A 2011-ben alakult holland Nodfyr zenekar Gelderland-tartomány élénk underground színteréhez tartozik, de a más csapatokban is aktív tagokból álló trió csak 2017-ben lépett elő az In een andere tijd EP-vel. A debütalbumukra idén márciusig kellett várni, az epikus északi metalt egyedi ízekkel bemutató lemez viszont beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Milán Péter kérdéseire Joris, a Nodfyr énekese válaszolt.

„Az utóbbi évek egyik legsűrűbben hallgatott lemeze nálam a hollandok 2017-es EP-je, az In een andere tijd. Két fantasztikus pagan metal himnuszról van szó, amit tavaly egy újabb követett, a Gelre, Gelre. E három dal ismeretében már vártam a trió debütalbumát, és nem kellett csalatkoznom. Mindhárom zenész sok tapasztalattal rendelkezik egyéb zenekarok révén, de a :Nodfyr: tagjaiként valami egészen különlegeset alkotnak.

Leginkább epikus heavy metalnak nevezhető a :Nodfyr:, amelyben a black metal is jelen van. Mintha egy szabadabban alkotó, jóval kevésbé kötött, változatosabb, színesebb, merészebb Falkenbach-ot hallanék…„
(Milán Péter, 10/9 – HammerWorld magazin, 2022 március)

www.facebook.com/nodfyr
Tíz évvel ezelőtt milyen elképzelésekkel indítottad útjára a Nodfyrt?

„Úgy éreztem, hogy olyan zenére van szükségem, ami olyan közel van a szívemhez, amennyire csak lehetséges, mind a tematikát, mind a megszólalást illetően, és ennek érdekében létre kellett hoznom ezt az új formációt. Számomra a zene egy eszköz, egy közeg, ami gondolatokat, érzelmeket, ideákat közvetít. A Nodfyr azt a célt szolgálja, hogy mindezt a szavak és hangok nyelvére fordítsuk le a lehető legtisztább formában, amire csak képesek lehetünk.”
Az első életjel az In een andere tijd EP volt 2017-ben. A két nagyszerű dal feltette a meglepően érett hangzást felmutató zenekart az underground térképére. Hogy vélekedsz most erről a két tételről?

„Nagyon elégedettek vagyunk velük. Az EP-t egy szilárd fundamentumnak tartjuk, erre kezdtünk el építkezni, amikor hozzáfogtunk az Eigenheid munkálataihoz. Amikor kiadod az első zenét, ez olyan, mint egy rakétakilövő. Kormányozhatsz utána is, de az egésznek az általános irányvonala már kijelöltetett. Úgy gondolom, hogy a két dal meghatározta a megfelelő keretet a :Nodfyr: későbbi fejlődéséhez.”

A Nodfyr a gelderlandi színtéren született, ami figyelemreméltó zenekarokat produkált az utóbbi időben. Mi lehet ennek az erős és eleven színtérnek a hátterében a holland black/pagan metal vonatkozásában?

„Nagy a pezsgés Gelderlandban, az biztos! Csak egy kis csapat emberről van szó, de nagyon aktívak és kreatívak. Ami Hollandia egészét illeti, nehéz lenne megmondani, mitől olyan élénk mostanában. A black és a pagan metal hagyományosan népszerű errefelé, és azt hiszem, egyre több ember dönt úgy, hogy maga is hangszert ragad! Csak a magam nevében beszélhetek, és részben a gelderlandi színtér nevében, de feltételezem, hogy számunkra a régiónk történelme, az itteni természet és folklór végtelen inspirációs forrást jelent. Van egy csapatnyi nyakas és elkötelezett karakter, akik fáradhatatlan hajtóerőt képviselnek. Olyan egyéniségek, akik már egy ideje aktívak a színtéren, és az évek során dalszerzőkként, hangszeresekként és szófaragókként is fejlődtek. A lemezfelvételi lehetőségek színvonala is nőtt, tehát ezek a tényezők együttesen hoztak létre egy termékeny talajt.”



Olvastam a „nodfyr” szó jelentéséről a zenekar Metal Archives-oldalán, de tudnál röviden beszélni ennek az érdekes kifejezésnek a hátteréről?

„A szó egy tűzgyújtási rítusra utal, amit betiltottak, amikor az embereket itt elérte a kereszténység. A kifejezést megemlíti a 8. századi Indiculum superstitionum et paganiarum könyv, a szász pogány gyakorlatok listája, amelyeket az egyház elítélt. A kifejezés kapcsán: azt gondolták az itteni emberek, hogy ha minden tüzet eloltanak, majd szerencsétlenség után meggyújtanak egy újat, akkor az visszahozza a bőséget, és ez folyamatos gyakorlatnak bizonyult. Azért választottam a nevet, mert illik egy új kezdethez, és erős pogány jelentéssel bír.”
A debütáló albumotok Eigenheid címmel jelent meg. A széles skálát felölelő album zeneileg a hagyományos heavy metaltól a heroikus dallamokon, népzenei ihletésű témákon át a nyers, gyors black metalig terjed. Kérlek, beszélj a dalszerzésről, az inspirációkról…

