A rendkívül népes francia black metal-mezőny részvevője a 2015 óta létező, Chartres-ból származó Pénitence Onirique. Az első album, a V.I.T.R.I.O.L. mindjárt CD-n érkezett hozzám, jó párszor leforgattam. Nem éppen átlagos hangzásával, sőt, inkább sajátságos megszólalásával nem volt egy hétköznapi black metal-album, még ha maga az anyag nem is volt tökéletes. A produkciónak, és a néhol gépiesnek tűnő játéknak köszönhetően olykor volt némi indusztriális beütése az anyagnak. Bizonyos Bellovesos akkor még egyedül ténykedett a Pénitence Onirique név mögött, s szinte biztos, hogy dobgépet használt, ami már régóta nem hírértékű adat.
2019-ben jött a folytatás, a Vestige, ahol a hangzás egyedisége eltűnt, de nagy valószínűséggel épp ez volt az időközben teljes zenekarrá alakult gárda, s főleg Bellovesos célja. A kvintetté kiegészült gárda új albuma a Nature Morte, ami egyes pontokon további változásokat hozott. Agresszió terén korábban sem volt lemaradva a Pénitence Onirique, de a 46 perces új albumon egészen vad és pusztító gyors részeket hallhatunk. Cathbad révén most minden bizonnyal valódi dobokat hallhatunk, komoly fizikai teljesítmény lehet a folytonos blastbeatek ledarálása, ahogyan a brutalitás/elementaritás szintjének emelése Diviciacos rendkívül extrém károgásainak betudhatóan is állandó. Szinte kipiheni magát az ember egy-egy lassabb, hangulatosabb résznél, főleg, amikor a frontember is nyugtatja hangszálait. A produkció erőteljes, izmos, a billentyűs elemek megtalálták a megfelelő helyet a keverésben, és Dimiourgos basszusgitárja is megkondul, kihangsúlyozva egyes pontokat, ritmusosabb, lassabb részeket.
Mivel a zene sokszor erődemonstrációként gázolja le a hallgatót, hajlamosak lehetünk megfeledkezni a dallamosabb részekről, pedig ilyenek is vannak. Például az instrumentális Lama Sabachthani, vagy a Pharmakos eleje, mielőtt megkezdődik a megsemmisítő örvénylés.
Még csak párszor ment végig a CD, s hallom, hogy bőven van még mit felfedezni az albumon. Előkerülnek a részletek, a szélsebes dalszegmensek közötti zenei megoldások, billentyűs betétek, kis színesítések, amelyek feldobják az adott tételt, egyben jelzik, hogy a csapat nem ül a babérjain, nem kívánnak a stílusgyakorlat-gyártók közé beállni. Dicséretes törekvés.
Az említett Pharmakos a Nature Morte egyik legjobb szerzeménye, de egységes a színvonal ezen az egyszerre kíméletlen, egyszerre kreativitást sugalló kortárs black metal-albumon.
