákat, helyre billentek a dolgok.

A The Wall-tételekből álló nyitó blokk után a The Powers That Be (a Radio K.A.O.S. szólóalbumról) áthangszerelt változata zúdult ránk, megragadó vetítés kíséretében. Waters, főleg az önálló szerzeményekhez hosszabb-rövidebb monológokat fűzött, amelyek egyszer élénkítő, máskor megható, megint máskor már-már nyomasztó hatást ébresztettek. A Wish You Were etapját a Have A Cigar nyitotta. Az este egyik csúcspontja volt, amihez nagyban hozzájárult a szaxofonos teljesítménye, aki kiválóan kezelte a hangszerét, a későbbiekben még többször. Számomra a két fő gitáros volt még hozzá mérhető, ellenben a dobos száraz, gépies stílusát nehezen tudtam megszokni. Nick Mason sem egy Buddy Rich, de az ő lélekkel teli játéka számomra sokkal többet ad az itt fellépő ütőséhez képest. A címadó, mint a közönség nagy kedvenceinek egyike sem okozott csalódást. A Shine On You Crazy Diamond válogatott részei szintén sikert arattak, a hozzá tartozó Syd Barrett-képkockák pedig egyszerre voltak varázslatosak és szívszorítók.

Az Animals a kedvencem az anyabandától, és beletörődve nyugtáztam, hogy csak a kötelező Sheep csendült fel róla. Persze rendben volt a dal, és nem maradhatott el a méretes, drónokkal repülésre bírt birkaballon, ahogy később egy hasonlóan működtetett disznó is körberepülte a színpadot.

A második felvonást egy újabb The Wall-szakasz kezdte meg; a következő szólóblokkban az Is This The Life We Really Want? címadója ütött nagyot, majd elérkezett a sokak által legjobban várt ’Dark Side’ rész, amiből az Us And Them emelkedett ki, egy komoly kakofóniát is belepakoltak. Nagyot szólt, de a Time-ot még örömmel hallottam volna. A finálét ismét egy Waters-gondolatsor vezette fel, sok személyes elemmel, és a The Final Cut-os Two Suns In The Sunsettel kezdődően eljátszották a befejező dalhármast.

A főhős alaposan kitett magáért, végig energikus, közönségközpontú volt, amennyire meg tudom ítélni, precízen kísérte magát zongorán és gitáron egyaránt. A megszólalás az első pillanattól fogva kifogástalan volt. A felvételről szóló részeket zseniálisan illesztették össze az élő témákkal. Ez a kivetítőkön is visszaköszönt: megával ragadó módon kapcsolódtak egymáshoz az előre elkészített animációk az élő képkockákkal.

A merch változatos volt, a díjszabás ma már korrektnek számított. Először látogattam el az MVM Dome-ba, és összességében pozitív benyomások értek: a beengedés gördülékenyen zajlott, a mosdó tiszta volt, a büfében nagyjából 10-15 perc alatt lehetett végezni.

Kíváncsian várom, mit hoz még ki a búcsú Roger Watersből, de lelkesen üdvözölnék egy újabb hasonló találkozást a jövőben.

KERESÉS
HAMMERWORLD 24/9.
csak digitális lapszám!
RÉGI LAPSZÁMAINK
NÉPSZERŰ
FACEBOOK
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
CSELŐTEI LÁSZLÓ
vezető szerkesztő
  1. IMPELLITTERI
    Out Of My Mind (Heavy Metal)
  2. AT NIGHT I FLY
    The Sacrificial Lamb
  3. FLOTSAM AND JETSAM
    Burned My Bridges
  4. TONY IOMMI
    Deified (instrumentális)
  5. TEXAS HIPPIE COALITION
    Gunsmoke
Zubor OLLY
online szerkesztő
  1. SETYØURSAILS
    Bad Blood
  2. AMORPHIS
    Tales from the Thousand Lakes - Live at Tavastia
  3. FALLING IN REVERSE
    Popular Monster
  4. OCTOPLOID
    Beyond the Aeons
  5. DARK TRANQUILLITY
    Endtime Signals
posta jános
szerkesztő
  1. FIXATION
    Speak In Tounges EP
  2. 10 YEARS
    Inner Darkness EP
  3. KOZORIA
    The Source
  4. ZEAL & ARDOR
    Devil Is Fine
  5. KING DIAMOND
    The Graveyard
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
HAJÓGYÁR x hw