ORBIT CULTURE
Nija
(SEEK & STRIKE)

Atyaég! Csak ennyit tudtam mondani, amikor először meghallottam az Open Eye dalt ettől a svéd négyesfogattól a Youtube-on. Amikor cirka harminc év intenzív metal-hallgatás után már azt hiszed, hogy nem érhet semmi meglepetés, jön egy ilyen csapat, és mosolyogva felmutatja a középső ujját, majd földbe döngöl. Ritka az ilyen, de számoltam a napokat a teljes lemez megjelenéséig, amely pont olyan, mint a fent említett nóta, amellyel elsőként megismerkedtem.

Aműfaj alapvetően a Soilwork nyomdokain haladó svéd melo-death, de ez tényleg csak egy vezérfonal, amit tetszőlegesen és mesteri módon vegyítenek, illetve színesítenek sok-sok más elemmel. A45 perces korongon érezni, hogy a srácok jól ismerik a kortárs metal színteret és annak zenekarait, a Metallicától kezdve, a Gojirán és a Fear Factory-n át, a Triviumig. És a felsorolás ezzel közel sem teljes, mert akadnak olyan részek, ahol modern metalos honfitársaik (Scar Symmetry, The Unguided) neve is joggal jut eszünkbe.

Már az At The Front című nyitótétellel állást foglalnak: ők bizony a ránk váró háromnegyed órában nem fogják eljátszani a szkarabeuszt. Már ha értitek… Valami leírhatatlan, tömény, endorfint termelő energia áramlik a muzsikából, de közben végtelenül fogós dallamokkal is vastagon felvértezett zene ez, amelyben még a finom, szépséges melódiáknak is bőven akad hely. A Nija a csapat harmadik albuma amúgy, de az első kettőt készítő felállásból már csak az egyik alapító, az énekes-ritmusgitáros (és vezér) Niklas Karlsson található meg a jelenlegi tagságban.

Először nem is akartam elhinni, hogy mind a brutális, gigászokat megszégyenítő hörgést, mind a ’hetfieldes’ tiszta éneket tőle halljuk. Egyszerűen zseniális, ahogy énekel. Afriss tagság egyértelműen magasabb szintre emelte az Orbit Culture teljesítményét. Richard Hanson szólógitáros méregerős pár alkot Niklasszal, de a ritmusszekció (Frederik Lennartsson – bőgő, Christopher Wallerstedt – dobok) sincs statisztaszerepre kárhoztatva.

Kiemelkedő hangszerkezelés jellemzi, mind a négy tagot, ami persze önmagában nem sokat érne jó dalok nélkül. Ám itt a dalszerzés is elsőrangú, hiszen mind a tíz tétel hibátlanul lett megkomponálva. Nehéz is kiemelni a dalok közül, mert mind megérdemelné az elemzést. Tényleg csak demonstrálva, hogy milyen színes és – bár ellentmondásosnak tűnik – ugyanakkor egységes is az anyag, a legjobbak legjobbjairól álljon itt pár mondat.

Ha már az Open Eye-jal kezdtem. Elképesztő tempójú, pörgős, riffgazdag dal, a Metallica hatásait mutatva, olyan, mintha a Talicska hirtelen kedvet kapott volna modern melo-deathet tolni. Az egyik legvisszafogottabb tempójú, thrash bázisú Mirrorslave még ennél is jobban hajaz Hetfieldékre, de még a mesterek életművébe is bőven beférne. Ahangulati elemeket remekül kombináló metalcore-os North Star Of Nija már mutat Fear Factory-s, azaz industrial jegyeket, de az igaz erősségei a fogós tiszta énekdallam, a technikás gitárjáték, és a jól eltalált tempóváltások. ARebirth első fele simán lehetne egy Trivium szerzemény, a második etap meg olyan, mintha a Fear Factory összefogott volna a Five Fingerrel.

Az elektronikával is felturbózott The Shadowing esetében ismét felmerül a Matt Heafy bandájának a neve, viszont találunk benne egy fúvósokkal megspékelt filmzenés betétet is.

ANija albumon érezni, hogy az Orbit Culture ismeri, kedveli és tiszteli mind a metal legnagyobb alakjait, mind a kortárs zenekarokat, és az ezekből merített ihleteiből gyúrt össze egy friss, lendületes, sallangmentes, lehengerlő albumot, melynek megszólalása is tökéletes. Utóbbi olyan tiszta és organikus, mint egy hegyi gleccser tava, de egyben olyan erejű, mint egy Boeing 777-es csúcsra járatott hajtóműve. Nálam az ’Év albuma’ cím elsőszámú várományosa!


Farkas Lajos 10

ORBIT CULTURE – Nija (a 2020-as album)