Kiadó: NAPALM RECORDS / Írta: MILÁN PÉTER / 6

Nem áll szándékomban a Batushka-szappanoperával foglalkozni, én személy szerint nem lepődnék meg, ha ezt az egész összeveszést Krysiuk és Drabikowski együtt találta volna ki, hogy csapjanak maguknak egy kis extra hírverést – ha már a zene nem áll meg önmagában a lábán, és a felturbózott image hatásfokát is kevésnek találták. Végül megszületett a nagy döntés: 2024-ben Krysiuk már nem a régi néven, hanem mint Patriarkh folytatja tovább. Prorok Ilja (Prophet Elijah) a 2025 legelején megjelenő album címe.

Nem rejtem véka alá, hogy számomra a Batushka a legelső pillanatól fogva erősen szagos. Amint megláttam az első fotókat, azonnal a cseh Cult Of Fire jutott eszembe, csak ők a hindu hagyományhoz nyúlnak, ki tudja, mennyire őszintén és tiszta szívvel, míg a lengyelek a keresztény ortodoxiát akarják a feje tetejére állítani. Azonban míg a Cult Of Fire zeneileg komoly dolgokat mutat fel, a Batushkáról ezt nem tudtam elmondani. A hírverés – hype –, a feldagasztott sajtó, a kimódolt image bármit képes eleadni, állapítottam meg évekkel ezelőtt, a debütlemez megjelenése után, a csurig telt A38-as koncerten. Olyanok is lelkendeztek a Batushka kapcsán, akik addig azt sem tudták, hogy a black metalt eszik-e vagy isszák. No komment…

A csapatról kialakított rossz véleményem ellenére is megpróbálok nyitottan állni a koncertekhez, lemezekhez, de a lengyelek eddig nem nagyon tudtak rácáfolni a benyomásaimra. Párszor leforgattam az immáron Patriarkhként egzisztáló bagázs lemezét, de nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy egy alaposan átgondolt, elég profin tálalt, ám üres luftbalonnal állok szemben. Kb. száz black metal-csapatot tudnék említeni szigorúan a 2000-es évekből, amelyek ezerszer jobb témákkal, zenei ötletekkel operálnak, mint a Patriarkh ezen a lemezen. Alig egy-egy riffet tudnék csak kiemelni a Prorok Ilja anyagáról, amely önmagában, vagy akár a nagy egész részeként kiemelkedőnek lenne nevezhető.

A Patriarkh világa nagyjából a következő: a tagok veszik a keleti ordodox világot (galád módon gyalázzák azt, amiből táplálkoznak), annak liturgikus elemeit, dallamait, hangulatát, és ez nem csupán a keretet adja a produkcióhoz, de a tartalom legjavát is, s ezekhez hozzáadnak némi extrém – black – metalos gitárjátékot (még az ötödik epizód témái a legjobbak). Úgy, hogy a színvonal tulajdonképpen mellékes, hiszen az egész ortodox-blaszfemizáló tematika olyannyira eredeti, és „érdekes”, hogy túlzottan nem kell aggódni az ötletek zömének lapossága miatt.

Nem tudom eldönteni, hogy a szép kórusokat, oroszos dallamokat, gyönyörű női énektémákat (ezekre legszívesebben külön adnék egy tízest) Krysiuk és bűntársai találták-e ki, de gyanítom, hogy nem, inkább csak felhasználták a rendelkezésre álló forrásokat a vallás és a népi folklór gazdag tárházából. Én személy szerint elképzelni sem tudom, milyen az a lelkivilág, amely azért nyúl egy eleven hagyományhoz, amelyen minden létező és elgondolható emberi tevékenység és létezés nyugszik, hogy azt kiforgassa, meghamisítsa. De ez legyen az ő bajuk.

