Kiadó: Pelagic / Írta: Gáti Viktor / 9
A belga Psychonaut otthona nem éppen a metal egyik legnagyobb fellegvára, ugyanakkor, ahogy korábban az Aborted, a Channel Zero vagy az Enthroned, úgy újabban az Amenra, az Evil Invaders, a Hemelbestormer vagy történetesen jelen, trió felállású poszt-sludge/metal brigád jelent világszinten üde színfoltot a fémzenék térképén. A fiatal csapat negyedik albumát szabadítja az underground metal legkifinomultabb érdeklődőire, a megjelenésben és népszerűsítésben pedig nem más áll mögöttük, mint a The Ocean-főnök Robin Stapps vezette Pelagic.
A 2022-es Violate Consensus Reality LP közeledtével fedeztem fel a csapatot az Unfold The God Man albummal, ami bár helyenként több frusztrációt közvetített számomra a kelleténél, összességében egy megragadó, aprólékosan kidolgozott zenei koncepcióval bíró anyagnak gondoltam. A Violate’ pedig csak ráerősített a friss felfedezett erényeire, és 2022 egyik kiemelkedő dalcsokraként végzett nálam. Ebből kiindulva, fokozott várakozás előzte meg részemről a hangzatos című World Maker érkezését.
Az első fecske, az Endless Currents egy dallamcentrikus, telitalálat darab, az említett The Ocean zsenijét környékezi. A következő Stargazer egy doomos, valamivel direktebb, fogós refrént és harapós hullámokat hordozó szám – ily formán az All In Time nóta párja –, ám (még) nem kapott el annyira; a harmadiknak érkezett And You Came With Searing Light pedig alapvetően lírai hangvételű, s minden hallgatással újabb és újabb rejtett értéket fed fel magából. Nincs tehát halovány tétel a lemezen, de ha a továbbiakban a top darabokra szűkítjük a kört, abba a Pink Floyd/Anathema-i eleganciával áramló …Everything Else Is Just The Weather és az érdemi finálét képező, bluesosan hömpölygő Endless Erosion biztosan beletartozik.
Az egyik tetőpontnak számító, transzcendens hangulattal indító Origins remixét az album legvégén nem igazán tudom hova tenni, de érdekességnek azért megteszi. Annyi bizonyos, hogy a Psychonaut még mindig nem érte el a kreatív potenciálja maximumát, és a World Maker minden hallgatással jobban meggyőz arról, milyen tehetséges szerzők alkották; más kérdés, hogy még hány hasonlóan színvonalas lemez van bennük, és milyen messzire viszi őket a maguk és hátterük kitartása. Egy mielőbbi, vetítéssel kísért hazai koncert egészen biztosan katartikus lenne!
„Az Origins magasságában billentett át ez a cucc. Igazából nem is tudnám minek nevezni ezt a zenét, legyen egyszerűen progresszív rock. Nem témákkal, hanem hangulatokkal dominál, mintha nem is zene volna, hanem érzelmek szövevénye. Nincsenek klasszikus dalívek, hanem hullámzó érzelmek vannak.”
– Kánya Ferenc / 9
„A World Maker másodpercek alatt szippant be a világába: ott vagy, benne vagy, rácsodálkozol, hiányod van, kiteljesedsz – micsoda technikai tudás, micsoda atmoszféra egy triótól! Kevés hasonlóan szuggesztív lemezzel találkoztam mostanában.”
– Pintér Miklós / 9
„Rendkívül agyas, filozofikus progrock, sok ’70-es évek hatással és földberúgós tempókkal. Összességében finom, változatos, izgalmas zene, de a teljes befogadásához néha nem árt egy doktori kvantumfizikából!”
– Cselőtei László / 8
„Változatos, érdekes anyag, viszont hiába úgymond avantgarde meg ilyesmik, annyira újítónak nem érzem.”
– Uzseka Norbert / 8
„Lehet, hogy a korral jár, de egyre több izgalmat találok abban, hogy felfedezzem az ilyen ’művészkedős’ zenekarok anyagaiban az összes érdekességet, szépséget. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy ezek a típusú bandák nem akarnak másokat utánozni. Csak zenélnek határok, kompromisszumok nélkül. És ettől jó, amit többek között Psychonauték is csinálnak.”
– Zubor Olly / 8
„Nagyon változatos, nagyon izgalmas posztmetal vagy prog-rock anyag, amely érzelmi hullámvasútként hat a hallgatójára. Egyre többen járják ezt az utat, ami az egyediség rovására mehet, így abban sem vagyok biztos, hogy egy hét múlva ezen dalok hallatán már meg tudnám nevezni az előadót. Ez viszont baj.”
– Gyuricza Ferenc / 7
„Szabadon örvénylő, mondjuk úgy, hogy pszichedelikus rockzene, néhol egészen súlyosba hajló megfejtésekkel. Másutt meg szinte légies, illetve van még itt minden, ami a két véglet közt elképzelhető. A célközönségük nem én vagyok, de van benne fantázia, ami mindenképpen megsüvegelendő.”
– Schmidt Péter / 7
„Az egyik pillanatban nagyon tudom utálni, a másikban meg szeretni. Nem tudom, hosszú távon mennyire leszünk barátok, de most az alacsony pontszám ellenére is megvan a szimpátia.”
– Szénégető Richárd / 7
