Örökvégtelen címmel a hajdani Replika főnökeként ismert Csató Péter énekessel készített új dalt a Mantra tagokból éppen 10 éve alakult OM zenekar.

Csató Péter énekesről a Replika feloszlása óta rockzenével kapcsolatban nem sokat lehetett hallani. Bár saját YouTube-csatornáján (Nitaibhavana) a mai napig aktív, Krisna-tudatú zenei felvételeivel egy teljesen más világot képvisel, rengeteg más tartalom (életmód, filozófia, főzés-táplálkozás, kertészkedés, stb.) mellett.

A 2016 januárja óta tartó csendet most az OM zenekar friss száma törte meg, a korábbi Mantra tagok, Vijaya Gauranga das (gitár) és Raja Hamsa das (dobos) zenekarának élén Kanyó Péter (City Of The Moon) basszusgitáros-énekes áll, ám az Örökkévégtelen dalban csak Csató hangja hallható, nem véletlen hát, hogy pont úgy hangzik, mintha a Replika tért volna vissza. Most Csató és Vijaya együtt mesélt Fejes Árpádnak Krisna-tudatról és személyes útjukról, felidézték a múltat, illetve megosztották gondolataikat, terveiket a közös zenéléssel és az OM zenekar jelene és a lehetséges jövőjével kapcsolatban.

Hogyan alakult ki, hogy újból egy közös számotok született?

Csató Péter: „Vijaya Gauranga felhívott telefonon, és elmesélte, hogy csinál néhány új dalt, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem ebben valamilyen módon részt venni. Én pedig kapva kaptam az alkalmon, mert az az igazság, hogy régóta gondolkodtam már ilyesmiben több régi barátommal kapcsolatban, akikkel korábban együtt zenéltünk, és szembe jutott már többször, hogy jó lenne felfrissíteni ezeket a kapcsolatokat. Bennem, az életemben ezek 15-20 éve mély nyomot hagytak, ez kezdete volt egy új életnek számomra.

Én aztán belefeledkeztem az új életembe, a sors különválasztott minket a Mantrás arcokkal, mindannyian elindultunk a saját utunkon. Nekem az lett a feladatom itt Debrecenben, hogy vezessek egy krisnás gyülekezetet, illetve egy éttermet, ami a mai napig is tart, már több, mint 10 éve. Én ebben most megláttam a lehetőséget, hogy újra együtt zenélhessünk, főleg Vijayával, ez volt számomra a fő oka, ami miatt rögtön igent mondtam rá.”


Vijaya: „Amikor elkezdtem újra számokat írni és rögzíteni, akkor felhívtam, hogy elküldhetem-e neki lecsekkolni. Aki ismeri tudja, hogy nagyon jó dalszerző, szövegíró és zenész, aki elég rég benne van a szakmában, így kíváncsi voltam a véleményére, és persze valahogy be akartam vonni egy kicsit.”

Milyen volt a közös munka, simán ment minden így ennyi év után is?

CSP: „Vijaya átküldött nekem több félig kész dalt, meg mutatott olyanokat is, amik már készen voltak. Végül az Örökkévégtelenben állapodtunk meg, és bő másfél hónappal később találtunk rá alkalmas időpontot, mikor átutaztam Budapesten, hogy fel is énekeljem. Teljesen olyan érzésem volt, hogy a közös munka pont ott folytatódott, ahol 15 évvel ezelőtt abbahagytuk! Szerepeltem Mantra lemezeken és koncerteken, voltak közös turnék, tehát nem volt semmi meglepetés, tudtam milyen Vijaya-jal együtt dolgozni, minden gördülékenyen ment és jó hangulatú volt.

Sőt, nagyon gyorsra sikerült, mert ez átutazóban volt, ott voltam másfél órát, ebben benne volt a munka és a beszélgetés is! (nevet) Valahogy az én életemben ez így megy mindig, ez mindig a fejemben van, kicsit próbálnék is rajta változtatni, mindig nagyon gyorsan sodor az élet egyik feladatomból a másikba, és nagyon ritkán tudok levegőt venni, ez is egy ilyen szituáció volt. Maga a közös munka egy szeretetteljes régi kapcsolatnak a felújítása, folytatása volt.”

