Az alábbi interjút mi is úgy kaptuk, és talán nem haszontalan elolvasni…

A magyar nyelven éneklő rock/metal banda, az Our Last Drop sem tétlenkedik a karantén ideje alatt: nemsokára egy új EP-t fognak kiadni. Az egyik gitárosuk, Pálffy Patrik idén fejezi be a pszichológiai tanulmányait, úgyhogy kapva kaptunk az alkalmon, készítettünk vele egy interjút. Arról faggattuk Patrikot, hogy milyen összefüggéseket lát a zenében és a pszichológiában, és persze a jelenlegi globális helyzetről is megkérdeztük a véleményét.

www.facebook.com/ourlastdropofficial

A zenekarban is betöltöd a pszichológus szerepét vagy inkább elkülöníted a kettőt?

„Két részre bontanám a választ erre a kérdése: a dalírásra és a banda dinamikájára. Dalszerzésnél kifejezetten szeretem használni, hiszen ha megnézzük a mai könnyűzenét – és eltekintünk attól, hogy auto-tune-olt rapperek luxusmárkákat sorolnak fel három és fél percen keresztül – a dalok nagy része valamilyen személyes vagy társadalmi szintű problémáról szólnak. Valahogy kevés dal születik arról, hogy minden szép, minden jó és tök happy az élet.

Ezeket a traumákat talán a szakmámon keresztül mélyebben ismerem, és jól bele tudom szőni egy-egy dalszövegbe. Sőt, szeretek játszani a zenével is ilyen szinten. Például az első kislemezünk címadó dala, a ‘Houston, gond van’, egy pánikbetegségről szól, amelyben hősünk a folyamatos külső elvárások és a kontroll miatt végül elveszíti az irányítást. Itt a szöveg mellett a zene is alkalmazkodik a lelkivilághoz: nyugodtan indul, majd amikor kezdi elveszíteni a kontrollt, befeszül, majd mivel még meg tudja fogni az elborulást, újra megnyugszik, végül pedig teljesen elgurul a gyógyszer.

Zenekari szinten erőltetni nem szeretem, csak ha kérik a srácok, hogy egy kicsit foglalkozzak velük. Jól kiegészítjük egymást, van köztünk masszőr, én mint pszichológus, divattal foglalkozó muzsikus, és gyakorlati, műszaki emberek. Mindenkinek megvan a maga funkciója a ‘civil szakmáján’ keresztül. Volt már, hogy megkértek, ‘elemezzem ki’ egy kicsit őket, kinél mit látok nehézségnek, ki milyen ember az én szememben. Aztán gyakran van, hogy a magánéletükből fakadó nehézségeikkel keresnek meg.

Természetesen sokszor használom a megszerzett tudásomat csoportdinamikai szinten is. Ha látom, hogy valaki nem mondja ki, hogy nem tetszik neki valami egy dal vagy egy zenekari döntés során, akkor igyekszem kihúzni azt belőle és olyan megoldást találni, ami mindenkinek jó. Meg kell, hogy mondjam, talán ez a legnehezebb része. Sokszor elfáradok benne, hogy megtaláljam a közös nevezőt, de a végeredmény mindig egy konszenzusos, ‘mindenki boldog’ állapot. Csak fárasztó…”



Sokaknak terápiát jelent a zenélés vagy a zenehallgatás, másoknak menedéket a mindennapi gondok elől. Szerinted hogy kapcsolódik össze a zene és a pszichológia?

„Mindenképp van egy stresszlevezető, megküzdési hatása. Emlékszem régen – bár én gitáros vagyok –, hogy amikor stresszes voltam, odaültem dobolni és tök jól le tudtam vezetni a feszkót. Talán zenei stílustól is függ, hogy milyen módon segít a zene. A rock és metal világa inkább az agresszió és a feszültség levezetésére alkalmas, míg mondjuk a jazz inkább nyugalmat, békét jelent. Szöveg szinten is tök jó a zene, sokszor tapasztalom azt, hogy egy aktuális lelkiállapotot nem tudok rendesen megfogalmazni magamnak, de egy szerző eszméletlen jól meg tudja fogalmazni azt (ilyen például nekem mostanában az Alvin vagy az Esti Kornél). Alkotói szinten is ad a zene: én például egyszer elvonultam egy hétvégére a természetbe, mert már elegem volt a világból, és írtam egy tök jó dalt, ki tudtam adni magamból a gondolataimat.”

