Albert Olli egyedül működteti Notio nevű melodikus prog-metal zenekarát, a Worldview pedig már a második album e név alatt. Az év elején pedig a srác előzetesként bemutatta a Vis Majort, mint a lemez leggyorsabb dalát.

Nos, végighallgatva a korongot, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy bármelyiket kinevezhette volna „leggyorsabbnak”. Persze, önmagával a nagy sebességgel nem is lenne gond, nekem inkább a korong jellegével akadnak bajaim. Olli zeneíró képessége számomra azt az érzetet kelti, mintha ő a 8 bites dalok előállításában érezné otthon magát. Tehát, az album dalait akár egy ZX Spectrumon is megírhatta volna. De lehet, hogy ezeket valóban „metalos körülmények” között szülte meg, de aztán az egészet átküldte egy „ZX-konverteren”.

Emellett a vokáltémák is kissé idegesítőek. Albert mintha csak Serj Tankian különleges stílusát utánozná, ami persze nem igazán passzol ehhez a fajta muzsikához. Még jó, hogy egy-egy esetben hörgésre vált, addig is háttérbe tudja szorítani a „8 bitben teperő” hangszereket. Mert hát, önmagában az az egy-egy valóban prog-metalos lelassulás nem tudja megmenteni a korongot.

Egy szakállas vicc jutott eszembe az album hallatán, amit picit átírtam: „Milyennek érzed ezt az albumot?” „Jó!” „Bővebben?” „Not jó”…