OM feat. Csató Péter – Örökkévégtelen (2020)

Az utóbbi hónapokban újból aktivizáltátok az OM zenekart. Továbbra is egyesével jönnek az új dalok, vagy hamarosan egy teljes nagylemez kiadásában is gondolkoztok?

Vijaya: „Először úgy gondoltam, hogy összerakok 1-2 számot, aztán eldöntöm, hogy mi lesz velük. Persze aztán amikor elkészültek nem bírtam rajtuk ülni, rögtön meg akartam osztani. Szerencsére ez most már nem gond, sőt ritkábbak a lemezek, mint a dalok. Most már tényleg elég sok dal van, ami akár összeállhat egy lemezzé is, de ez még nem forrta ki magát. Régen tényleg kellett egy egész album, hogy elinduljon a hallgatók felé, de ahogy látom, ma inkább sűrűbben várják a folytatást, az új dalt.”

Péter, te a Replika feloszlása óta eltűntél a rockzenei közéletből. Mivel foglalkozol mostanában? Említetted az éttermet…

CsP: „Már lassan 6 éve hoztam egy döntést, hogy félrerakom az életem egy nagyon fontos, jó 20 évig tartó részét, a Replika zenekart, sőt ha az előző zenekaraimat is hozzávesszük, beszélhetünk 30 évről is, 3 évtized pedig igazán meghatározó része egy életnek. Én tényleg azt gondoltam abban az időben, hogy csak a zenekar van, ez az élet van, nincs más. Később részben a Mantrás barátaimnak köszönhetően megismerkedtem a Krisna-tudattal, ami megerősített abban, hogy az élet nem csak ennyiből áll. Az rendben van, hogy az ember vonzódik bizonyos dolgokhoz, jelen esetben pl. a rock’n’rollhoz, ehhez az életformához, a zenéhez, de valójában nem voltam teljesen elégedett. Elvoltam így, de mégis volt valami kis űr. Ennek már 15 éve.

Nem is azonnal hoztam egy döntést, hogy én ezt most abbahagyom, hanem olyan változásokon mentem át, aminek az lett a következménye, hogy az életemben nem csak a rock’n’rollnak lehet főszerepe, más dolgokkal kezdtem el foglalkozni. Ezt ugye azt jelenti, hogyha valaki valamire fókuszál, akkor abba az irányba megy az élete, és én egyre kevesebbet összpontosítottam a metal zenére és azokra a társakra, akikkel ott együtt voltam. Inkább egyre többet összpontosítottam a belső változásomra, a saját magamon való munkára, így léptem be egy közösségbe, ahol lehetőségem volt arra, hogy állandóan olyan személyekkel legyek körülvéve, akik ugyan ezzel foglalkoznak, és így kerültem ehhez a debreceni étteremhez is. Ebbe egyre jobban belemélyedtem, teljes idős lefoglaltságot adott nekem, és egyre kevésbé tudtam foglalkozni a zenéléssel, sőt, egyre kevésbé érdekelt, hogy mi történik a zenekarral.

Szép lassan minden változott, ez így törvényszerű, hogy az, amivel nem foglalkozik az ember, az szépen lassan leépül, így vége lett a zenekarnak. Amit most csinálok, azt továbbra is úgy nevezem, hogy a magamon való munka, hogy megértsem mi a dolgom ebben a világban, olyan értelemben, hogy nem csak tudjam, mit kell nekem itt dolgoznom, hanem, hogy mit kell azért tennem, hogy elérjem az életem célját. Ezek nagyon nagy szavak, de tényleg így gondolom, és most is ezen vagyok, ez érdekel, ez a fő feladat.”

Van valami zenével kapcsolatos dolog, amit csinálsz?