Vannak művészek, akik az inspirációik megőrzése végett nem kezeltetik a mentális betegségeiket. Neked erről mi a véleményed? Lehet ennek hosszabb távon káros következménye?

„Ami elsőre eszembe jutott erről a kérdésről, az a drog indukálta zenélés. Sok zenész alkalmaz tudatmódosító szereket – serkentők, nyugtatók, hallucinogének – akár dalíráshoz, akár fellépéshez. Tagadhatatlan, hogy jobban át lehet úgy élni a zenét, ráflashelni egy-két témára, szövegre, vagy a színpadi fények és hangok is sokkal hatásosabbak lehetnek számára. Gondoljunk csak Slash-re, aki szerintem a sosem volt tiszta az előző évezredben és minden tiszteletem az övé, hogy ilyen szinten tudott játszani beállva, vagy éppen Ozzy-ra, akinek a komplett 80-as évek kimaradt. Azonban nem szabad elfeledkezni ezeknek a szereknek a szervezetre gyakorolt negatív hatásairól, és az addikcióról, ami a pénztárcát is komolyan megterheli. Megkímélném a kedves olvasókat az addiktológiai kiselőadástól, bizonyára mindenki tisztában van vele, hogy a ‘kábszi rossz’.

Bevallom zokniig pirulva, hogy hirtelen egy olyan előadó sem jut eszembe, aki kezeletlen mentális betegséggel tört volna előre, de biztos létezik ilyen. Talán betegségtől is függ, hogy milyen hatása lehet. Egy agorafóbiás betegnél (aki nem tud tömegbe menni) értelemszerűen semmilyen pozitív hatása nincs, és inkább hátráltatja a zenei életben. Pszichotikus betegeknél – amik hallucinációkkal járnak – talán dalszerzési szempontból élvezhetnek némi előnyt, olyan képeket tudnak felvonultatni, amit talán egy egészséges ember el sem tud képzelni, de semmiképpen nem tartom jó ötletnek ezen betegségek kezelésének elmulasztását, mert komoly egészségügyi kockázattal jár.”



Hogy vetted észre, többen fordulnak a járvány idején segítséghez a pszichés egészségük miatt?

Mivel még kb. 2 hónapig nem praktizálhatok, amíg be nem fejezem a tanulmányaimat, így kicsi rálátásom van erre. A kijárási korlátozás érinti a pszichológusok munkáját is, az ülések nagy részét megszakították, vagy online próbálják meg megvalósítani, de ez nem ugyanolyan, nagyon sok komponenst veszítenek a kollégák. Szüksége pedig lenne az embereknek rá, hiszen nagyon sokan veszítették el a munkájukat, lettek magányosak vagy csak terheli meg ez a nehéz, kilátástalan helyzet. Én magamon az úgy nevezett vasárnapi neurózis jeleit vettem észre. Ez az elmélet azt taglalja, hogy sok olyan ember van, aki a munkába temetkezik és ez teszi ki a mindennapjait, azonban hétvégén, amikor semmi dolga nincs, ráeszmél, hogy mennyire üres is az élete. Mivel most minden nap egyforma és itthon ülünk, ez a hatás felerősödhet.”

Aktívan segítesz otthonról is a nehéz időket megélő fiatalokon, nemrég posztoltál is erről. Mit tudsz tanácsolni a mostanában a levegőben megbújó általános feszültség, szorongás, stressz leküzdéséhez?

„Ahogy a gyerkőcöknek szóló videóban is elmondtam, célszerű strukturálni valahogy a napokat, hogy ne folyjanak össze. Legyen meg mindennek az ideje, ekkor tanulok/dolgozom, ekkor mozgok egy kicsit, ekkor játszom, vagy beszélgetek a haverokkal neten. Így nem csúsztok szét, ez segítség lehet. Ésszerű keretek között menjetek ki néha a szabadba betartva az előírásokat. Kis mozgás, friss levegő segíteni fog.

Fejlesszétek magatokat valahogy, ha tudjátok. Tanuljatok nyelvet online, vagy valami szoftver használatát sajátítsátok el. Ha éreztek magatokban kreatív energiákat, csináljatok vlogot, kézműveskedjetek, írjatok zenét, valamivel kössétek le magatokat. Ha pedig szükségetek van segítségre, keressetek fel szakembert, akár engem, akár valamilyen végzett kollégát, állunk rendelkezésetekre. Nem kell félni a pszichológusoktól, nem harapunk!” (nevet)