Ha minden oldalról meg szeretném világítani a Batushka/Patriarkh-jelenséget, több aspektusból, tágabb/magasabb értelemben is kielemezném, kisregényt írhatnék, kitérve a művészet mint olyan örök misztériumára, a hagyományos kontra modern művészet problematikájára; arra, hogy a művészet mit jelentett eredendően, de az a paradox helyzet, hogy ez a furcsa zenekar, ami bizonyos mértékben a mai világban is enigmatikus jelenség, nem ér annyit, hogy esszét kerekítsek róla. Mindenkinek magának kell kitalálnia, mennyit ér – ha egyáltalán ér annyit, hogy foglalkozzunk vele. Mindenesetre a csapat annyiban megkönnyíti a dolgunkat, hogy tartalmilag nem kínál túl sokat.

–

(Az albumot a 2024. decemberi digitális különszám Hangpróbáján pontoztuk és véleményeztük.)

„Minden szál szőrt vigyázzba állító hangulatú, színes albumot készítettek a pátriárkává avanzsált egykori bátyuskák. Ez a konceptalbum mindössze néhány hónappal követi az ’bemutatkozó’ Patriarkh-lemezt, de ez a mű értékén semmit nem ront. A sztori hatalmas: hogyan lesz a templomot építő ’bolond’ földművesből, próféta, a 20. század egyik legjelentősebb vallási vezetője – mindezt Eliasz Klimowicz, azaz Ilja próféta látomásain keresztül ismerhetik meg, akik tudnak oroszul. A hangszerelés is gazdag: bizarr népi hangszerek tömkelegétől az ortodox liturgikus éneklésig hallhatunk számos hangot, amit eddig black metalban biztosan nem. Zseniális!”
– Kánya Ferenc 10

„Ez nagyon komoly munka! Valóban szintlépés a Batushka dolgaihoz képest. A lemezen hallható kórusok, főleg ami a nőieket illeti, ezen a nyelven, önmagukban, mondjuk egy templomban is nagyon tudnának érvényesülni. Ezzel a zenei alappal pedig még nagyobbat szólnak! Mondanám, hogy karácsonyi hallgatnivalónak kötelező, csak hát ott az a fránya januári megjelenés. Mondjuk, az ortodox karácsonyt ünneplőknek pont ideális lesz…”
– Zubor Olly 9

„Imidzs- és dallamcentrikus black metal Lengyelországból. Utóbbi miatt különleges, emlékezetes. Magamtól sosem hallgattam volna meg, de, így, hogy kellett, jó volt.”
– Cselőtei László 8

„Bár Ilja proféta látomásainak teljes élvezetéhez hiányzik a Batushka… khmm, akarom mondani Patriarkh roppant szuggesztív színpadképe, de az album így is képes transzközeli állapotba hozni. Nem azért, mert vallási fanatizmus lenne jellemző rám, hanem az album magával ragadó hangulata és nagyszerű zenei megoldásai miatt. A sodró black metal tételek kifejezetten jót tettek ennek a zenének.”
– Gyuricza Ferenc 8

„Hülye kifejezés a szakrális black metal? Naná! Pedig nekem most ez jutott eszembe. Az elődzenekar Batushka zenéjét nem hallgattam, így az előzményekhez viszonyítani nem tudok, de hogy hangulatteremtésben nagyon ott vannak, az biztos. Érdekes album ez, bele lehet veszni rendesen.”
– Schmidt Péter 8

„Érdekes anyag. Nem tudom eldönteni, hogy van-e benne bármi művi, de kétségkívül hangulatos album.”
– Uzseka Norbert 8

„A Batushka új formában, megváltozott koncepcióval támad, és bár sosem kaptam rá a zenéjükre, kétségtelen, hogy nehezen lehet közömbösnek maradni irántuk. Igen, sok a szakralitás, de talán épp ezért tud – a célközönség számára – ennyire hatásos lenni a produkció.”
– Gáti Viktor 7

„Totál kimaradt nekem a Batushka, így természetesen eddig az utódzenekar is. Nagyon nem az én világom, de mégis kifejezetten érdekes zene. Meg van benne egy nagy adag Celtic Frost, azaz csak jó lehet.”
– Kiss Gábor 7

„Nekem ez sajnos nagyon uncsi, de hallom, hogy nem rossz.”
– Szénégető Richárd 6