CsP: „Ebbe a zenélésnek egy olyan szegmense fér bele, amit most csinálok, hogy vannak mantra szövegek – ezzel most nem a zenekarra utalok – és védikus szövegek, amik felemelik a tudatot, ezeket közösen énekeljük, és olyan zenei formába teszem őket, aminek némileg köze van a rockhoz. Készítek felvételeket is, és a debreceni étterem programjának is a része ez a közös éneklés minden péntek este, szóval zeneileg ezzel töltöm az időmet, és ez engem teljesen kielégít.

Készítettem egy lemezt is, ami nem a Replika közönségének szól, sőt, nem volt a fejemben semmilyen közönség, akikre gondoltam, hogy nekik csinálom. Javarészt a Replika alatt bennem maradt dalokat vettem fel, ez a 10 dal került fel az internetre, de a szándékom pusztán annyi volt ezzel is, hogy az emberek, akiknek valamilyen szinten a látóterében vagyok, értsék, hogy én most mit csinálok.”

Vijaya, te nem érezted úgy, hogy hasonló gondolatok, a személyes fejlődés, spiritualitás miatt úgy érzed, végleg felhagysz a rockzenével, dalszerzéssel? Számodra összeegyeztethető a kettő?

Vijaya: „Nekem egy kicsit más utam volt. A ‘80-as évek végén a Fantomban zenéltem, ami elég durva volt. Aztán jött a kötelező katonaság és utána nem találtam zenésztársakat, azt gondoltam, hogy ennyi volt, leraktam a gitárt. Aztán a sors úgy hozta, hogy összeverődtem lelkes zenészekkel: Jaya Hari das / Németh Jenő (Womb, Kali-yuga), Fellegi Ádám (Newborn, BTS, This Calling) és Horváth Ákos / Acyuta das (Stardust), akikkel megalapítottuk a Mantrát. Mindenkinek volt zenei múltja, de a Krisnás közegben tudatosan kezdtünk újra együtt zenélni.

Persze, voltak kemény élmények. Pl. akkoriban még lehetett dohányozni bent is, így nehéz volt úgy játszani, hogy vágni lehetett a füstöt. Amikor hazaértem egy lezárható nejlonzsák fogadott az ajtóban, és csak akkor léphettem be, amikor minden ruhámat beledobtam. Vagy a korai keléssel sem volt könnyű összeegyeztetni a késői koncerteket. Gyakran így 24 órán át fenn voltunk.

Persze huszonévesen kicsit könnyebb volt belevágni egy ilyen kalandba. De amíg tudok, írok számokat, megosztom. Ez így simán vállalható. Érdekes dolog, hogy a szövegeket is én írom egyenlőre, ilyen a korai Mantra idején volt utoljára. Furcsa volt belevágni, de jó dolog kiírni magamból a belső érzéseket, élményeket. Nekem most ez a spirituális utam.”



Te mivel foglalkozol zenélés mellett?

Vijaya: „Elég prózai dolgokat csinálok. Van egy vállalkozásom, amivel tisztítószereket szállítok, illetve ingatlanfenntartással is foglalkozom. Na meg a család. Ezért is kezdtem zenélni újra, hogy legyen valami kreatív, izgalmas is az életemben.”

Az OM mondhatni egyenes folytatása a Mantrának. Te hogyan gondolsz vissza azokra az időkre?

Vijaya: „Sajnáltam volna veszni hagyni a Mantra örökségét. Bár tudtam, hogy Jaya Hari nélkül nagyon más lesz, és ezért lett az új név is. Egy elég jó lemezt sikerült összeraknunk Érted címmel, amire most is büszke vagyok. Sajnos arra már nem jutott elég erő, hogy a zenekart tovább nyomjuk, így inkább befagyasztottuk.”

Említetted, hogy további vendégek felbukkanása is várható. Van, akinek a neve publikus? A Mantra-korszakból esetleg valaki?

Vijaya: „Veres Gábor a Watch My Dyingból már elvállalta, van is nála egy szám szöveggel, lehet, hogy Kowát is rá tudom venni egy dalra, de őt aztán igazán nehéz elkapni. Szeretnék egy olyan számot, amiben női énekes van, de erre még nem találtam jelöltet. Ha valaki olvassa, és lelkes, írjon!”



