Perso, azaz Persoczki Gábor a Cadaveres De Tortugas basszer-énekeseként került sokunk életébe, aztán a Mangoddal is frankókat műveltek, de a zenekarosdit jó rég abbahagyta. A zenélést azonban újrakezdte, múlt évben jelent meg Szabadságkényszer című EP-je, ami nagyon betalált nálam, és a folytatás ugyanazt teszi.

Még ha nem is ugyanúgy. Emberünk korábban sem rejtette véka alá, hogy szereti a Depeche Mode-ot, a Nine Inch Nails-t, ez a Mangodnál néha elő is jött, főleg mivel a hangja, éneke sokszor emlékeztet Dave Gahanéra. Ám a szintetizátorok korábban csak színesítők voltak a hozzá kapcsolódó muzsikákban, a Visszajövök érted EP-n azonban már egyenrangúak a gitárokkal, sőt. A nyitó Fényvakított pont ezt a ’80-as évekbeli elektronikát hozza, némi riffel vegyítve. Van sodrása, és nincs túlbonyolítva, és tetszik. Hasonlókat mondhatok a Szellem a gépben c. dalról is, de az öt dal közül a középső Láthatatlan az, amire azt mondom, hogy na, ez A Sláger. Nyomban amolyan A-ha élménnyel nyit, szóval a ’80-as évek itt is befigyel, de darkosabban, helyenként drámaian, s végig csoda hangulatosan és erős dallamokkal.

Az A.E.T. eléggé metalos darab, modernebb értelemben, bár a verzében inkább dob-basszus van. Itt esik le, hogy Perso hangja, stílusa egyúttal az F.O. System-es Mátyás Attiláéra is emlékeztet, de inkább az Agnus Dei-ben meg M.A.B.-ben hozott dolgaira. A Körök pedig metal, wave rock és és grunge keveréke (a verze erősen Alice In Chains-es), de amire kifut, az inkább békés, felemelő, mintsem zúzós.

Illőn Perso szövegeihez. Nagyon szeretem a gondolatait, azt, hogy nem csak azt tudja megfogalmazni, hogy mi a gond a világban, az emberek fejében, de segíteni, felemelni is igyekszik. Az már a hallgatón múlik, hogy mit fogad be ebből, de nagyon ritka, bármely zenei irányzatban, hogy ennyire mélyen szántó, de a megoldást is kereső-mutató szövegeket hallhass.

https://www.facebook.com/persoczki