„Miután megjelent az EP, Mark, Jasper és én leültünk, hogy megvitassuk, merre menjünk tovább, és ráébredtünk az ‘identitás’ témájára. Mindhárman egyre jobban a rabjaivá váltunk, hogy felkutassuk azokat a dolgokat, amelyek megformáltak, definiálnak bennünket és amihez kapcsolódunk. Felfedeztük ezek tárházát, egyre tudatosabbá váltunk velük kapcsolatban, megformálásuk pedig egészen gyümölcsöző volt. Az inspiráció, ami ezekből a benső felismerésekből származott, elindított egy kreatív folyamatot, és három év alatt így készült el a hét dal. Mivel különböző zenei háttérrel és preferenciákkal rendelkezünk, ez lehetővé tette, hogy számos stíluselem felhasználásával alkossunk meg egy olyan atmoszférát, amire törekedtünk. Az olyan zenekarok, mint a Bathory, a Hades, a Menhir, a Primordial, az Isengard és a Skyforger, számomra összefoglalja a pagan metal lényegét, így a hatásukat mindig érezni fogom, még ha a mi hangzásunk el is tér tőlük. A Borknagar, az Empyrium, az Ulver, a Falkenbach és a Vintersorg szintén sokat forogtak nálunk, hogy csak néhány nevet említsek, sok klasszikus és népzene mellett. Mint nem zenei jellegű ihletforrásokat, a természetet, a germán mitológiát, történelmet, valamint szülőföldünk, Gelderland folklórját kell megemlíteni.”



A zenétekben fontos szerepet töltenek be az emlékezetes énekdallamok – jó példa erre a Gelre, Gelre. Mi a „titka” a fogós énektémáknak? Nyilván nem lehet őket kierőszakolni…

„Az én elméletem az, hogy ha elmélyülsz valamiben, ha megnyílsz belül, akkor a megfelelő szavak és hangok felfedik magukat. A ‘Gelre’ a sárkány kiáltása volt abban a sagában, amely Gelderland teremtését meséli el. Fejben már énekeltük ezt a szót, a zene és a szöveg pedig néhány napon belül elkezdett áramlani. Jasper és Mark nagyon tehetséges zenészek, soha nem fogynak ki az ötletekből.”



Joris, különleges baritonod meghatározó eleme a zenének, emellett egyéb csapatokban is énekelsz. Vettél énekleckéket vagy magadat képezed?

„Csak mostanában kezdtem leckéket venni, amit igazából már sokkal korábban meg kellett volna tennem. Jó barátom, Mink a Fluisteraars-ból, bemutatott Tineke Roseboom szopránénekesnőnek, és ő lett a tanárom. Tineke hallható az Eigenheid albumon, ezenkívül olyan projekteken dolgoztunk együtt, mint a Stormbreker vagy a Winterzonnewende. Ezek valamikor a jövőben látnak napvilágot. Amint a zene készen van, a szavak és az énektémák általában természetesen áradnak; néha követem a dallamokat, máskor új irányt szabok az énekkel. Mindig nagyon szerettem a jó basszustémákat a dalokban, így valahányszor énektémákkal foglalkozom, úgy gondolkozom, mint egy basszusgitáros. Néha a zenekar szolgálatában állsz, úgy játszol, máskor pedig elkóborolsz és teszed a magad dolgát, de addig, amíg ez segít, hogy a dalban megszülessék a megfelelő érzés.”

Egy korábbi zenekarodról is kérdeznélek. Miért oszlott fel a Wederganger?

„Az okok között voltak személyes jellegűek, emellett nem koncentráltunk eléggé a zenekarra. Egy ideig próbáltuk működtetni a Wedengangert, de a mágia odalett, így nem volt más választásunk, mint beszüntetni a tevékenységet. Ugyanakkor nagyszerű emlékeink vannak arról az öt évről, élveztük a zenélést, amíg létezett a Wederganger! A Bezwering esetében az élőhalottak és a sötét helyi folklór témakörét vettük fel, de nem nevezném a Wederganger egyenes folytatásának, mivel néhány új ember is található a csapatban.”



Mi a helyzet a Knoest és Alvenrad zenekarokkal?

„A Knoest jelenleg nem csinál semmit, bár rendszeresen találkozom Minkkel és Harolddal, így elképzelhető, hogy egy nap úgy döntünk, hogy nekilátunk egy új anyagnak! Mark és Jasper már majdnem kész van az Alvenrad új albumával, tehát ez sokkal nagyobb eséllyel fog megjelenni az előrelátható jövőben!”
Tavaly láttam egy érdekes, néha vicces videót a Gelre, Gelre dal kapcsán, amikor is két úriembert hívtatok meg a dal felvételeihez. Kérlek, beszélj erről az eseményről!

