Mélyre ásva az archívumában, az Opeth előkerítette a Windowpane című 2003-as videóklipjét, amelyet Fredrik Odefjärd rendezett. A zenekar elmondása szerint a videót a „2003-ban az MTV-nek elküldött eredeti videókazettáról digitalizálták, amely egy rég elveszett ereklye, egy nagyon kedvelt rajongói kedvenc a Damnation trezorjaiból”.

Az Opeth december 15-én, bakelit formátumban újra kiadja a Damnation-t. Ez lesz az első alkalom, hogy a lemez exkluzív és deluxe vinyl nyomásban is elérhető lesz.

„Szeretnénk, ha a lemezeink mindig elérhetőek lennének bakeliten, és kiderült, hogy képtelenek vagyunk tartani a készletet – árulta el a zenekar frontembere, Mikael Åkerfeldt. – A bakelit kiadásaink csak úgy röpködnek kifelé. Mindezt a saját szememmel láttam, amikor a járvány idején kisegítettem egy lemezboltban. Néhány vásárló nem tudta, hogy az egyik zenéért felelős embertől vásárol. Persze, hogy odamentem: ’Jó lemez, jó zenekar!’. Szóval mielőtt bárki nyafogna, hogy ’még egy újrakiadás, még egy pénzhajhászás’, szeretném hangsúlyozni, hogy ez tényleg a közönség igényén múlik.”

Mikael Åkerfeldt arról is beszélt, hogy a Damnation milyen jelentőséggel bír a zenekar karrierje szempontjából:

„A Damnation egy különleges lemez, még akkor is, ha számomra mindegyik különleges. Emlékszem, az első keverést egy fülhallgatón hallgattam egy ócska hotelben, valahol az Egyesült Királyságban. Nehezen volt hihető, hogy azok mi vagyunk: én, Peter, Lopez, Mendez (valamint az öreg Steve a billentyűknél). Teljesen más volt, mint bármi, amit addig csináltunk, és őszintén szólva attól is különbözött, amit azóta csinálunk. Az összes lemezünk közül szerintem ez a legmegfelelőbb a bakelit formátumra, mivel nem igazán van telezsúfolva mindenféle cuccal. Ez egy olyan album, amelyre mérhetetlenül büszke vagyok, és azt hiszem, a továbbiakban is a rajongók kedvence marad.”

A lemez producere, Steven Wilson (Porcupine Tree) is anekdotázott egy kicsit:

„Az Opeth hetedik albuma, a Damnation húsz évvel ezelőtt jelent meg! Javarészt a svédországi Göteborgban vették fel, ugyanolyan munkafolyamatok mellett, mint az előző albumukat, a Deliverance-t. Később az Egyesült Királyságban lévő stúdiómban fejezték be és keverték le. Az album nagy lépés volt a zenekar fejlődésében, teljesen eltávolodtak a metal gyökereiktől, hogy valami organikusabbat alkossanak, amit a korai hetvenes évek mellotronos progresszív zenéjének hangzása hatott át. Klasszikusnak számít, és büszke vagyok rá, hogy részese lehettem.”