Péter, a folytatásról mit gondolsz? Van még rá részedről esély, hogy Vijaya-jal csináltok még valamit, vagy ez egy ilyen egy számos kaland volt?

CsP: „Egyáltalán nem kizárt dolog, én továbbra is nagyon szívesen részt veszek ebben, főleg, ha megnézzük miről szól ez a dal, én ezzel teljesen tudok azonosulni, és nagyon örültem hogy nem nekem kellett megírnom a dalszöveget, sem a zenét! (nevet) Igazából nincs rá kapacitásom, sem ilyen vágyam. Amikor a Replikában írtam zenét, azok jöttek maguktól, akkor aktívan ezzel foglalkoztam, ilyenkor az ember álmában is dalokat ír, most viszont ez már nekem egy külön feladat, hogy dalt írjak, én pedig nem szeretnék ilyen feladatot. De ha Vijaya megkér, akkor nagyon szívesen dolgozom vele együtt, és egyáltalán nem esett nehezemre felénekelni, szóval bármikor máskor előfordulhat hasonló együttműködés!”

Koncerten is esetleg?

CsP: „Azt nem mondom, hogy élő szereplést is vállalnék, mert színpadot nem tervezek. Az, hogy színpadra lépjek, nagyon nincs a fejemben, úgy érzem, nem lenne túl hiteles, kicsit más világban vagyok, mint, hogy kiálljak a nagy rock-színpadra, az önazonosságom pont ez, hogy én színpadi ember vagyok.”



Vijaya, te hogy állsz a koncertekkel, terveztek a zenekarral fellépést?

Vijaya: „Egyszerű válasz lenne, hogy most úgysem lehet koncertezni, de majd… A valóság az, hogy várhatóan megmarad ez egy ‘stúdió-projektnek’, mert ez így kényelmes mindenkinek.”

Az OM zenekar Érted címmel 2011-ben adta ki az első nagylemezét az Edge Records gondozásában, 2013 óta viszont csend volt körülöttük, és ezt a csendet idén májusban három új dallal törték meg.


Az OM 2010-ben alakult volt Mantra tagokból (Vijaya Gauranga das – gitár és Rajahamsa das – dob), akik aztán Kanyó Pétert (City Of The Moon) vették be az énekes/basszusgitárosnak.

„Jó pár évnyi csend után az utóbbi időben elkezdtek gyűlni a dalötleteink. Ezek közül hármat már sikerült végleges formába öntenünk. Mivel Kanyó Péter (ének, basszusgitár) volt segítségemre, ezért az OM neve alatt jött ki. Úgy tűnik, a folyamat nem fog megállni…

Péter jellegzetes, többszólamú éneke miatt ezek is tipikus OM szerzemények, de a nyersebb gitár-, és dobhangzásról inkább a Mantra jut eszünkbe, talán nem véletlenül, de mindez nagyon is mai. A szövegvilág hasonlóan elgondolkodtató, érzelmekkel teli, mint korábban.”


VOLT IDŐ

„Ennek a szövege már nagyon rég megvolt, de szám nem született belőle. Peti csinált hozzá egy melankolikus akusztikus demót, de az már úgy annyira nyomasztó volt, hogy nekünk is fájt, így eltemettük. A számírások között jött az az ötletem, hogy mi lenne, ha egy lendületes zenét kapna, sőt még a végkicsengését is pozitívra kanyarintottam.”

KELETIFÉNY

„Elsők között volt meg ez a dal, de félretettem. Aztán amikor elővettem, és elkezdtem kidolgozni a hangszeres részeket, akkor rájöttem, hogy nincs szükség szövegre, vagy további bonyolításra, ez így kerek. Érdekes, hogy sokaknak ez jön be a legjobban.”

NEM KERESLEK

„Ez egy rövid, de ütős dal, aminek a szövege elsőre nem tűnik vidámnak, de szerintem mégis előremutató, mint minden útkeresés. Nagyon nem jellemző rám a gitárszóló, de ebben a számban van, és szerintem jól sikerült, egyedi, keleties hangzása van, és sokat dob a hangulaton.”