„A Ridders van Gelre (Guelders lovagjai) ahogyan a duót hívják, két helyi médiaszemélyiséget takar, akik nagy erőfeszítéseket tesznek Gelderland történetének felkutatására és hozzáférhetővé tételére egy szélesebb közönség számára. Rádió- és tévéműsorokat vezetnek, történelmi helyszíneken szerveznek eseményeket, én is egy ilyen alkalom során kerültem velük kapcsolatba. Megkérdeztem tőlük, hogy részt vennének-e a Gelre, Gelre dal felvételeiben, és végül szerepelnek a lemezen! Már említettem az énektanáromat, Tinekét, aki segített engem a felvételek során, és néhány dalban ő maga is énekel nagyszerű hangján. Végül a Folkcorn nevű zenekar – akik a népzene ikonjainak számítanak Németalföldön, és már 1973 óta léteznek – csatlakozott hozzánk, hogy elénekeljenek velünk egy dalt egy beteljesületlen szerelemről – nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy ők is szerepelnek a lemezünkön!”

A szövegek a szülőfölded, Gelderland történelmével, kultúrájával és az ottani természettel foglalkoznak. Tudnál egy kis betekintést adni régiód kultúrájába, az album szövegeibe? Gelderland milyen téren különleges Hollandia többi részéhez képest?

„Gelderland volt az utolsó régió, amely Hollandia születésekor elvesztette függetlenségét, és Gelre korábbi hercegsége, amelyből létrejött, gazdag és élénk történelemmel rendelkezett. Az ország többi részéhez képest nálunk sok erdő található, továbbá sztyeppe, futóhomok, dombok és kastélyok is. A farkasok is mostanában tértek vissza, miután két évszázadra eltűntek, a falvak között élnek a hagyományok és a régi történetek. Gelderland különböző régiókból áll, amelyeknek megvan a maga identitása, de közös a történelem, amire egyre több ember ébred rá.”



Véleményed szerint lehetetlen megőrizni a regionális értékeket a globalizációs törekvések rendkívüli agresszivitásával szemben? A Nodfyr milyen értelemben tud hozzájárulni ehhez a harchoz? Mert valójában háborúról van szó…

„Úgy vélem, tragédia, hogy oly sok örökség elvész, mert az emberek túl csüggedtek ahhoz, hogy törődjenek vele, ennek eredményeként pedig közönyössé, érzéketlenné válnak a szépségeire, az értékeire. Maximális meggyőződésem, hogy a helyi történelem, a történetek, a dalok és a hagyományok átadásának tanítása fontos eszköze egy összetartó és újjáéledő társadalomnak, valamint a szomszédság és a környezet iránt érzett felelősségnek. A zene, amit játszunk, tiszteletadás azon dolgok felé, amelyeknek tiszta szívvel gondját viseljük, és csak remélni merjük, hogy ez egy szikrát gyújt majd másokban, akik majd ugyanúgy a szívügyüknek tartják ezeket a dolgokat!”
Az Eigenheid borítóját egy gyönyörű festmény díszíti; egy szép romantikus hangulatú tájkép. Mi a véleményed a romantikáról (természetesen nem a giccses hollywoodi romantikára gondolok) a zenében és a művészetekben, és miként kapcsolódsz hozzá?

„A festmény Cornelis Lieste (1817-1861) műve, akit a ‘fény festője’ néven is emlegettek, és egy olyan helyszínt festett meg, ami közel van ahhoz a régióhoz, ahol felnőttem. A 19. században művésztelep működött itt, tagjait megihlette a táj. Akkor bukkantam rá erre a festményre, amikor megfelelő borító után kutattam, és mindnyájan egyetértettünk abban, hogy ez a kép illik a lemezhez. Számomra a romantikus művészet a mágia megnyugtató auráját nyújtja, egészen úgy, mint amit egy álom vagy egy emlék nyújt. Nagyon érdekes, hogy a romantikus festmények, írások és zene mennyire figyelmen kívül hagy sok racionális elgondolást, és közvetlenül az ember érzelmeire hat, legyenek azok pozitívak vagy sötétek. Az a tény, hogy e művek némelyike pont ezen a helyen készült és az a környezet ihlette őket, ami ma is ugyanúgy néz ki, köteléket hoz létre művész, mű és közönség között, ami meghaladja az idő dimenzióját.”

A Nodfyrt általában mint pogány zenekart említik. Mit jelent a te olvasatodban a „pogányság” kifejezés és milyen értékeket jelenít meg a zenekar számára?

„Nagyon sok szóval tudnám megválaszolni ezt a kérdést, de röviden összefoglalva: számomra a gyökereim tiszteletben tartása, a múlt ismerete, a kulturális és szellemi örökség megőrzése jelenti a pogányságot; hogy felelősséget vállalunk a tetteinkért, életben maradunk ebben a világban és örökséget hagyunk hátra, amikor eljön az idő, hogy csatlakozzunk az őseinkhez.”